Perjés János rágalomnak tartja az abúzusvádakat

Egy szakmai szervezet kizárta tagjai közül az ön színházát, mert kivizsgáltak hat névvel vállalt és két anonim panaszt, majd megállapították, hogy súlyos abúzusok történtek. Miként látja mindezt?

Személyiségjogi problémákat látok ebben az ügyben. Olyan mértékben lépett túl ez az ügy a személyiségjogokat védő jelenlegi szabályozáson – ami a személyemet illeti –, hogy ezt már továbbadtuk szakértő ügyvédeknek.

Tehát jogi eljárást kezdeményez a Független Előadó-Művészeti Szövetség (FESZ) ellen saját személyiségi jogai védelmében?

Igen, ez így van. Most vizsgálják a szakértők az ügyet, beleértve az internetes felületeken megjelenő kommenteket is.

Ami az általuk említett kivizsgálást illeti, az kétoldalú dolog lenne. Saját szabályzatuk alapján is több lépést is tehettek volna a Spirit Színház kizárása előtt, amit nem tettek meg. Nem feleltek a kérdéseinkre sem, hogy milyen címen, milyen szervezeti egységként szeretnének a belügyekre választ kapni.

Nyolc panaszos ügyét kivizsgálva hozták meg a határozatukat. A verbális és fizikai abúzus mellett szó esett repülő vasszékről, mellbe lökésről.

Igen, olvastam.

Továbbá fizetési problémákat is megneveztek, tehát a színházzal szerződéses viszonyban álló alkotók, szakemberek nem kapták meg a járandóságukat, vagy ha igen, csak igen nagy késéssel.

Azt nem kell külön hangsúlyozni, hogy egy magánszínház erősen ki van téve a pandémiának, amikor nyolc hónapig nincs bevétele, és mindent saját pénzből kell fenntartanunk.

Tehát azért nem fizettek ki mindenkit azonnal, mert nem volt pénze a színháznak?

Most nem a pénzről akartam beszélni, hanem arról, hogy a pandémia idején kezdeményeztek ilyen dolgokat, amikor a színház a legnagyobb nehézségekkel küzd, ráadásul abban az időszakban, amiket a panaszosok említenek, se hozzám, se a színház ügyvezetőjéhez sem fordult soha senki azzal, hogy sérelmezne valamit.

Önnél senki sem jelentkezett, senki se mondta, hogy: Direktor úr, ezt velem nem lehet csinálni, tegyük valahogy rendbe!

Nálam és máshol sem jelentkezett senki ilyen módon.

Fizikai erőszak is szerepel a FESZ által kivizsgált panaszokban. Erről sem tud semmit?

Én nem kaptam meg azt az anyagot.

Ön szerint nem történt olyan „kisebb súlyú fizikai erőszak” a színház működése során, amiről valaki úgy érezhette, hogy egy szakmai fórumhoz kell fordulnia védelemért?

Nem tudok másnak a fejével gondolkozni, nem tudom, ki mit érez.

A kisebb súlyú fizikai erőszak egy konkrét cselekedet, amely nem csak valaki fejében játszódik le.

Miután nem tudjuk, kiről van szó, ki mit állít egy olyan szervezetnek, amelynek nincs jogosultsága arra, hogy véleményt alkosson, arra pedig főleg nincs, hogy nyilvánosságra is hozzon egy feltételezést, ezek alapján én sem tudok válaszolni.

Rihay-Kovács Zita a FESZ nevében válaszolt az Index kéréseire, és közölte, hogy tavaly augusztusban érkezett hozzájuk az első panasz, később pedig több bejelentést is kaptak, amelyek szerint már 2018-ban jelentkeztek a panaszokban felsorolt cselekmények. Idén márciusban e-mailben értesítették önt és Czeizel Gábort, a színház ügyvezető igazgatóját az eljárásról, majd lefolytatták a vizsgálatokat, amelyek eredményét jegyzőkönyvben rögzítették. Önök lehetőséget kaptak arra, hogy reagáljanak a panaszokra, ám ezzel végül nem éltek, így nem is tekinthették meg a jegyzőkönyveket. Tehát volt lehetőségük arra, hogy a névvel vállalt panaszok tartalmáról értesüljenek, de nem éltek vele?

