Divatstratégia van, vásárlóerő nincs

A Nemzeti Divatstratégia, az ügynökség közleménye szerint hat fő pillér mentén tervezi az ágazat fejlesztését. Ezek a következők:

• koordináció és együttműködés,
• hatékony promóció és marketingkommunikáció,
• eredményes kereskedelem,
• minőségi és elérhető gyártás,
• magas színvonalú, nemzetközi szintű oktatás,
• megbízható adatok és mérhető teljesítmény.

A Magyar Divat és Design Ügynökségé (MDDÜ) honlapján olvasható kommüniké szerint a stratégia előkészítése és megalapozása érdekében kvantitatív és kvalitatív kutatásokat végzett, valamint több szakmai egyeztetést folytatott a divatipar kiemelkedő hazai és nemzetközi képviselőivel. Számos nemzetközi háttérelemzést, riportot és tanulmányt dolgozott fel. Szerintük a Nemzeti Divatipari Stratégia 2030 a megfelelő keretek biztosításával az ágazat teljes egészének teremt lehetőséget a fejlődésre.

Az ügynökség az Index kérésére elmondta, a Divatipari Stratégia megalapozása érdekében a hazai divatot reprezentáló kulcsszereplőkkel, tervezőkkel, stratégiai menedzserekkel, kereskedelmi képviselőkkel, a gyártói szektor és az oktatás szereplőivel mélyinterjúkat készített, illetve bevonta a folyamatba az iparág felsőoktatási intézményeit, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet, Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Karát, a Budapesti Metropolitan Egyetemet, továbbá szakmai szervezeteket is, a Magyar Könnyűipari Szövetséget, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületet, a VOSZ Textil és Ruházatipari Szekcióját, valamint fejlesztéspolitikai, szakmai intézményeket, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát, HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség, valamit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát.

Az ügynökség tájékoztatása szerint külföldi szakmai szervezetekkel is együttműködik, elsősorban konferenciák, hazai és nemzetközi workshopok terén – a például Camera Nazionale della Moda Italianával, az Istituto Europeo di Designnal, a World Design Organisationnel, The Bureau of European Design Associations-zel.

Az ügynökség azt is tudomásunkra hozta, hogy a divat-és designipar hazánk egyik legnagyobb foglalkoztatója: országszerte megközelítőleg 90-100 ezer főnek biztosít megélhetést a szektorban működő 12 000 vállalkozás. Szerintük az iparág jelentősége hazai és nemzetközi szinten ugrásszerűen növekedett az elmúlt évtizedekben, ami a benne rejlő közvetlen és közvetett gazdasági lehetőségeknek, valamint turisztikai attrakció- és országimázs formáló szerepének köszönhető.

Minderről megkérdeztünk két, évtizedek óta a szakmában dolgozó, nagynevű szakembert. Nem volt egyszerű dolgunk, mert csak egyikük vállalta nevét, a másik azt mondta, nem szeretne hirtelen NAV-vizsgálattal szembesülni.

Herczeg Zoltán divattervező huszonöt éve dolgozik a divatszakmában, de jó kapcsolatai vannak a gazdasági, művészeti, politikai téren is. Azt mondja, „az egész szemfényvesztés, és összességében minden szegmensében ez jellemzi a magyar pályázati és támogatási rendszert." Sarkosan fogalmaz, mert szerinte „magyarul ezt egyébként lopásnak is hívják, és az egész csak azért van, hogy a pénzt vissza lehessen osztani a haveroknak. Magam is közgazdasági egyetemet végeztem. Volt szerencsém néhány pályázatot látni." Állítása szerint, anélkül, hogy bárkit be akarna mártani,

„Korábban, 2010 előtt tudtommal ez csak tíz-húsz százalék volt, mára lett ilyen brutális. A pénzek különböző szinteken, akár a legmagasabbakon csatornázódnak vissza. Kizárt, hogy a pályázó erről ne tudjon, hiszen a hiányzó részt  neki kell  költségekkel elszámolnia, és ez óriási rizikó. És az is nehezen elképzelhető, hogy az illetékes hatóságok ne értesülnének erről, hiszen minden az ő kezükben van, így végül nem olyan nagy a kockázat, mert a korrupció rendszerszintű és intézményesült. Ma a szektorban 50-100 pályázatra alkalmas nagyobb cég működik, és ha mindegyik „csak" pár száz milliót kap mondjuk 3-5 évente, akkor az elég szép pénzmozgást jelent. Cserébe a pályázó azonnali szerződéshez, készpénzhez jut. Egy pályázatra amúgy általában száz és 300 millió forint közti összeget lehet kapni, de láthattuk már ennek többszörösét is, például alkotóházra. Alig várom, hogy én is láthassam!”

Herczeg divattervezőként is úgy látja, nem a divatot kell támogatni, pláne nem uniós pénzekből, hanem az oktatást és az egészségügyet: „Hiszen a gyerekeinket tanító tanár napi nyolc-tíz óra munkával 150 ezer forintot keres, és még utána javítja a dolgozatokat. Ő pedig nem lesz vásárlója az állam által támogatott divattervező kollekciójának.

