Láng Annamária: Ennyi traumával nem lehet élni

Az Evolúció arra keresi a választ, miként tudjuk feldolgozni a generációkon átívelő traumáinkat, mondta Mundruczó Kornél az Indexnek adott interjújában, amiben a legidősebb generáció történetét képviselő Monori Lili mellett Láng Annamária játssza a főszerepet. A színésznő szerint senki nem ringathatja magát abba az illúzióba, hogy a családját nem érték ilyen vagy ehhez hasonló traumák, a XX. századi sors elől ugyanis senki sem tud elmenekülni. Ő maga, illetve az ő családja konkrétan a holokauszt drámáját nem élte át, de maximálisan átérezte a filmen, hiszen környezetében sokakat érint, és más módon a történelem az ő családján is átment.

Megrendítő volt a koncentrált figyelem a hatalmas vetítőteremben, megindult volt a közönség, amiben nyilván a pandémia okozta kiéhezettség is szerepet játszik. A filmet véget nem érő taps fogadta, ami azt mutatja, hogy ez nemcsak egy európai történet, de mindenkit eltalálhat

– mondta el Cannes-ból a film premierjének másnapján a színésznő, aki korábban mind a Schilling Árpád-féle Krétakörrel, mind a Mundruczó vezette Proton Színházzal többször játszott német nyelvterületen, két éve a bécsi Burgtheater tagja, és a filmben is két nyelven, magyarul, illetve németül játszik.

A vasárnap este bemutatott, rekordsebességgel, mindössze 13 nap alatt forgatott történet magja már szerepelt a Proton Színház azonos című színdarabjában, ami elsősorban a kortárs zeneszerző, Ligeti György Rekviemjére épült, az előtt tisztelgett, középpontjában százfős zenekarral és nyolcvanfős kórussal, ahol a színészi játék rövidebb is volt a filmhez képest, illetve tulajdonképpen a zenei installáció kiegészítőjének volt tekinthető.

A színésznő szerint a film továbbmeséli a színházi történetet, végkicsengése pedig kerekebb és pozitívabb:

Egészen felemelő, ahogy az Evolúció feldolgozza a történetet, a traumákat; a közönséget is nagyon megérintette a film, de mosolyogva jöttek ki. Én is sírdogáltam, de a végére egyfajta derű járja át az embert. Katartikus filmről van szó, de üzenete, végkicsengése mindenképpen pozitív, mert azt sugallja, hogy az utánunk jövő generáció, a mostani gyerekek mintha már meg tudnák oldani ezeket a problémákat, mintha gyógyítani tudnák ezeket a sebeket. Ennyi traumával ugyanis nem lehet élni, valamilyen módszert mindenképp találni kell a továbbélésre.

Az Evolúció arról is szól – mondja Láng Annamária –, hogy ezt a generációt, noha ma nincs háború és koncentrációs tábor, minden sújtja, például olyan bonyolult információáramlás zúdul rájuk, hogy mindenképp kell nekik is találni egyfajta választ a szülők, nagyszülők drámájára, és saját életük kulcsát is keresniük kell.

A történetben egy holokauszttúlélő nagymama jelenik meg, akit több más társával vittek el Auschwitzba. Ezt a szerepet többek között a Tarr Béla-filmekből ismerős Monori Lili játssza a lányát alakító Láng Annamáriával. A történet befejező részében pedig az ő gyermekeinek generációja tűnik fel, akik már időben messze kerülve, más fókusszal tekintenek a traumákra.

A színésznő a negyvenperces magyar snittben magyarul beszél, de később, amikor a film története szerint Berlinben él, már németül kommunikál a fiával.

A film legnagyobb kihívása nem a két nyelven történő játék volt számomra, hanem az, hogy az első negyvenperces részt egyben, egy snittben kellett fölvenni, aminek tízszer, hússzor is neki kellett menni ahhoz, hogy megszülessen egy megfelelő verzió

− mondja a színésznő, aki a filmet és a cannes-i bemutatót eddigi karrierje fontos állomásának tekinti, ahogyan a kétéves burgtheateri tagságát is, amit szintén kevés magyar színész mondhat el magáról. Lélekben már a következő, Ruhrtriennálé-bemutatóra készül, a mindennapokban Bécs és Budapest között ingázik, de Budapesten él. A korábban a független szcénán belül mozgó színésznő két éve társulati tag, de mint mondja, a Burgtheaterben a társulati tagság is mást jelent, sokkal szabadabb, mert a világ minden tájáról jönnek a rendezők, ezáltal olyan érzése lehet a színészeknek, mintha mindig önálló projektekben vennének részt. Láng Annamária örülne, ha film sikere után további filmes felkérések következnének, de elégedett és boldog a mostani lehetőségeivel is.

A glamour, a csillogás most is jelen van Cannes-ban, de az odafigyelés és az elővigyázatosság is. Nincs tömeg, de a termek tele vannak, sok a művész és a szakmabeli, mindenki próbálja együtt megélni az újrakezdést.

Személy szerint szívesen találkozna Enyedi Ildikó filmje, A feleségem története főszereplőjével, Lea Seydoux-val vagy Charlotte Gainsbourg-ral, akinek régóta nagy rajongója.

Ahogy minden művészt, őt is nagyon megviselte az a pandémia által előtérbe került kérdés, hogy szükség van-e a művészekre, az ő munkájára, s az jelentette a kigyógyulást a helyzetből, hogy újra elkezdtek dolgozni.

De arról a szorongásról, azokról az átélt élményekről beszélni kell, amelyeken keresztülmentünk, és ez persze új erőt, új utat és tematikát is adhat.

(Borítókép: Monori Lili (j) és Láng Annamária az Evolúció című film bemutatójának alkalmából tartott fotózáson, a 74. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon 2021. július 12-én. Fotó: MTI/EPA/Caroline Blumberg)