Waterloo, gimme, money – az ABBA titka

Diszkó vagy metál? Duran Duran vagy Depeche Mode? ABBA vagy Boney M.? – szóltak egykor az identitásazonosító kérdések. Naná, hogy ABBA, vágtam rá. Már csak azért is, mert első moziélményem az ausztráliai turnéjukról szóló ABBA-film (The Movie) volt, az első magnókazettámra az ő dalaikat vettük fel, a címeket pedig magam írtam rá ceruzával úgy, ahogy kihallottam, fonetikusan. 

Ennyi év távlatából még most is frissen szólnak a dalaik.

És mi lehet az oka, hogy 41 év után éppen most lép újra közönség elé a legendás zenekar, és kezd turnézni? Hiszen az 1980. márciusi japán turné után már nem adtak koncertet, 1982-es felbomlásukig már csak tévéműsorokban szerepeltek. Velünk voltak ugyan az utóbbi években, és újabb és újabb generációk kedvelték meg nagy sikerű Mamma Mia! musicaljüket és a belőle készült filmeket, de nyilvánosan a tagokat még külön-külön sem lehetett nagyon látni, nemhogy együtt zenélve.  

A legvalószínűbb magyarázat, hogy azért, mert technikai nehézségek és a járvány miatt eddig nem akart összeállni 2018 óta halogatott hologramkoncertjük, ami hetvenes évekbeli valójában varázsolta volna színpadra a négy legendás tagot, Agnetha Fältskogot, Björn Ulvaeust, Benny Anderssont és Anni-Frid Lyngstadot.

Felvettek két új dalt is, és nem vártak tovább. Nem is várhatnak, hiszen mind 70 fölött járnak. Most vagy soha. 

Money, money, money. Must be funny!

Az ABBA-ra sokan dúsgazdag szupergrupként gondolunk. Erre meg is van minden okunk, hiszen egyedül a Beatles adott el több lemezt a világon. Még ma is sokmilliónyian veszik dalaikat minden évben, az összes eladott albumukat 400 millió darabra becsülik. 

A tagok nevének kezdőbetűiből összeállt ABBA az egyik legismertebb brand a világon. A legtöbb nyelven könnyen kiejthető, és megjegyezhető. Igaz, 1972-ben

de a zenekar engedélyt kért tőlük az ABBA név használatára, amire a válasz az volt: oké. Használhatják, amíg nem hoznak szégyent a névre. Hát nem tették. 

Ráadásul az ABBA nemcsak egy euródiszkó-zenekar, hanem ipari konszern is volt egyben. 

Kezdetben még saját maguk készítették mókásan extravagáns, glam stílusú fellépőruháikat azért, mert a ruhák költsége csak akkor volt levonható a hírhedten magas svéd adóból, ha máshol nem lehetett viselni, csak színpadon. Később már nem volt erre szükség, de mindig gondosan megfogták és befektették az egyre csak növekvő bevételeket. Saját stúdiójuk, hanglemezgyáruk volt, de vettek egy stockholmi képcsarnokot, sportüzletet, sportpalotát, és volt egy bicikligyáruk (Monark). 

Nem kevesebb mint 40 millió lemez kelt el a szocialista országokban, ám mivel a munkáshatalmat építő béketábor országainak pénzével semmi nem tudtak kezdeni, kőolajban kapták az ellenértéket, például a Szovjetuniótól, majd jól megforgatták és adták-vették a fekete aranyat. Pályájuk csúcsán, a hetvenes évek második felében a Volvo mellett az ABBA volt Svédország legjövedelmezőbb exportcikke.

Emellett politizáltak is, pontosabban kiálltak ügyekért. Például amikor 1981 decemberében a lázongó Lengyelországban (szovjet nyomásra) kihirdették a szükségállapotot, szerepeltek egy Let Poland Be Poland című tévéműsorban, mire az aktuális albumuk (The Visitors) váratlanul hiánycikk lett a Szovjetunióban, és hirtelen, egyik napról a másik eltűnt a filmjük is a szovjet mozikból.

Waterloo, couldn’t escape if I wanted to

Dalaik annyira beleégtek az emberiség füljárataiba, hogy egy tavalyi felmérés (amikor elmaradt az eurovíziós dalverseny) az ő versenydalukat hozta ki győztesnek. A megkérdezettek több mint egyharmada a Waterloo-t jelölte be minden idők legjobb nyertes számaként.

Sikerük 1974-ben az angliai Brightonban meglehetősen váratlan volt. Nem csak azért, mert legnagyobb riválisuk a közkedvelt Olivia Newton-John angol énekesnő volt, és mindenki meg volt győződve róla, hogy ő lesz a befutó. Hanem azért is, mert az angol zsűri is biztosra ment:

Amikor kiderült, hogy az ABBA nyert, az angol döntnök műörömöt színlelve, melegen ölelgetve őket gratulált a zenekarnak.

Hogy mitől ennyire időtállóak a dalaik, azt sokan próbálták már megfejteni. 

