Íme a százéves ház, amit nem kebelezett be az irodabirodalom

Ha valaki netántán arra a furcsaságra vagy meggondolatlanságra vetemedne, hogy Kosztolányi fáival Üllői úti sétát tervez, ráadásul a Corvin-negyed oldalában, és tekintete a nem túl jó hírű Szigony utcára vetődik, bizonyára megakad a szeme egy itt feledett ház látványán. Eggyel beljebb, az Apáthy István zoológusról elnevezett utca és a Szigony utca sarkán áll. Bérház, három emelet, semmi különös, mondanánk. Sarokház. Mostanra az, az irodák, panelek és foghíjtelkek bágyasztó egyvelegében.

Még egy ilyen úgymond „semmi különös bérház” nincs a környéken, Budapesten se sok. A Szigony utca 34. alatti épület szerencsére a nagy stílusölő, mindent modernizáló-unanimizáló Corvin-Szigony-projektnek nem része, még nagyobb szerencsére a lebontás veszélye se fenyegeti, ami például a művésznő után csak Psota-háznak nevezett két szomszédos, Tömő utcai épület esetében már nem veszély, hanem konkrét tény. (A lakók nagy részét már kiköltöztették vagy épp most költöztetik, beletörődve várják sorsukat, néhány hete beszéltem néhányukkal.)

Ha az utcába, a ház udvarába betér az ember, igazi, békebeli hangulatba csöppen, ahol szívesen időzik. Mintha a múltban járnánk, 

még élek, s bár minden ház hangulatát a környező házak hangulata adja meg, emiatt a kedély itt egyre fogyóban, a puszta létezés is egyfajta megnyugvást adhat. Pedig a Szigony 34. mostoha egy környéken van, a szomszédos klinikák (fül-orr-gégészet, pszichiátria stb.) folyamatosan betegségeinkre és az emberi esendőségre, végességre emlékeztetnek, a tízemeletes panelek az alig elfeledett szocializmust idézik, az egyenfantáziájú Corvin-projekt modern irodaépületei pedig mindent árasztanak, csak bensőséges, meghitt hangulatot nem.

Egyszer egy mértékadó értelmiségi megjegyezte, a nyócker ezen részének volt egy hangulata, egy stílusa. Na ez eltűnt, viszont nem lett helyette semmi. Az irodaház és modern lakótelep-konglomerátum önmaga menőnek hitt mivoltán túl semmiféle stílust nem képvisel, pláne a környék, a Füvészkert, a Tisztviselőtelep, a klinikák és a klinkertéglás kórházépületek világába illeszkedőt nem. (Tény, hogy az anno idehúzott panelek se tették ezt, de akkor, mint tudjuk, nagyban dúlt Magyarországon a lakásépítés-kényszer.)

Ezt a hangulatot, amit ebben a házban tapasztalunk, nem találjuk sehol máshol, mintha egy letűnt vagy véletlenül itt maradt, visszamaradt világban lennénk: megelevenedik a történelem, hozzáképzeljük a többi házat, az itt lakókat, az első világháborút, a tanácsköztársaságot és a kommünt, a második világháborút és 1956-ot. A bordó színű, némi zöldet és feketét tartalmazó, ablakaival, erkélyeivel kiváló ritmusú ház kiemelkedik a környék kórházépületei, szocialista paneljei, a Corvin-Szigony-projekt modern irodaházai közül, és el is veszik közöttük ezáltal, mint egy magányos hős, úgy áll ott a környék klinikáin dolgozó professzoroknak tervezett épület. A Szigony utcai telekszomszédján pedig folyik az építkezés, emiatt itt a lakók süllyedésről és beázásról számolnak be, szintén a projekt részeként újabb irodaház lesz, még nem tudni, hogy valamennyire illeszkedik-e majd ehhez.

Mi a különleges a Szigony utca 34.-ben?

