Francia szerző kapja idén az irodalmi Nobel-díjat a fogadóirodák szerint

A nálunk kevésbé ismert, ám a franciáknál megbecsült regényíró, a mindennapi élet krónikása, az 1940-ben született Annie Ernaux bizonyul az idén a legesélyesebbnek az irodalmi Nobel-díjra. Legalábbis a The Guardian és a nagyobb fogadóirodák adatai szerint. Ernaux, aki 2019-ben azt nyilatkozta a rangos brit lapnak, hogy a regényíró dolga az igazság kimondása, 

akinek nemrég könyvtárat szenteltek, és a folyamatos jelölésektől valószínűleg már a haja hullik, a szintén évek óta a jelöltek között emlegetett orosz Ljudmila Ulickaját, a kanadai Margaret Atwoodot, a guadeloupe-i Maryse Condét és a kenyai Ngũgĩ wa Thiong'ót. Ők, akiknek nevét, ha más nem, a tavalyi találgatásokból jól ismerjük, mind magasabb, 10/1-es oddsot kaptak Annie Ernaux 8/1-éhez képest. Az antiguai–amerikai Jamaica Kincaid és a többiek már csak nagyobb oddsokkal szerepelnek, a Nicer Odds nevű fogadóirodánál Nádas Péter és Krasznahorkai László 18 körüli számmal, a 2018-ban elhunyt (!) izraeli Amos Oz 28-cal, Milan Kundera pedig 51-gyel szerepel. Utóbbi azért érdekes, mert postumus irodalmi Nobel-díj nincsen, Amos Ozra mégis lehet fogadni.

De nézzük, ki Annie Ernaux, a The Guardian és a Nicer Odds esélyese. A Magvető valamire ráérezhetett, tavaly ugyanis kiadott tőle egy, az ötvenes évek vidéki Franciaországában játszódó regényt Lánytörténet címen. Az írónő önéletrajzi ihletésű regénye egy nyomozás története, a szerző kíméletlen őszinteséggel igyekszik tetten érni jelenlegi énje születését, miközben az írás folyamatát és nehézségeit is pontosan dokumentálja.

Emlékekből, korabeli fotókból, levelekből és dalszövegekből egy letűnt világ kel életre: Franciaország történetének az az időszaka, amikor a híreket az algériai függetlenségi háború uralta, és amikor a szüzesség elvesztése, a kamaszkor érzelmi viharai és az étkezési zavarok még egészen más megítélés alá estek, mint ma. A regény ugyanis egy szerelmi éjszaka történetével kezdődik, mely, ahogy az lenni szokott, a fiúnak nem jelent semmit, a lány életét viszont alaposan felforgatja.

De nem csak a Magvető érzett rá valamire, ezt megelőzően, néhány évvel ezelőtt két kisregény jelent meg tőle magyarul, az Írók Alapítványa kiadásában egy kötetben Árulás, illetve Egy asszony címen Szávai János fordításában, melyek jelentős sikert hoztak írójuknak. A kiadó így jellemezte az írónőt: Ernaux a kortárs francia próza elismert, irányzatokhoz nem kötődő szuverén alkotója, aki nem követi az irodalmi kurzusok, divatok változásait. Saját valóságából, családjához fűződő érzelem- és kapcsolatrendszeréből alkotja műveit, a francia próza legjobb hagyományaihoz hű, világos, pontos kifejezésmóddal. Megfigyelő- és árnyalóképessége mellett egyéni karaktert ad írásainak a bennük megnyilatkozó szenvedélyes őszinteség és mély empátia is.

 „Egyesek nem nyugati győztest prognosztizáltak, mivel ha nem számítjuk azt, hogy a brit Kazuo Ishiguro japán származású, kilenc éve kizárólag európai vagy észak-amerikai győztes születik Bob Dylantől Peter Handkéig bezárólag, beleértve a tavalyi amerikai nyertest, Louise Glücköt” – kalkulál a La Libération.

 Azt hiszem, most egy olyan zsenit akarnak felfedezni, aki olyan térségből származik, ahonnan eddig senkit nem díjaztak. Ezt hívhatjuk pozitív kolonializmusnak

– fogalmaz Jonas Thente, a svéd napilap, a Dagens Nyheter irodalomkritikusa, aki a nigériai Chimamanda Ngozi Adicihie-t említi elsőként. Másik lehetséges várományos szerinte a dél-koreai Ko Un, a kenyai Ngũgĩ wa Thiong'o vagy a kínai Can Xue, de olyan új neveket is említ, mint az indiai Vikram Seth, a mozambiki luzofón (portugál nyelvű országok közösségébe tartozó) Mia Couto vagy a szintén kínai, a börtönt is megjárt Liao Yiwu, a kínai kommunista rezsim élénk kritikusa.

Hogy melyik számítás jön be, vagy épp melyik nem, holnap meglátjuk. Addig is szavazzunk arról, hogy ki lesz a befutó.

(Borítókép: Annie Ernaux, Ngũgĩ wa Thiong'o és Chimamanda Ngozi Adichie / Getty Images)