Elnézést se kértek a Tobi színei rendezőjétől, miután kihagyták a filmjét a fesztiválról

Ez a film a női testbe született, de magát férfinak tartó Tobi történetét dolgozza fel. Hogy került kapcsolatba a témával és a családdal?

Volt egy barátom, akiről kiderült, hogy transznemű. Nagyon érdekelt, hogy mi fog történni vele, el is kezdtünk forgatni, de végül visszalépett. Viszont rajta keresztül ismertem meg Tobiékat. Velük megváltozott az eredeti koncepcióm, az ő történetükből készült film inkább a lelki folyamatokra koncentrál, mint a testi átalakulásra. Ráadásul kiderült, hogy nagyon közel laknak a nagymamám falujához. Ismerem azt a vidéket, az ott élők mentalitását, ahogyan a dolgokhoz viszonyulnak.

Miért vállalta a család, hogy film készüljön róluk?

Volt bennük egy erős közlési vágy. Nem kellett győzködnöm a szülőket, mert szerettek volna arról beszélni, amit átélnek. Ha egy gyerek coming outolni akar, és ezt megmondhatja a szüleinek is, akkor ez neki és a családjának is segít. Meg szerették volna mutatni, hogy ez lehetséges és fontos. Ők is megélték, milyen bonyolult és sokszor fájdalmas folyamat ez, milyen nehéz feldolgozni, még akkor is, ha a szülők teljes elfogadással vannak a gyerekeik felé.

Érték támadások Tobit vagy a családját a faluban, ahol élnek?

Nem. Tudták persze, hogy ő valahogyan más, látták, hogy furcsa színű a haja, másképp öltözködik, viselkedik, de emiatt senki sem bántotta őt vagy a családját.

Lehet, hogy mégsem annyira elutasító a közhangulat a témával kapcsolatban, mint azt sokan állítják?

Lehet, hogy sokan tudtak Tobiról a környezetükben, de nem foglalkoztak igazán a dologgal.

Ez a film után is így lesz?

Biztosan többet tudnak majd róluk, de az is lehet, hogy ha én nem pakolok be egy vásznat és egy vetítőt, el sem jut oda ez a film. Sajnos.

A veszprémi Magyar Mozgókép Fesztivál eredeti programjában még szerepelt a film, de kikerült onnan. A szervezők közleményt adtak ki a változásról, miszerint az életműdíjasok filmjei és Jankovics Marcell halála miatt – róla is megemlékeznek a programban – három fesztiválfilm helyett régi magyar filmeket vetítenek. Hogyan dolgozta fel, hogy a Tobi lett az egyik csere?

Én sem tudok többet a döntés körülményeiről, mint ami a közleményben szerepel. Egy másik LMBTQ-film, az Anyáim története például maradt. Elhiszem, hogy a szerencsétlen szervezés eredményeképp kerültünk ki a programból, persze nem esik jól, hogy kihagytak. A szervezők Osváth Gáborral, a film producerével beszéltek a döntés kapcsán. Örültem volna, ha nekem is írnak a pár sort, és, mondjuk, elnézést kérnek, de ilyesmi nem történt. Szerettem volna, ha ott a film.

Nem várt aktualitást adott a filmnek a napokban elfogadott jogszabály, amit a sajtóban csak „melegellenes törvényként” emlegetnek. Erről mi a véleménye?

Nem örülök neki. Nem gondolom, hogy ezzel bárki nyerne, viszont minden érintett veszít. Természetesen most kifejezetten a szexuális kisebbségekre gondolok, nem a törvény pedofíliát érintő részére. Ezt a filmet pont azért készítettem, hogy a saját eszközeimmel próbáljam áthidalni azt a szakadékot, ami a két oldal között húzódik, vagy a társadalmat osztja ketté.

Valóban létezik ez a szakadék?

Lehet, hogy az a kérdés, hogy magától létezik-e ez a szakadék, vagy generálják. Talán igazából nem is lenne olyan mély és széles. Mindenképp közelíteni kell az embereket egymáshoz, és ez a film is alkalmas lehet erre. A Tobi színei szándékosan nagyon szűken tartott, igen személyes megközelítés. Ebben a családban a szülők és a két idősebb gyerekük is a hagyományos nemi szerepek szerint élnek, a legkisebb meg nem, és mégis működik.

A vetítésen tizenhatos karika jelent meg a vásznon. Ez a besorolás tartható lesz az új törvény szerint?

Ezt még nem tudjuk pontosan, azt sem tudjuk, milyen tartalmakat érint, mire vonatkozik a szabályozás, de addig tizenhatossal megy, amíg valaki azt nem mondja, hogy változtatni kell.

Ha dönthetne a karikákról, milyen besorolást adna a filmnek? Kiknek szeretné megmutatni?

Tizenkettes karikát tennék rá. Nagyon fontos lenne, hogy azok a tinédzserek is meg tudják nézni, akik a filmbéli Tobihoz vannak életkorban közel. Egyébként annyi platform létezik, ahonnan a tinédzserek tájékozódhatnak, hogy én nem féltem őket.

Maga szerint miről szól ez a film?

Szerintem a családról. Minden családnak vannak problémái, van nagy ügye, ami ezerféle dolog lehet. Ez a történet arról szól, hogyan lehet normálisan kezelni a családi ügyeket. Számomra példaértékű, ahogy ezt ők teszik, ahogy egymással kommunikálnak.

Ki a film főszereplője?

Szándékaim szerint maga a kapcsolat Tobi és édesanyja, Éva között. Erre fűztem fel az egészet.

Kikkel dolgozott a filmen?

A legfontosabb alkotótársaim Táborosi András operatőr, Bohács Tamás hangmérnök és Rudas Marianna vágó voltak. A saját szakterületükön mindannyian kiválóak, és emberileg is nagyon sokat tettek hozzá a filmhez. Hálás vagyok, hogy velük dolgozhattam.

Mi lesz a Tobi színei további sorsa?

Július elsején kezdik vetíteni. Azt hiszem, hogy Budapesten az art mozikban kerül műsorra. Úgy tudom, Szegeden és Pécsett is játsszák majd, illetve több vidéki mozival is tárgyalnak. De erről a forgalmazó tud pontos adatokat.

Fesztiválok?

Nemrég vetítették le Zágrábban, ott versenyben is van. Járt már Bolognában, illetve márciusban Londonban volt a nagy premier – sajnos csak online, de jól fogadták. Most jön Thessaloniki, oda én is elmegyek, és bízom benne, hogy ősszel folytatódik a sor.

(Borítókép: Gombkötő Emma / Index)