Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA Trafó premierje azt kutatja, létezik-e táncmű, amely zenemű is egyben
A Tünet Együttes kísérleti évadának keretében karanténközösséget vállalva készült az Afterparty című előadás, amelyben a csapat (Dányi Viktória, Kelemen Patrik, Oláh Balázs, Szabó Veronika és Szász Dániel táncosok) az emberi hang és mozdulat kapcsolatát kutatta, hogy felfedezze, meddig tágítható az a határ, amelyet még zeneként tudunk befogadni, hogy létrehozható-e olyan mű, amely táncelőadásként és zeneműként is értelmezhető.
Egy különleges próbafolyamat lenyomata az Afterparty. Az érdekelt, hogyan tudunk közösen zenélni és táncolni úgy, hogy a hangjaink különböző fizikai állapotokból, testhelyzetekből, hang és mozdulat egymásra hatásából születnek. Merünk-e énekelni, illetve meg merjük-e engedni, hogy felpuhuljunk és megnyíljunk egy dalon keresztül? Hogyan tudjuk kirázni, kicsavarni, kilebegtetni egymásból a fájdalom, a szenvedély, a létöröm hangjait?
– nyilatkozta Szabó Réka rendező a Trafó által az Indexnek eljuttatott közleményben. Szabó Réka a Tünet Együttes Sóvirág című próbafolyamatán alapuló, A létezés eufóriája című filmmel vált világszerte ismertté, amelyben a kilencvenéves holokauszttúlélő Fahidi Éva életében először táncos szerepet vállalt.
(Borítókép: Jelenet a Tünet Együttes előadásából. Fotó: Mészáros Csaba)