Ez most pont nem trendi film – A feleségem története producere Cannes-ról mesél

Hatalmas dolog, hogy Enyedi Ildikó legújabb filmje kijutott Cannes-ba, annál is inkább, mivel tavaly elmaradt a fesztivál, tehát most két év terméséből válogattak, és több film szerepelt a versenyprogramban a szokásosnál. Cannes ma is a szakma egyik csúcspontja, ide hatalmas dolog kikerülni, nagyon boldogok voltunk, amikor megtudtuk, hogy beválogatták a filmet a versenyprogramba

– sorolja a pozitívumokat a producer.

Mécs Mónika elmesélte, hogy

A hivatalos delegáció negyvenöt fő volt, ami a négy országot felölelő koprodukcióból tevődött össze. Kint voltak a vezető stábtagok, a német, olasz, francia társproducerek, az NFI vezérkara és a külföldi finanszírozók képviseletében is sokan.

„Tizenöt autóval érkeztünk a vörös szőnyegre – emlékezett Mécs Mónika. – Ennek is megvolt a koreográfiája. Az utolsó kocsival a rendező, Enyedi Ildikó, a Störr kapitányt alakító holland színész, Gijs Naber és jómagam érkeztünk. Ha Lea Seydoux el tudott volna jönni a premierre, akkor az előttünk lévő autóban ült volna Gijs Naberrel. Sajnos a koronavírus-járvány miatt nem jöhetett. Nem voltak tünetei, hiszen be volt oltva, azonban egy forgatás miatt folyamatosan tesztelték, és az egyik tesztje pozitív lett. A francia világsztár nagyon sajnálta, hogy nem jöhetett, annál is inkább, mivel négy filmje is futott ezen a fesztiválon.”

A forgatás során szinte családdá forrt a stáb, amely nagyon izgult a vetítés előtt. Fogalmuk sem volt, hogy fogadják a filmjüket, ráadásul az is közismert, hogy a cannes-iak híresek arról, hogy ha valami nem tetszik nekik, felállnak, és kimennek a teremből, vagy a végén kifütyülik a filmet. Ehhez képest állva ünnepelte őket több mint kétezer ember.

A végefőcím alatt elindult a taps, aztán felálltak, és folytatódott. Mindannyian szipogtunk, olyan erős élmény volt ez a néhány perc

– emlékezik vissza meghatottan a producer.

Az angol nyelvű szaklapokban megjelent kedvezőtlen kritikákat azzal magyarázza, hogy ez egy hosszú film, amivel a nézőnek is dolgoznia kell. A kritikusok nagyüzemben nézték a filmeket, napi hármat, nem biztos, hogy volt idejük, energiájuk, hogy igazán elmélyüljenek a történetben. Ráadásul a film a fesztivál végén szerepelt.

A film további sorsára nézve az biztató a producer szerint, hogy az európaiak szerették, ami nem is csoda, hiszen

Ilyen szempontból kár, hogy a zsűri végül nem díjazta az alkotást. Persze nem lehet mindig díjat kapni, sok nagy nevű versenytársuk sem kapott díjat.

Az is közrejátszhat a zsűri döntéseiben, hogy A feleségem története most épp nem annyira trendi film. Kosztümös film. Nincsenek benne nagy amplitúdók, finom kis rezdüléseivel, rétegeivel egy férfiról és egy nőről szól, a férfi szemszögéből mutatja meg, mi is történik egy házasságban.

Beszéltem olyanokkal, akik többször is látták, sokan sírtak a végén. Egyikük egyenesen azt mondta a vetítés után, hogy megrendítette a történet, mert ez róla szól. Ő maga Störr kapitány, a felesége meg Lizzy

– mesélte Mécs Mónika.

„Szomorkodásra semmi ok, a Füst Milán- és Enyedi Ildikó-rajongók nagyon várják már az itthoni premiert – teszi hozzá a producer. – Nagyszerű érzés volt, hogy bemutathattuk a nagyvilágnak Füst Milán mesterművét. Rengeteg ember töméntelen munkája van benne, úgy dolgoztunk együtt a külföldi kollégákkal is, mint egy nagy család. Szomorúak voltunk, amikor kiderült, hogy a zsűri ezt most nem díjazta, de mindannyian tudjuk, hogy valami fontosat, értékeset hoztunk létre. Megyünk tovább.”

(Borítókép: Jelenet a filmből. Fotó: Csata Hanna)