Amíg a rock’n’roll a lázadásról és a kívülállásról, az ABBA zenéje a reményről, álmokról és csalódásokról szól. A dalok többségét a két férfi tag, Benny és Björn szerezte. Ők már az ABBA előtt zenéltek együtt, és sikerült olyan jellegzetes, egységes, erőteljes, feszes és szerethető hangzásvilágot kidolgozniuk, amely azonnal felismerhető. Ebben nagy szerepe volt Michael B. Tretow hangmérnöknek, aki egy különleges, duplikált soundot kísérletezett ki bonyolult stúdiótechnikával. Több változatban több hangsávra rögzítette a hangokat, majd azokat kissé eltolva, néha lassítva játszotta vissza. Ha jobban figyelünk, észrevehetjük, hogy egy-egy dalban sokkal több hang szerepel, mint amennyit elsőre kihallunk.

Talán bele sem gondoltunk, de igencsak feltűnő, hogy

Pedig dalaik letisztultak, egyszerűek, kidolgozottak. Az eredeti ABBA-hangzást azonban meglehetősen nehéz reprodukálni. Pláne az eltérő hangszínű énekesnők angyali összhangját (Agnetha szoprán, Frida mezzoszoprán).

The winner takes it all

Minden idők legismertebb popcsapatát két házaspár alkotta, és ez hatalmas alkotói energiákat, különleges érzelmeket vitt a zenekarba. Vonzerejük egyik alapja is ez volt: itt van két pár, akik boldog dalokat énekelnek a színpadon, majd hazamennek, és tovább szeretik egymást.

Imádta a fél világ.

De nem az ABBA hozta össze a tagokat. A szőke Agnetha Fältskog és a basszusgitáros Björn Ulvaeus már egy évvel a banda megalakulása előtt, 1971-ben összeházasodtak. A barna Anni-Frid Lyngstad és a billentyűs Benny Andersson csak 1978-ban, de ők már 1969-től együtt voltak.  

Amikor mindkét pár elvált, azt a rajongók is azonnal észrevették, tetten érhető volt két utolsó albumukon (Super Trouper és a The Visitors), szomorúság  járja át a dalokat. Mindenesetre a Bjorn és Agnetha szakítása előtt nem sokkal született Knowing Me Knowing You még optimistán szól.

A háttérből azonban mindig is kihallatszott egyfajta melankólia, még pályájuk csúcsán is. Ami nem csoda a tagok, különösen az énekesnők hányattatott életének fényében.

Anni-Frid 1945-ben született egy házasságon kívüli kapcsolatból. Apja a bevonuló német hadsereg egyik őrmestere volt, aki az éhezés közepette egy zsák krumplival csábította el a fiatal norvég édesanyját 1943-ban. Ahogy több más megszállt országban (például Franciaországban), a németekkel kokettálókat Norvégiában is megbélyegezte és kivetette a társadalom, ezért a háború végével Svédországba menekültek. Anyja azonban rövidesen meghalt vesefertőzésben. A kétéves Anni-Fridet nagyanyja nevelte fel nehéz körülmények között.

Több más tragédiát is át kellett élnie. Az ABBA-évek után 1992-ben férjhez ment a svájci születésű Heinrich Ruzzo Reuss von Plauen herceghez, aki nemsokára daganatos betegségben meghalt. Nem sokkal korábban legidősebb lánya, Lise-Lotte hunyt el autóbalesetben.

Agnetha konszolidált családban nőtt fel a svédországi Jönköping nevű városban. Már fiatalkorától énekelt és színészkedett is. Az ABBA sikereinek csúcsán azonban egyre nehezebben tudta kezelni a sztárságot és a bűntudatot, hogy zenei karrierje miatt sokat van távol a gyerekeitől. Zsigerileg rettegett a tömegektől, a hangos zajtól és a nyílt terektől. Félt a repüléstől. Meg kellett küzdenie azzal is, hogy anyja 1990-ben öngyilkos lett, kivetette magát a hatodik emeletről. 

Zaklatott volt, és egyre visszahúzódóbbá vált, amit az is erősített, hogy egy nála 16 évvel fiatalabb

Először a rendőrséghez fordult, majd megadta magát, és romantikus kapcsolatba keveredett vele (Stockholm-szindróma?). Két év múlva, 2000-ben azonban bírósági úton kitiltatta Svédországból a férfit. 

Nem csoda, hogy ezek után évekre visszavonult egy elhagyatott erdős svéd vidékre, ahol még zenét sem hallgatott. 2004-ben lehetett róla újra hallani, amikor kiadta My Coloring Book című szólóalbumát. 

Most ő is újra aktív, és ha csak a Grammy Akadémia csarnokába, minden idők legjobb dalai közé beválasztott Dancing Queent énekelték volna el, akkor is kitörölhetetlen nyomot hagytak volna ezzel a tökéletes számmal. 

(Borítókép: Abba-koncert 1979-ben. Fotó: Paul Natkin / WireImage)