Vegyen ön is színházi téglát! Épüljön be!

Új színházat indítani, független színházat, kevéssel a pandémia lecsengése után a tomboló nyárban szinte lehetetlen vállalkozás. Formanek Csaba író-rendező-színész mégis erre adta a fejét önálló alkotókból, függetlenekből álló kis csapatával. Valójában már tavaly novemberben megszerezték játszóhelyüket, a Ráday utca 39. alatt üresen álló helyiséget, mely korábban a Jaffa kávézónak adott teret. Hely nélkül ugyanis nincs színház, és támogatás se. De akkor még csak az SOS, pandémia című darabot mutathatták volna be. Az öt éve zárva tartó ex-kávézóra a ferencvárosi önkormányzat írt ki pályázatot kulturális hasznosításra, amit Formanek és csapata meg is nyert. Ez annyit tesz, hogy ők, vagyis a Kettőspont Színház bérelheti kedvezményesen az önkormányzattól a helyiséget. 

Ezért hát át kellett alakítani, kiépíteni a 35 férőhelyes kis stúdiót, a színpadot, technikát, mindent. Amikor ez történt, a bontáskor felszabadult téglákat árulták ötezer forintos áron, szépen lemosva, megtisztítva őket, ezzel a támogatók gyakorlatilag színházi teret vehettek. Harmincan vettek téglát, ebből eddig 362.100 forint gyűlt össze. Aki akar, még vehet, egész nyáron tart az akció, ettől is függ ugyanis a frissen nyitott színház további élete. Függetlenként fordultak az EMMI-hez, az MMÁ-hoz, különféle idevágó pályázatokat adtak be, de eddig forráshiányra hivatkozva nagyon csekély összeget nyertek, mindössze egymillió forintot, kísérletező színházak kiegészítő támogatása címen. Jelenleg a Városi Civil Alap és az NKA verdiktjét várják.

A Kettőspont Színház & Spirituális Ügynökség név úgy született, hogy a csapat összedugta a fejét és arra jutott, a kettőspont után mindig jön valami, ez az írásjel az utána következő valamire hívja fel a figyelmet. Meg persze a színház kettős arcára is utal, a színpadra és a nézőtérre. A Spirituális Ügynökség kifejezés pedig Hamvas Béla Karnevál című regényét hozza képbe, ahol egy szereplő spirituális ügynökként hivatkozik magára.

De ahogy ott, nálunk is ironikus az elnevezés: a lélek-szellem dolgaival foglalkozunk egy anyagias világban, ez kihívásokat állít elénk, ahogyan más színházak esetében is. Ugyanakkor nincs semmilyen "new age"-es vonal, annyira vagyunk spirituálisak, amennyire minden művészetnek része lehet ez.

– mondja Formanek, aki a színház nyitóelőadását, a Likvidátor, a felszámolót 2019-ben Örkény István ösztöndíjból írta, és az előadást is ő rendezte. Főszereplőnek a Vígszínház színészét, Az apából és A Pál utcai fiúkból is ismert Junior Prima-díjas színészt, Zoltán Áront álmodta és hívta meg.

A Likvidátor, melynek június 15-én volt az ősbemutatója, az igazgató és a főszereplő elmondása szerint nagy sikert aratott, eddig hatszor játszották, és ősszel is játsszák tovább, ha lesz megfelelő támogatás, hiszen a darab ötórás és tíz szereplős, ehhez pedig pénz kell. A Kettőspont Színház eleinte produkciókra szeretne szerződtetni színészeket, önálló társulata nincs, és a tervek szerint Formanek a Patyolatban játszott korábbi darabjait, illetve egy Sziveri János és egy Acsai Roland-művet fog felújítani ősszel, valamint új előadásokkal is készülnek, például Ady titkos múzsájáról Én vagyok a kíváncsi! címmel.

A Likvidátor kortárs moralitásjáték retró díszletekben, s mikor Formaneket arról kérdezem, 

azt mondja, a téma, a mondanivaló ennyit igényelt, de az eddigi előadások alatt senki sem távozott a két szünetben. A darab azt kutatja, lehet-e értékesen élni, ha igen, hogyan, és ahogy Formanek mondja, egy afféle politikai-közéleti parabola a hatalomról és annak természetéről. Főhőse, a hóbortos Olivér egy napon elbizonytalanodik, hogy hány éves és hogy vajon van-e felesége. Közben álmaiban egy titokzatos alak, a Likvidátor látogatja meg, és listákat készít az emlékeiről. Olivér útnak ered, hogy gyógymódot találjon háborgó tudatállapotára, és megszabaduljon a nyomában lihegő felszámolótól. Ha vesznek elég téglát és megérkeznek a támogatások, a budapesti kulturális élet újabb független színházzal bővülhet, Olivér pedig újra útnak eredhet.

(Borítókép: Formanek Csaba és Debreczeni Imre. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)