A magyar talán nem is lóra, inkább filmgyártásra termett

A mai globális filmipari környezet több szempontból is kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a magyar filmipar tovább fejlődjön, jelenleg is meghatározó pozícióját tovább erősítse, és felzárkózzon a legnagyobb nyugati központok szintjére. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Filmintézeten (Nfi) keresztül nyáron az állam is bejelentette, hogy a fóti filmgyártási komplexum új stúdiókkal bővül. Rajna Gábor szerint ez is azt mutatja, hogy már nem kell kerek szemekkel rácsodálkoznunk az angol Pinewood Studiosra, a legnagyobb európai filmes központra, hamarosan eljön az idő, amikor a magyar filmgyártás valóban felveheti a versenyt Londonnal.

Nemcsak azért, mert a brexittel a britek jelentős érvágást ejtettek a filmiparukon is, hanem mert a moziba járás visszaszorulásával egyidejűleg példátlan méretű streamingforradalom söpör végig a nagy filmstúdiókon (AppleTV, Hulu, HBO, Netflix, Amazon, Paramount, Disney, Marvel). Magyarország adottságai egyedülállóak, és amikor ilyen kereslet van, remek piaci környezetben lehet fejleszteni.

Amikor a magyar filmipar, a honi filmgyártás fejlesztéséről beszélünk, hogyan közelítsünk a globális piachoz? Mi, magyarok is fel tudunk ülni a streaminghullámra, vagy ennél többről van szó, és akár segíthetjük is ezt a trendet?

A magyar filmgyártás mindig is erős volt. Hollywoodot részben magyarok építették, magyarok találták ki. De a hazai filmgyártás pár évtizedig – történelmi körülményeinek köszönhetően – nem úgy fejlődött, mint a nyugati világ stúdiói. A múlt század második felében itthon az állami igények határozták meg a filmgyártás lehetőségeit. Ám ha épült egy jó díszlet, mondjuk Fóton vagy Budapesten, a Róna utcában, például egy középkori város, vagy Auschwitz egy holokausztfilmhez, annak híre ment, és egyre több alkotás találta meg a hazai stúdiókat. Maga Budapest emellett építészeténél, arculatánál fogva számos világváros helyszínét tudta és tudja biztosítani ma is, például párizsi, moszkvai, bécsi jeleneteket lehetett ide szervezni.

Vagyis amikor a mogyoródi stúdió 2008-ban megépült, a cél az volt, hogy Magyarország még vonzóbb legyen a nemzetközi filmgyártóknál?

A stúdió akkori tulajdonosai főként a Budapest–Prága-versenyfutásra próbáltak reagálni, hiszen Prága sokáig helyzeti előnyben volt, mert a Barrandov Studios sokkal több műteremmel rendelkezett. Igen, Mogyoródon valóban építettek három műtermet, ahogyan párhuzamosan az etyeki Korda Stúdiót is fejlesztették, és ezek a döntések helyesnek bizonyultak, mert a nemzetközi stúdiók figyelmének fókusza elkezdett Magyarország felé fordulni.

Ennyi az egész, stúdiókat kell építeni, és jönnek a produkciók?

Az is kiemelten fontos szempont volt, hogy Magyarország jóval 2010 előtt, a régióban először komoly adó-visszatérítési lehetőséget vezetett be a filmgyártásban, és ez az adózási környezet 2010 után még kedvezőbbé vált. Ma már ott tartunk, hogy egy filmprodukció a Magyarországon realizálódott gyártási költségeinek a harminc százalékának megfelelően közvetett támogatást vehet igénybe. Mindehhez kapcsolódik még az a fontos tényező is, hogy a magyar szakmai stábok munkájának minősége ma már nagyon magas színvonalú. Amikor az Evita című filmet Budapesten forgatták a kilencvenes évek közepén, a magyar világosítók a kábelekhez még csak-csak hozzányúlhattak, de a lámpákhoz már nem. Ma pedig már ott tartunk, hogy a beállítások jelentős részét a magyar stábra bízzák, például a díszletek bevilágítását is, ami nagyon fontos feladat, ezt rendre a magyar fővilágosító és felkészült csapata végzi.

Lehet, hogy a magyar nem is lóra, hanem filmgyártásra termett?