Ha lenne egy erős és egészséges középosztály átlag nettó félmilliós fizetéssel, akkor a polgár meg tudna venni egy pólót tíz-, egy nadrágot ötven-, egy zakót százezer forintért. De nincs, és amíg nem lesz, addig a kínai póló lesz ezerért és a fast fashion. A középosztály jó ideje megszűnt, aki tehette és érdemes volt rá, kiment külföldre, a gerinctelenebbje felfele törleszkedett és kiemelkedett, a többi meg lesüllyedt a nyomor szintjére. Nyugat-Európában van piaca egy divattervezőnek, van kereslet, vásárlóképes divatfogyasztó erő. Nálunk Dunát lehet rekeszteni divattervezőből, stylistból meg fotósból, nem is értem, hogy tud még ennyit felszívni ez az ország. Akik talpon maradnak, azok a legtehetségesebbek, illetve a legnyomulósabbak. Teljesen fölösleges 2030-ig tervezni tervezni. Nem beszélve arról, hogy a divat világszinten a második legszennyezőbb iparág a közlekedés után. Ami ma divat, holnap szemét. Ebbe bele fogunk dögleni.”

A jelenlegi központosított támogatási rendszer hibáira hívja fel a figyelmet egy, a neve elhallgatását kérő neves divattervező, aki szerint nem a támogatással van a baj, hanem a központosítással. Egy demokratikus rendszerben, például Franciaországban, Spanyolországban vagy Olaszországban nincs ilyenre szükség, ami nem azt jelenti, hogy ne lehetne a divatot jól támogatni, de nem olyan termékekre, márkákra kéne pénzt adni, amiket aztán a kutya nem vesz meg, mert piacképtelenek, hanem az adózást kéne kedvezőbbé tenni, az áfát csökkenteni. Szerinte százmilliós támogatást adni azért, hogy valaki évente három blúzt tervezzen, eléggé irritáló. Ő még nem látott olyat, hogy akit támogattak, az tizenkét varrónőt alkalmazott volna. Márpedig a divat nagyon gép-, alkalmazott és ezáltal költségigényes, persze kétségtelen, hogy óriási profitot is tud termelni. Mert a fő szempont mégiscsak az, hogy az adott ruhát megveszi-e valaki.

− mondja a szakember, aki szerint vannak olyan túltámogatott tervezők, akik az elmúlt évtizedekben önmagukhoz képest semmit nem fejlődtek, és az árbevételük se nő, tehát többe kerültek, mint amennyit termeltek. Az is irreális, amikor egy bizonyos webshopon 800 ezer forintos pufidzsekiket lehet vásárolni, amihez további tízezrekért lehet külön ujjat venni; ahogyan az is, hogy ez drágább, mint egy világmárka az Andrássy úton, ahol az ember a hagyományt és a vásárlási körülményeket is megfizeti. A tervező szerint igazi sikert csak a rendszeren kívül lehet elérni, ugyanakkor az állam ma azt erőlteti, hogy pénzt pumpáljanak a magyar divatba, mert kint lenni a nemzetközi piacokon nagy presztízst jelent. Szerinte a sikerben az idő előrehaladtával maximum öt százalék szerepe van a tehetségnek, a többi az ötlet, a kitartás, a szorgalom, az akarat, a kommunikáció és a pénz.

A két tervező állításait követően megkérdeztük MDDÜ-t, hogyan biztosítja a pályázatok tisztaságát, azt, hogy a szakmai szempontokon túl semmiféle más szempont ne érvényesüljön azok elbírálásánál.

Az alábbi választ kaptuk:

Az objektív, független szakmai bírálat a Magyar Divat & Design Ügynökség kiemelten fontos alapelve. Az Ügynökség által végrehajtott, pénzügyi támogatással nem járó programok keretében minden esetben szakmai zsűri és objektív szempontrendszer alapján zajlik a résztvevők kiválasztása – a nemzetközi programok esetében neves nemzetközi szakértők és zsűritagok bevonásával. Fontos hangsúlyoznunk, hogy pénzügyi támogatással járó egyedi pályázat elbírálásban az Ügynökség nem vesz részt, ez alól egyedüli kivétel a kis költségvetésű, külföldi mintára kiírt és a szakmában nagy sikerű design LAB inkubációs program, ahol szintén nemzetközi és hazai szakmai zsűri dönt a pályázatok elbírálásáról. Ami az Innovációs és Technológiai Minisztérium szakmai irányításával a Pénzügyminisztérium által a magyar divat- és designipar támogatására kiírt, összesen 15 milliárd forint keretösszegű uniós pályázatot illeti, azok elbíráláslásában az MDDÜ nem vesz részt. A Divat & Design Pályázat kidolgozását és előminősítési rendszerének kialakítását szakmai javaslatokkal támogatta.

(Borítókép: Egy jelmeztervező előkészíti a ruhákat egy színházi előadáshoz 2020. november 20-án. Fotó: Edwina Pickles / The Sydney Morning Herald / Getty Images)