A rendező hiába várt a sorra, az etológus előtt kígyóztak. Könyvhét, déli verőn

A déli órákat választjuk, azt hisszük, az ebédidő miatt majd elcsendesedik a tér, de tévedünk. Két óra felé úgy tolonganak a népek, hogy az már kellemetlen, nincs stand, amihez oda lehetne férni. A Fashion street felől érkezünk, itt rögtön a FISZ, a Fiatal Írók Szövetségének standja fogad, eggyel odébb viszont már Csoóri Sándor van dobozban, 500 forintos akcióban. Kissé arrébb tolongás a PIM standjánál is, ahol pár napja nyílt meg a Mészöly–Pilinszky 100, erről még nem látni könyvet, katalógust, pedig érdekes volna. Van viszont A rézbőrű volt az alkony, a másik most futó, nagy sikerű kiállítás antológiára fordítva, valamint egyéb csemegék a legendás Róna Viktorról és az elbűvölő Szeleczky Zitáról.

Se vége, se hossza a kiadóknak, a Líránál ezúttal nincs kinn a közelmúltban mindegyik üzletük ajtajára kitett figyelmeztetés, hogy ebben a könyvesboltban a hagyományostól eltérő könyveket is árulnak, van viszont valódi, fából készült nyomtatószerkezet betűkkel, párnákkal, nyomtatunk is mindjárt egy szép könyvjelzőt Pilinszky versével, címe A tengerpartra.

A tengerpartra kifekszik a tenger,

a világ végén pihen a szerelmem,

mint távoli nap vakít a szívem,

árnyéka vagyunk valamennyien.

Az idő tengerpartozásra is abszolút jó lenne, de mi most a könyvek tengerében veszünk el, abban a több száz új és több ezer régi kötetben, amit számba venni lehetetlen. Éhes olvasóra vár Tóth Krisztina, Spiró György, Háy János, Keresztury Tibor, Saly Noémi és Závada Péter könyve, s persze minden kiadónak itt vannak a régebbi művei is. A Vince Kiadónál a legmegkapóbb a Dassler fivérek világmárkájának sztorija, Az Adidas cipő története, zsebre is tenném mindjárt, a Scolar széles palettája David Grossmantól Tisza Kata bántalmazásról szóló könyvéig, a Kékre szeretniig terjed, és érdekes mód a Magvető helyett itt van Spiró Kádárról szóló regénye is Sajnálatos események – Két tragédia közjátékkal Kádárról címen. Előtte meg 

A legtöbb kiadónak van ötszáz és ezerforintos rekesze, ötszázért adják például Benyhe János kemény fedeles, igen érdekes Új dohogóját Nyelv-őr-járat alcímmel, ebben olyan kifejezéseket taglal a szerző, mint az ütős, az öregecskedő vagy a magyar cigányok, cigány magyarok. Méghogy a könyvhét politikamentes.

Petőcz András magányosan dedikálja regénytrilógiáját a bódék szélén a Napkút Kiadónál, a tér közepe felé viszont kígyózik a sor, az ifjú Rácz-Stefán Tibor szignózza ifjúsági regényeit, mea culpa, én még nem hallottam róluk, mindenféle pink meg színes, puha fedelű alkotás, ezért megkérdezek három jól megtermett lány rajongót, ki az, akihez sorban állnak. Író – mondják precízen eligazítva. De mégis, mit kell tudni róla? Ifjúsági könyveket ír, de jól belenyúl a témába – ezt már egy anyuka mondja, aki valószínűleg elkísérte lányát, lányait az alkalomra. A tér egykori Luxus Áruház felőli oldalán hosszú ősz szakállával 

Itt se fiatalok, se anyukák.

A színpadon három ifjú költőnőt interjúvol a moderátor, itt szerényebb az érdeklődés, de legalább le lehet ülni, a Gerbeaud-ból kimaradó turisták is itt, a földön hűsölnek egy fa árnyékában. Bizonyára nem sokat értenek abból, hogy Érsek-Obádovics Mercédesz, aki eredetileg színésznő, de most már verseket is ír, szinte előadásra, felolvasásra írja költeményeit. Az számára nem is poézis, amit nem lehet előadni.

Bár, mint tudjuk, nemcsak a színház, de az irodalom is a politika fölött áll, mulatságos, ahogy az MMA kiadója mellett épp a Városháza Kiadó és a Budapest Főváros Levéltára osztozik a placcon. Utóbbi kettőről megtudjuk, egy cég is meg nem is, mi mindenesetre, hogy ne jöjjünk el portéka nélkül, gyorsan veszünk egy Budapesti Negyed dupla számot 2008-ból (szerkesztők Gerő András, Mihancsik Zsófia, Szelényi Iván), s bár rögtön a borítón sok a tipográfiai hiba, azért örülünk neki, mert Kosztolányi-különszám, 

Egymaga üldögél a tér közepén Kerényi Miklós Gábor, Keró, nem áll előtte senki, szokatlan is neki a közeg, semmi tömeg, semmi csillogás, az általa rendezett műről szóló könyvét, A „Rómeó...” diadalútját dedikálja, azaz dedikálná, ha lenne ott bárki.

Már három óra is elmúlik, áthajlunk a délutánba, a tömeg nem oszlik, a bestsellerszerzők előtt kígyóznak, a szépirodalom árva.

Négyre Vámos Miklóst várják, ő az életet, az írást és az olvasást igenli, ötre jön Kálloy Molnár Péter, a róla szóló interjúkötetet dedikálja, száznegyven kiadó, több mint ezer dedikálás, komoly és könnyű, gyerek és felnőtt, tudományos és szépirodalmi, és mégis, mégis, fájóan hiányzik valaki. Aki nélkül nincsen könyvhét, nincsen magyar irodalom, nincs nyelv és nincs regény. S aki ma már, immáron öt szomorú éve, nem lehet közöttünk.

(Borítókép: Érdeklődők a 92. Ünnepi Könyvhéten a belvárosi Vörösmarty téren a megnyitó napján, 2021. szeptember 2-án.  Fotó: Soós Lajos / MTI)