Meggyőződésem, hogy a magyar filmes szakemberek azért voltak mindig is kiválóak, mert bár hátrányban voltak a nyugati filmesekhez képest, de nagyon bátrak és kreatívak voltak. Soha nem riadtak meg attól, hogy mindenféle speciális kütyü és technológiai újítás nélkül kitaláljanak egy saját képet, és az ilyen „házi” ötleteket alkalmazva forgassanak le egy jelenetet. A magyarok gyakorlatiassága mindig is példaértékű volt, és ma is az. De említhetném a világhírű magyar filmes építészeket, díszleteseket is, kiváló tervezőink és ácsaink, asztalosaink, műbútorosaink vannak. Volt szerencsém látni a bolgár NuBojana Film Studios munkáit, és anélkül hogy bántanám az ottani szakembereket – hiszen ők is folyamatosan tanulnak és fejlődnek –, hozzájuk képest a magyar szakemberek tényleg csodákra képesek.

Vagyis egy produkciónál meglehetősen fontos szempont az, hogy egy készülő film stábja milyen szakmai közegbe érkezik?

Természetesen, de nem csupán a szakmai környezet számít – és itt kanyarodhatunk vissza az első kérdéséhez. A magyarországi filmstúdiók kilencven százalékát a nemzetközi bérgyártás, a szerviz teszi ki. A streamingszolgáltatók ma szinte végtelen kapacitásigénnyel fordulnak felénk, és ennek köszönhetően a mogyoródi stúdiók, a műtermek kapacitása is százszázalékosan kihasznált, előre foglalt.

Sok produkció készül, ezt értem, de mehetnének máshová is...

A világ filmipari trendjei azt mutatják, hogy Magyarországra szívesen jönnek a nagy stúdiók és streamingszolgáltatók, de a forgatási helyszínekért folytatott verseny valóban nagy, és ha azt szeretnénk, hogy Magyarország ebben a versenyhelyzetben még előnyösebb pozícióba kerüljön, fejleszteni kell. Ez a nagy kép, és fontos megérteni, hogy például amiről most beszélek, az egyáltalán nemcsak a mi projektünkről, az Astra Filmlandről szól, hanem az egész magyar filmgyártásról.

A fejlesztések egymást segítik?

Igen, a mogyoródi fejlesztés ugyanis része annak a folyamatnak, amellyel Magyarország még erősebbé és hatékonyabbá válhat a világ filmgyártásában. Ami a lényeg: mindenben jobbat, minőségibbet kell nyújtanunk a konkurenciáinknál. Olyan terepen kell előrébb jutunk, amely a filmgyártás egész folyamatára kihat. Az egyik ilyen szempont például az idő. Az angolokat elég sok probléma sújtja manapság, a brexit nem tett jót az ottani filmgyártásnak, kezdve a vámprocedúrák terheitől az adminisztrációs előírásokig. Ezek rengeteg időt vesznek el egy forgatástól, márpedig ott az idő a legdrágább. Ha mi itt, Mogyoródon olyan lehetőségeket teremtünk, amellyel a stábok időt spórolnak meg, máris helyzeti előnybe kerülünk.

Tudna mondani példát erre?

A fejlesztési terveink minden elemében gondolunk erre a szempontra. Olyan műtermet is építünk, amely alkalmas repülőgépes műtermes forgatásokra. Az ilyen típusú jeleneteket eddig csak Ferihegyen tudtunk leforgatni, ám ha ez az objektum megépül, nem kell külön kimenni, felgyorsul a gyártási folyamat. Itt ráadásul nemcsak az utazási idő számít, hanem az is, hogy a stábnak nem kell négyféle biztonsági ellenőrzésen átesnie, a kamerák csak beállnak, és indulhat a munka. De ugyanilyen tudatos tervezés eredménye a backlot, vagyis a külsődíszlettechnológia-fejlesztésünk is. Minél több különleges szolgáltatásunk van, annál nagyobb az esélye, hogy nemcsak a különleges igényű jelenetet veszik fel Magyarországon, hanem a teljes filmet. Szerencsére a Nemzeti Filmintézet nyitott arra, hogy ültessük le egymás mellé a hazai filmes szakembereket, és hangoljuk össze, ki milyen speciális szolgáltatásokat kínál. Lehet, hogy két repülős stúdióra nincs szükség, de ha valaki összefogja, koordinálja a szükséges speciális műtermeket, elérhetjük, hogy még jobb legyen a magyar kínálat. Viszont a fejlesztések esetében támogatásra van szükség, mert klasszikus üzleti tervvel a befektetőket nehezebb rávenni arra, hogy beszálljanak a különleges projektekbe.

Vagyis ha van egy vonzó tényező, amely miatt érdemes Budapestet választani, akkor egész produkciók érkezhetnek ide, nem csak az adott jelenet forgatására?