• A lépcsőháznak gyönyörű kovácsoltvas korlátja van.
• Ritka, szép, színes üvegablakok díszítik az előtérből az udvarra nyíló ajtót.
• Csodálatos dombormű díszíti az előteret.
• Két egyenértékű, egyforma méretű belső udvara van, ami nagyon ritka, az egyik balra, a másik jobbra nyílik.
• A lakásokban még az eredeti, faragványokkal díszített ajtók találhatók.
• De legfőképp, hogy korabeli házként egyedülálló a környéken.

Viszont pusztul erősen, a vakolat omlik, több helyütt már a téglafal látszódik, s a ház belsejében is érződik a pusztulás.

A ház falán nincs emléktábla, nem jelzi semmi, mikor épült, ki tervezte. A Lechner Tudásközpont adatait kikérve arra bukkantunk, hogy 1910-ben épült Grubits Alajos tervei alapján eklektikus stílusban. Szinte csak ennyit tudni róla. A Lechner Tudásközpont munkatársa az Index kérésére átnézte a kézenfekvő és határeset irodalmat is, de semmi nem lelhető fel. Se címre, se tervezőre, se stílusra, se helytörténetre. A környékéről, mint a Corvin-Szigony-projekt által veszélyeztetett műemléki környezetről írogatnak ugyan, de konkrétumok nélkül.

Annyit még sikerült megtudnunk, hogy a ház építtetője Prágai Ármin és neje, Polatsek Irén volt, akik egy híres újlipótvárosi ház, a Hegedűs Gyula utca 32. szám alatti szecessziós háznak is építtetői. Hogy ki volt Prágai Ármin, arra vonatkozólag a Színházi élet 1934-es számában találtam hivatkozást az Arcanum sajtóadatbázis segítségével: kormánytanácsnoknak jelzik, valószínű ugyanarról a Prágai Árminról van szó, aki az 1910-es, szóban forgó házat is építtette. A kikérhető minimális dokumentum még annyit jelez, hogy a házat földszintesként már 1860-ban megépítették más építtető megrendelésére, más tervezővel, majd egy hozzátoldást is jelez a dokumentum évekkel később, új nevekkel, de ilyen formájában 1910-ben állt fel.

Az eklektikus stílusról már többet tudunk, s látszik is a házon, hogy különféle stílusok különféle elemeit, stílusjegyeit használja. Az eklégo, kiválasztok jelentésű görög szó, melyből ered az elnevezés, arra utal, hogy az eklektikus stílus nem önálló, viszont mindenből a legjobbat választja ki, így mégiscsak saját stílust hozva létre.

az eklektika az 1900-as évek elején még nagyon is divatos irányzat volt, sőt, a tízes, húszas, de még a harmincas években is épültek ilyen házak.

Jelenleg egy lakást hirdetnek a neten a Szigony utca 34.-ben, persze a cím megadása nélkül. Ez a hirdetés is az épület különleges mivoltára hívja fel a figyelmet, persze az építészeti értékeket nem emeli ki, azokkal nem foglalkozik, mint általában az ingatlanhirdetések.

Az Index megkereste a főváros VIII. kerületi önkormányzatát azzal a kérdéssel, hogy a különleges helyzetben lévő, egyedi értéket képviselő házzal kapcsolatban van-e terve a közeljövőben. Azt a választ kaptuk, hogy a ház nem önkormányzati tulajdonú, illetve hogy 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben nem érkezett kérvény a háztól felújításra vagy segítségre. A lakók viszont erre azt mondják, hogy azért, mert nem írtak ki rá pályázatot. Mivel a ház nem műemléképület, nehezebb pénzt találni a felújítására.

Egy befektető persze felfedezheti benne a lehetőséget, áldozhat rá, és valami ízléses tetőtérért cserébe felújíthatja az igencsak romlásnak indult épületet. Vagy az önkormányzat ír ki pályázatot és nyúl a zsebébe, felismerve az értékeket. Mert múlt nélkül nincs jövő. S mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe. Babits is megmondta.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)