Feltettük a kérdéseinket, kaptunk egy felcímkézett kivonatokat tartalmazó anyagot a FESZ által kivizsgált panaszokról.

Ebben nevek is szerepeltek?

Persze. Az ügyvezető, Czeizel Gábor részletesen válaszolt is a szervezetnek, ismertette a mi álláspontunkat.

Arról is, hogy „ Az egyik érintett arról számolt be a szervezetnek, hogy Perjés János mellbe taszította egy alkalommal. Ezenkívül többen számoltak be arról, hogy Perjés vasszéket hajított az egyik dolgozó felé.”

Ezzel sem tudunk mit kezdeni ebben a helyzetben.

Hogy érti, hogy nem tudnak mit kezdeni? Nem történt meg?

Nem tudom, miről van szó. Olvastam.

Arról, hogy valakit mellbe taszított, illetve valakihez hozzávágott egy vasból készült széket.

Kit. És mikor?

Ez nem szerepelt abban az anyagban, ami önhöz is eljutott?

Név szerint nincs benne, hogy kit és mikor.

Ha valakit mellbe löknék, nyilván emlékeznék rá. Az is maradandó emlék lenne, amikor vasszékeket dobálok. Ha ilyesmi önnel történne meg, arra csak emlékezne?

Csak emlékeznék.

De nem emlékszik?

Nem nagyon tartom életszerűnek magát a dolgot sem. Nem, természetesen nem történt meg. De ez is annak a jogi képviseletnek a tárgyát fogja képezni, ami most folyamatban van.

Volt olyan panasz is, amely szerint kiskorút alkalmaztak szülői engedély nélkül.

Erre az egyre konkrétan válaszolok. Streamfelvételeket készítettünk, és volt egy munkatársunk, akinek a gyereke ezzel foglalkozott, és ő maga ajánlotta be a munkára.

Tehát az ön egyik munkatársa ajánlotta be a saját gyerekét?

Igen, létezik egy szerződés arról, hogy az apuka vállalja azért a felelősséget, hogy a gyermek, akiről mi csak jó szándékkal feltételezhettük, hogy alkalmas a feladatra, el tudja végezni. Tehát az apuka közvetítette ki a fiát, pénzt kaptak érte. Mivel ő hozta be a tizenhét éves fiút, joggal gondolhattuk, hogy ez szülői beleegyezést jelent.

Az létező probléma, hogy van, aki nem kapta meg a számára járó gázsit, tiszteletdíjat, munkabért a színháznál elvégzett munkája után, vagy csak nagy késéssel jutott a pénzéhez?

A járvány miatti nyolc hónapos bevételkiesés, amikor nem tudtunk dolgozni, valóban okozott csúszásokat. Létező gond volt, egészen addig, amíg az idei támogatásunk meg nem érkezett.

Az ön által aláírt szerződések érvényességét is kétségbe vonják, mivel ön 2017 júniusa óta „el van tiltva a vezetői tisztségtől”. Miért tiltották el, és aláírhat-e szerződéseket?

Ez megint céges belügy. Venni kellett volna a fáradságot, és megnézni az alapító szerződést arról, hogy ki milyen meghatalmazással mit csinálhat. Az ügyvezetőt is én bízom meg, mivel az én tulajdonom a színház.

Miért van eltiltva a vezetői tisztségtől? Ezt miért írták?

Nem tudom.

Valami alapja csak van az egyesület kijelentésének, miszerint egy, az ön tulajdonában lévő cég kényszertörlése során rendelték el.

Ez szerintem a FESZ esetében teljesen irreleváns.

