Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMNagy-Kálózy Eszter kortárs darabban debütál a Pesti Színházban
További Kultúr cikkek
- Exkluzív interjú Jean Renóval, aki összekeverte Budapestet Bukaresttel
- Márkó és Barna Síkideg: Kommentháborús helyzet
- Meghalt az Annie Hall Oscar-díjas forgatókönyvírója
- Meghalt Niels Arestrup, A próféta című sikerfilm színésze
- Mazzag Izabella, az Azahriah-film rendezője: Megöleltem, abban a pillanatban áttört a gát
A pandémia alatt online már bemutatta a színház Marius von Mayenburg darabját, át is jött a lényeg, ám nem összevethető azzal az élménnyel, amit a pesti Színházban él majd meg a történelemmel szembe nézni képes néző. A történet kiindulópontja egy ház, ahol generációról generációra hagyományozódtak a kertben és a falakban eltemetett súlyos történetek.
A kő című előadás egy ház, hat ember és három család titkain keresztül szembesíti a 20. századi Európa kérdéseivel és kétségeivel a nézőt. Mayenburg művét az teszi különlegessé, hogy nem kronologikusan meséli el egy család történetét, hanem 1935 és 1993 között előre-hátra utazunk az időben, ahogy a szereplők agyában is kavarognak és felszínre törnek az emlékek.
- 1935
- 1945
- 1953
- 1978
- 1993
mozaikszerű történéseibe bepillantva, párhuzamosan ismerjük meg a jelen, a közelmúlt és a régmúlt titkait.
Nagyon kevés olyan kortárs dráma születik manapság, ami a közelmúlttal foglalkozik. Elsősorban azért választottam ezt a darabot, mert Közép-Európa 20. századi történetéről szól. Ezzel a művel, a múlt igazságának feltárásával közelebb kerülhetünk a jelen igazságának felismeréséhez
– foglalta össze a premier kapcsán Michal Dočekal, a darab rendezője a színház Indexnek megküldött sajtóközleményében.
A darab elején 1993-at írunk. Heidrun (Szilágyi Csenge) hazatér drezdai szülőházába édesanyjával és lányával abban reményben, hogy új életet kezdhetnek, a költözés és a ház azonban felkavarja az emlékeket, felszínre törnek a falakban és a kertben eltemetett családi titkok, történetek. Különös alakok lépnek elő a múltból, régóta dédelgetett családi legendák foszlanak semmivé, és fájdalmas hazugságok lepleződnek le.
A kő a teher szimbóluma, és azé, hogy miként számolunk el a múltunkkal. Mindenkinek
felelőssége van abban, hogy a következő generációk milyen terheket kénytelenek hordozni
– emelte ki már a darabban szereplő kiváló színésznő, Majsai-Nyilas Tünde az anyagban.
A szereplők jelenetváltásai során és személyes történeteiken keresztül a 20. század történelme sűrűsödik össze.
Az egyik pillanatban még 25 éves vagyok, a másikban pedig már 80, ami egyszerre nehéz és hálás feladat. Mindig az adott jelenet határozza meg a karakter gondolkodásmódját, jelenlétét. Amikor 80 éves vagyok, pontosan tudom, mi az a teher, amivel küzdök, amit egy életen át hordozok magamban
– húzta alá a főszerepet alakító Nagy-Kálózy Eszter a sajtóanyagban, aki ezzel a komoly feladatta debütál a Rudolf Péter vezette Vígszínházban.
A kő megejtő vallomás a családi legendákról, szeretetről, árulásról és újrakezdésről, melyben a fenti színésznőkön kívül Telekes Péter és Antóci Dorottya lép színpadra.
(Borítókép: Nagy-Kálózy Eszter (b) és Hegyi Barbara (j) A kő című előadásban. Fotó: Vígszínház / Dömölky Dániel)