Nagy-Kálózy Eszter kortárs darabban debütál a Pesti Színházban

A pandémia alatt online már bemutatta a színház Marius von Mayenburg darabját, át is jött a lényeg, ám nem összevethető azzal az élménnyel, amit a pesti Színházban él majd meg a történelemmel szembe nézni képes néző. A történet kiindulópontja egy ház, ahol generációról generációra hagyományozódtak a kertben és a falakban eltemetett súlyos történetek.

A kő című előadás egy ház, hat ember és három család titkain keresztül szembesíti a 20. századi Európa kérdéseivel és kétségeivel a nézőt. Mayenburg művét az teszi különlegessé, hogy nem kronologikusan meséli el egy család történetét, hanem 1935 és 1993 között előre-hátra utazunk az időben, ahogy a szereplők agyában is kavarognak és felszínre törnek az emlékek.

• 1935
• 1945
• 1953
• 1978
• 1993

mozaikszerű történéseibe bepillantva, párhuzamosan ismerjük meg a jelen, a közelmúlt és a régmúlt titkait.

Nagyon kevés olyan kortárs dráma születik manapság, ami a közelmúlttal foglalkozik. Elsősorban azért választottam ezt a darabot, mert Közép-Európa 20. századi történetéről szól. Ezzel a művel, a múlt igazságának feltárásával közelebb kerülhetünk a jelen igazságának felismeréséhez

– foglalta össze a premier kapcsán Michal Dočekal, a darab rendezője a színház Indexnek megküldött sajtóközleményében.

A darab elején 1993-at írunk. Heidrun (Szilágyi Csenge) hazatér drezdai szülőházába édesanyjával és lányával abban reményben, hogy új életet kezdhetnek, a költözés és a ház azonban felkavarja az emlékeket, felszínre törnek a falakban és a kertben eltemetett családi titkok, történetek. Különös alakok lépnek elő a múltból, régóta dédelgetett családi legendák foszlanak semmivé, és fájdalmas hazugságok lepleződnek le.

A kő a teher szimbóluma, és azé, hogy miként számolunk el a múltunkkal. Mindenkinek

felelőssége van abban, hogy a következő generációk milyen terheket kénytelenek hordozni

– emelte ki már a darabban szereplő kiváló színésznő, Majsai-Nyilas Tünde az anyagban.

A szereplők jelenetváltásai során és személyes történeteiken keresztül a 20. század történelme sűrűsödik össze.

Az egyik pillanatban még 25 éves vagyok, a másikban pedig már 80, ami egyszerre nehéz és hálás feladat. Mindig az adott jelenet határozza meg a karakter gondolkodásmódját, jelenlétét. Amikor 80 éves vagyok, pontosan tudom, mi az a teher, amivel küzdök, amit egy életen át hordozok magamban

– húzta alá a főszerepet alakító Nagy-Kálózy Eszter a sajtóanyagban, aki ezzel a komoly feladatta debütál a Rudolf Péter vezette Vígszínházban.

A kő megejtő vallomás a családi legendákról, szeretetről, árulásról és újrakezdésről, melyben a fenti színésznőkön kívül  Telekes Péter és Antóci Dorottya lép színpadra.

(Borítókép:  Nagy-Kálózy Eszter (b) és Hegyi Barbara (j) A kő című előadásban. Fotó:  Vígszínház / Dömölky Dániel)