A FESZ szerint több jogi eljárás folyik, ami érinti önt és a sértettek közül néhányat.

De nincs. Ilyen nincs. Neveket kérek.

Nincs olyan színész, aki önt feljelentette volna, vagy jogi eljárást kezdeményezett volna ön ellen valamilyen fórumon?

Nincs. Nem gyártok összeesküvés-elméleteket, de magas szintre eljutottak ezekkel a rágalmakkal.

Ön ezeket a panaszokat rágalmaknak nevezi?

Nem tartom őket valósnak, amíg nem bizonyosodnak be.

A rágalmazás egyik definíciója az, hogy alaptalan híresztelés.

Igen. De nem is erről akarok beszélni, hanem ezeken kívül olyan névtelen, de akár nevesített valótlan állításokról a cég helyzetéről, amelyek döntéshozók elé is eljutottak. Ez nagyban megnehezítette azt, hogy túléljük a pandémiás időszakot. Miközben az összes hatósági vizsgálat lezajlott a színházban, és mindent rendben találtak.

Milyen vizsgálatok?

Munkaügyi vizsgálat, illetve az éves NAV-ellenőrzés. Mindent rendben találtak, se köztartozást, se más szabálytalanságot nem állapítottak meg.

Azt állítja, hogy valaki vagy valakik megpróbálják az ön vagy a színház jó hírét befeketíteni?

Inkább az enyémet. Láttam a listát. Nézze, van köztük harmincéves ismerősöm is, akit felvettem a színházamba. Sok olyan színész van, akinek én adtam munkát és lehetőséget, amikor megszűnt alóla az állami színház. Olyan emberi, nem munkáltatói viszony alakult ki közöttünk, amivel könnyű visszaélni. Úgy értem, a munkavállalónak. Hogy világosabban fogalmazzak: könnyen gondolják, hogy egyenrangúak lennénk egy vállalkozásban. A Los Angeles-i Magyar Ház elnöke azonnal felhívott a FESZ-ügy kirobbanása után. Gyakran szerveznek számunkra fellépéseket, legközelebb október 23-án lesz ott egy ünnepi előadásunk, ha a járvány lehetővé teszi. Ez az ember azt mondta nekem, hogy igazgatóként az én dolgom megtartani a rendet, a stabilitást, ami biztosítja, hogy a nézők azon a színvonalon legyenek kiszolgálva, amiért én ezt az egészet csinálom. Ha bármilyen fegyelmezetlenség, rossz munkavégzés ezt akadályozza, akkor én nem a barátjuk vagyok, hanem a munkáltatójuk.

Nagyon sok esetben tapasztaltam a saját bőrömön, hogy a régi barátok, illetve azok a kollégák, akiket a munkanélküliségtől mentettem meg, nem tolerálják, ha igazgatóként lépek fel.

De itt abúzusról szóló vádak jelentek meg.

Ma már létezik ezekre jogorvoslat.

Érzelmi abúzus ellen nehéz hathatós jogi védelmet kapni, bár repülő vasszék és mellbe taszítás esetén talán már a jelenlegi jogrend is működésbe lép.

Szeretném tudni a napját, a szereplők nevét. Amíg nem tudom én és nem tudja egy jogi szervezet, addig ez egy nem létező dolog. Maga most itt ül, én holnap elmegyek az Indexhez, és azt mondom, hogy engem a Vig úr fellökött, az létező dolog lenne?

Ha én fellöknék valakit, arról tudomásom lenne akkor is, ha nincs ezzel kapcsolatos jogi eljárás. Megtörténtek azok a cselekmények, amelyekről a panaszok szólnak?

Erre azt tudom mondani, hogy miután nem tudom, hogy konkrétan miről beszélgetünk: ilyen itt soha nem történt. Az én részemről és senki más részéről sem. Igyekszem minden ilyesmit elkerülni, sőt még a színészek egymás közötti rivalizálását is próbálom csillapítani. Nem ritka az ilyesmi sem.

