Ahonnan József Attila az utolsó útjára indult

Noha egyetlen terem, órákig el lehet időzni benne. El lehet merülni a rövid, mégis tulajdonképpen végtelen életműben, amelyben a nagy versek, a nagy kötetek, a nagy szerelmek és a még nagyobb hiányok, öngyötrések, önmarcangolások, fizikai nyomorok és lelki nyomorúságok mentén rajzolódik ki a sors, amelyet inkább elszenved, semmint irányít. Kevés ilyen igényes múzeumot, emlékházat láttam, ahol ennyire visszajön a lényeg, nem poros, nem régi, kreatív és interaktív. 

A József Attila Emlékházban tulajdonképp nincs miliő, dokumentumok vannak, a plakátméretű képek, szövegek, fotók magukért beszélnek, és mivel versek nélkül hiába minden emlékezés, a legnagyobbakat meg is tudjuk hallgatni. Meg is kell. Latinovitscsal, Márkus Lászlóval, Várkonyi Zoltánnal, Ascher Oszkárral, Mádi-Szabó Gáborral és Bálint Andrással. Latinovits József Attiláját sokan a legjobbnak tartják, mások nem szeretik. Én az első csoporthoz tartozom, legszívesebben vele idéznék meg mindent. Azért meghallgatom a Téli éjszakát Tímár Józseffel:

Hazatér a földmíves. Nehéz,

minden tagja a földre néz.

Cammog vállán a megrepedt kapa,

vérzik a nyele, vérzik a vasa.

Időzünk a szereplőknél, a sorsmomentumoknál, elveszünk egy-egy részletben időrendben vagy összevissza ugrálva.

Az anya, Pőcze Borbála, akinek három gyermeke meghal, a negyedik, majd az ötödik lány lesz, Jolán és Etelka, akit hetekig látni se akar az apja, a folyton vándorló, állítólag jóképű József Áron. Aztán negyedjére is terhes lesz, Attilával, akiről az apa megjósolja, hogy nagy ember, különös tehetség lesz. Aki aztán a nagy szegénység miatt két évre nevelőszülőkhöz kerül, 

Tudatlanságból, ostobaságból, nemtörődömségből, merthogy a nevelőszülők szerint nincs olyan név, hogy Attila. A hiány, rögtön az induláskor a hiány: ő nem létezik. 

Az első kötet, a Szépség koldusa már 17 évesen. Vitrinben, gusztusos álló üvegoszlopon elzárva. A borítólap alatt egy tonnányi tehetség ígérete. Több mint ígéret. Súlyos, évszázados szavak. A többi kötet (összesen hét) is érinthetetlen. A Curriculum vitae nagyban gépelve, eredeti elírásokkal és javításokkal. Gazdag, jó fotóanyag olyan képekkel, amelyeket nem feltétlenül ismerünk. Leírásrészletek asszonyoktól, például Vágó Mártától, hogy viselkedett ilyen, olyan, amolyan helyzetben. Megrendítő vallomás Kozmutza Flórától, hogy a meglévő anyaképbe, pontosabban annak hiányába akarta őt beilleszteni. Óriáskép a szinte ismeretlen múzsáról, az Óda ihletőjéről, a lillafüredi írókongresszuson egyszer látott Marton Mártáról.

A Szép Szó, amelyet szerkesztett. A fotó, amikor találkozott Thomas Mann-nal, mellette a vers gombnyomásra fülhallgatóval, Thomas Mann üdvözlése Mensáros László előadásában. Fehérek közt két európai. József Jolán naplója. Kép a szülőkről, az összevissza kóborló, majd Amerikába kivándorló József Áronról, és a gyerekei eltartása érdekében mosást, varrást, minden elképzelhetőt elvállaló szegény anyáról, aki fiatalon, Attila gyerekkorában meghal. Már nem éri el fia segítsége.

A Rorschach-tesztek a korabeli pszichiáter, Flóra-tanítvány, dr. Láng Iringó, illetve Bagdy Emőke általi szakmai értékelése. Mindegyik szerint különleges érzékenység, különleges intellektus, de bizonytalan ego, önmagának megfelelni képtelenség, megingás, bizonytalanság a verdikt. Falon A Dunánál, a Rejtelmek, a Mama. Pici, nem túl trágár, nem túl lelombozó idézet a Szabad ötletek jegyzékéből. Vitrinben a hét kötet a Szépség koldusától a Döntsd a tőkét, ne siránkozz! és a Medvetáncon keresztül a Nagyon fájig, köríves elrendezésben. Érintőképernyős monitorokon gazdag képanyag. Ízléses installáció, nem erőszakos, inkább önmagát, a sorsanyagot felkínáló. Lángpiros háttérrel, hogy legyen valami megtartó is. Vagy tán a szenvedély. Lehet összevissza is ugrálni benne, nincs irány, indulás és érkezés, valahogy egységes egésszé áll össze a kép. A Petőfi Irodalmi Múzeum, H. Bagó Ilona, Valachi Anna irodalomtörténész és Tverdota György, a költő legnagyobb élő kutatója munkája. Kortársak reflexiói, versei, parafrázisai, Tóth Krisztina, Lackfi János, Szabó T. Anna.

Mindez itt, ebben a balatonszárszói házban, ahol Attila utolsó napjait töltötte, és ahonnan elindult ama végzetes, december 3-i sétára. Pedig november 28-án szerelme, Flóra látogatta meg, december 2-án, tehát a halálát megelőző napon pedig a Szép Szó vezetősége és az orvosa is fölkereste. Barátai új kötetlehetőségről, lektori állásról és a régen várt Baumgarten-díj odaítéléséről hoztak „biztos” híreket. Mindazonáltal sosem bocsátjuk meg Babits Mihálynak, aki féltékenységből, ebből-abból, ki tudja, miből éveken keresztül nem ítélte oda neki a biztos megélhetéssel járó Baumgarten-díjat. 

És a versek a falakban, amelyek közül a Külvárosi éjt, a Téli éjszakát, a Születésnapomra címűt, a Mamát, a Kései siratót, a Nagyon fájt, az Eszméletet, a Talán eltűnök hirtelent muszáj meghallgatni. A Dunánált Mácsai Pál előadásában még ide kéne hozni. A legfontosabbak németül és angolul is, noha a múzeumpedagógus elmondása szerint évente mindössze két-három külföldi jön az emlékházba. Ha meghallgatjuk ezeket, nemcsak József Attilának állítunk emléket, de Latinovitsnak is, a sorstársnak. Az ő múzeuma Szemesen van.

Ehhez jön a parti emlékmű-vonatkerék, a vonat és a rajta lévő, agyonnyomó mázsás súly, nyomdai betűkkel szedett versrészletekkel. Telitalálat. Különös kiegészítés. Valaki eltűnt hirtelen. Ha az ember ellátogat a múzeumba, onnantól kezdve Szárszó másról nem szólhat. 

(Borítókép: József Attila Emlékház gyűjteménye)