Mogyoródon olyan díszletépítési technikát dolgoztunk ki, amely egyedülálló a maga nemében: egy olyan moduláris rendszert kell elképzelni, amelyre tartós díszleteket lehet építeni, így egy felépítményre több film is alapozhatja a forgatási napjait. A filmgyártók ezzel jelentős időt, vagyis pénzt spórolnak meg, hiszen ezentúl már nem kell New Yorkba visszautazni egy-egy külső helyszín jeleneteinek a forgatására, mert szinte bármilyen utcaképet megépíthetünk nekik Mogyoródon. Van még valami, amire különösen büszke vagyok: a digitális fejlesztőközpontunk. Ennek minden egyes eleme magyar fejlesztésen nyugszik.

Hogyan kell elképzelni, ez egy számítógépes irányítóközpont?

Manapság nagyon kedvelt technológiának számít a LED, ilyet használtak a The Mandalorian forgatásakor is. Már nekünk is van ilyen speciális LED-falunk, amellyel elérhető, hogy a forgatáson megteremtsük a valós, valódi környezet élményét. Ehhez kapcsolódik a saját fejlesztésű motion robotrendszerünk és a pókkamerarendszer, amely lehetővé teszi a 3D-s forgatást, a központ pedig a tartalmat is képes előállítani. Ezek mind-mind olyan fejlesztések, amelyekre óriási az igény. De említhetném azt is, hogy Mogyoródon tervezünk egy vizes medencét, 20x10 métereset, hat méter mélyet, fölötte daruval.

Ez nyilván a tengeri, víz alatti jelenetek forgatásánál szükséges. Mikor készülhet el?

Idén őszre, és igen, szinte bármilyen vizes jelenet felvételére alkalmas lesz: abban forgathatnak süllyedő hajót, vízbe zuhanó kocsit, búváros jeleneteket. Ilyen van Pinewoodban is, de azt kevesen tudják, hogy Budapest a vizes forgatások szempontjából valóban lehetne akár a nemzetközi filmgyártás központja is. Több hazai stúdióban vannak ilyen kapacitások, Fóton van külső nagymedence, az Origóban is, a Kordában és a Róna utcában egy kisebb. Idővel mi is szeretnénk majd külső medencét építeni, végtelen horizontosat, amelyben hullámeffektes hajómozgásokat is lehet imitálni. Ám szeretném még egyszer kiemelni, hogy amikor ezekről mint saját koncepciókról beszélek, tényleg nem az országon belüli versengésről van szó, nem konkurenciát akarunk építeni, hanem a filmipar számára szeretnénk még vonzóbbá tenni Magyarországot. Az egész fejlesztés lényegét az adja, hogy nem elegendő csupán műtermeket építeni, hanem egy egész filmes háttérvilágot kell megteremteni. Komplex infrastruktúra-fejlesztésre van szükség, ami kapcsolódik a filmgyártáshoz.

Vagyis egyetlen műterem vagy stúdióépület mögött egy egész minitársadalomnak kell állnia?

Pontosan. A filmgyártásból a nézők többnyire a bemutatott filmeket látják, és valamit esetleg a forgatás pillanataiból. Ám egy kétórás mozifilm mögött egy egész univerzum található. A mogyoródi fejlesztés ezért is különleges. Tudom, a filmes komplexumokra a kívülállók általában azt mondják, hogy olyanok, mint az ipari parkok, mi viszont azt mondjuk, hogy ennek inkább filmes közösségi térnek kellene lennie. Ha úgy tetszik, önálló filmes faluként kell működnie, ahol megvan minden, amire az ott élőknek szükségük lehet.

Bolt, mozi, iskola, kocsma?

Természetesen vannak benne munkahelyek, vagyis stúdiók, építőműhelyek, raktárak, de vannak benne más épületek, utcák, zöldfelületek, és igen, üzletek, szolgáltatóegységek, képzési intézmények (például a világosítóknak, sminkeseknek, öltöztetőknek), éttermek, edzőtermek, akár még benzinkút is. Ezek mind létfontosságú elemek.

Mindennek ott kell lennie, hogy semmiért ne kelljen kimenni, időt veszíteni?

A nagy filmstúdiók egyvalamit nagyon nem szeretnek: a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot. Ezért sem mindegy, milyen környezet fogadja a rendezőket, a színészeket, a stúdió alkalmazottait. Ma már nem ritka, hogy egy stáb nem pár hónapos forgatásra érkezik, hanem akár évekre, például egy több évados sorozat esetében. Ezért válik fontossá, hogy milyen a városi, a természeti környezet, milyen szórakozási lehetőség, milyen kulturális, gasztronómiai élmény éri őket.