Mit tesz, ha szembesítik azokkal, akik vállalják a nevüket, és elmondják, hogy szerintük mikor kivel és mi történt?

Akkor tudok válaszolni ezekre a kérdésekre.

Ön szerint miért lépett fel a panaszok nyomán ilyen határozottan a FESZ?

Én sem értem. Annál is kevésbé, mivel szerződéses kérdésekben magam is fordultam az említett hölgyhöz, aki nyilvánvalóan jogász, de nem ügyvéd. Mint tagdíjfizető szervezet a színháznak hozzájuk kell fordulni, ha kérdések merülnek fel. Nálunk fel is merültek színészek általi szerződésszegések, és én azt szerettem volna megtudni, ilyen esetekben mit tehet a színház.

Volt itt olyan karácsonyi bemutató, amelyen nem jelent meg az egyik főszereplő. Küldtünk érte taxit, az sem segített. Mit csinál ilyenkor egy színház a telt házas karácsonyi bemutatójával? Ezzel kapcsolatban nincs védelem. Mi védi meg a színházat akkor, ha az egyik szereplő gondol valamit, és hozzám vagy az ügyvezetőhöz fordul egy személyes problémával, és azt kör-e-mailben teszi meg, amit eljuttat mindenkihez, akivel a színháznak az elmúlt tíz évben kapcsolatban volt? Melyik az a pont, ahol egyenlő felek lesznek az emberek? Ki véd meg kit, amikor a színház „kihasznál” egy munkavállalót, aki nyilván rengeteget dolgozott, viszont elfelejtette kitölteni a felmondási idejét? Erre sem kaptam választ. A FESZ gyakorlatilag nem kommunikál semmit velünk.

Tehát ön színigazgatóként inkább bántalmazott, mint bántalmazó?

Sok hátrány ért a munkavállalói visszaélésekből, a munkavállalói hozzá nem értések miatt.

Mit jelent ez a kizárás a színház további létezésére vonatkozóan?

Semmit. Ez egy szakmai szervezet, ahol nem tapasztaltam olyan tevékenységet, ami bármiféle szakmai érdekképviseletet jelentett volna, míg a tagjai voltunk. Azt pedig rettenetesen aggályosnak tartom, hogy a pályázati időszakban hozták meg ezt a lépésüket, amely pályázat elbírálói között részt vett ugyanaz a két személy, akik a FESZ-ben is megjelentek a minket elmarasztaló határozatot meghozó bizottságban.

Az ön színháza az Emmi-pályázatokon tavaly és idén sem nyert pénzt, más állami forrásból viszont tavaly mintegy negyven, idén több mint ötvenmillió forintot kaptak.

Tavaly a többlettámogatási pályázatok esetében mindösszesen 22 millió forintot kaptunk, ezt is projektre. Mindezt úgy, hogy működésre a színház fennállása alatt soha egy forintot sem kapott. Az biztos, hogy vállalkozóként klasszikus értékrenddel kiszolgálni így a nézőket szerintem nem feltétlenül olyan vállalás, amit össztűz alá kell venni. Ráadásul olyan szervezetnek, aminek a képviselői a létrehozott több mint száz előadásból egyet sem láttak. Az idén valóban több pénzt kaptunk, ez a kárenyhítésre elég.

Az a hír, hogy bizonytalanok a kifizetések nem ijeszti el a színészeket?

A jogosan járó elmaradt kifizetések folyamatban vannak. Nagy részük teljesült. De fenntartom azt, hogy az, hogy valaki lead egy számlát, nem jelenti azt, hogy a teljesítés igazolva van, és rendben megtörtént. Csak és kizárólag megfelelően elvégzett munkát vagyok hajlandó leigazolni. Azért viszont mindenki állami színházi nagyságrendű honoráriumot kap.

(Borítókép: Perjés János. Fotó: Kallos Bea / MTI)