Mi, Mogyoródon ezért is gondolkozunk abban, hogy az Astra Filmland négy fejlesztési ütemében létrehoznánk ezt a filmes háttérvilágot. Óvodával, iskolával, szállodakapacitással, éttermekkel, turisztikai és kikapcsolódási lehetőségekkel, egészségügyi szolgáltatással. Mindezt ökotudatos tervezéssel. Már tárgyalásban vagyunk olyan cégekkel, amelyeknek campusaik vannak Londonban, de azt tervezik, hogy Budapesten is építenének, ahol nemcsak képzik a filmes világ szakembereit, de a hallgatók gyakornokként élesben szerezhetnének filmes tapasztalatokat. Tárgyalásban vagyunk egy nemzetközi óvodával és iskolával, hogy nevelési, oktatási lehetőséghez juthassanak azok, akik négy-öt évre jönnek hozzánk családostul. Mindebből a mogyoródiak is profitálnak, hiszen ezzel munkahelyeket teremtünk, a város pedig jelentős iparűzési és építményadóval számolhat.

Ehhez viszont tőkeerős piaci szereplőkre, befektetőkre van szükség. Az államnak lehet ebben szerepe?

Az Astra Filmland célja, hogy a Magyarországon megvalósuló nemzetközi filmes produkcióknak még jobb környezetet teremtsünk. A projektben az államra is szükség van, az állam rendelkezik ugyanis olyan hosszú távú stratégiával a magyar filmiparral kapcsolatban, amelyben van képzés, infrastruktúra-fejlesztés, vagyis lényegében egy olyan komplex iparágfejlesztésről beszélünk, amely valóban hosszú távú stratégiai gondolkodást és tervezést igényel. Ez szerintem már ma is megvan, de ha a szemlélet megmarad, abból Magyarország egésze profitálhat. Különösen fontosnak érzem ott az állam koordináló, támogató szerepét, ahol a mágnesként működő speciális szolgáltatásokat (repülős műterem, mély vizes medence) alakítjuk ki, mert ezekkel tényleg mindenki jól járhat később.

Mekkora iparágról beszélünk?

2019-ben a filmes iparág közel kétszázmilliárd forinttal járult hozzá a magyar GDP-hez, de egy ilyen fejlesztésnek sok egyéb pozitív hozadéka van. Remek filmek készülnek itt, márpedig annál nem kell jobb reklám egy országnak, ha sorra készülnek a produkciók, ha Magyarország neves nemzetközi filmekben bukkan fel, és a legnagyobb sztárok nyilatkoznak elismerően az országról. Arról nem is beszélve, hogy a stábok magyar szállodában laknak, Budapesten költenek, ennek van egy olyan multiplikátorhatása is, hogy a támogatásoknál többet nyer az ország. Végül ha a filmes infrastruktúra szépen fejlődik, ha nagy nemzetközi projekteket tudunk megvalósítani, az a magyar filmek gyártásában is visszaköszön. Képzettebb szakemberekkel minőségibb környezetben jobb magyar filmek készülhetnek.

Ez valóban állami érdeknek és feladatnak tűnik, de akkor hol van a magánbefektetők szerepe?

Még egyszer szeretném kiemelni, hogy azt gondoljuk, hogy az említett okok miatt a nemzetközi filmszakmában a következő években komoly, stabil kereslet lesz, vagyis ez kifejezetten jó projekt a magánbefektetőknek is. Minden lehetőséget megvizsgálunk, több befektetővel tárgyalunk, akár nemzetközi befektető is bejelentkezhet, és olyan struktúrát szeretnénk kialakítani, ahol mindenkinek megvan a szerepe és ahol mindenki megtalálhatja a számítását. 

Magyar vagy inkább külföldi partnereknek örülne jobban?

Meglátásom szerint ezt a projektet tisztán hazai forrásokból is össze lehet hozni. Csak azt kell elfogadni, megérteni, hogy egy filmipari beruházás nem olyan, mint egy lakópark vagy egy logisztikai központ építése. A teljes projekt megvalósítása nem úgy időhöz kötött, hogy lerakjuk az alapkövet, aztán átadjuk a kész lakásokat vagy egyéb létesítményeket. A filmipari fejlesztést hasonlóan magas térüléssel, de inkább folyamatként kell elképzelni, amelyik menet közben képes alkalmazkodni az aktuális iparági, jelen esetben filmipari trendekhez. Úgy érzem, hogy legalább az határozottan kijelenthető, hogy a kereslet, a tartaloméhség hosszú távon megmarad. Erre a fejlesztésre olyan lehetőségként kell tekinteni, amelyet el kell kezdeni, ha versenyben akarunk maradni a világ filmgyártásával.

(Borítókép: Astra Filmland)