Ki kapná fel a fejét arra, hogy Magyarországon valamelyik színház műsorra tűzi Kálmán Imre örökbecsű operettjét, a Csárdáskirálynőt? De ha mindez az első világháború alatt, tőlünk hétezer kilométerre egy hadifogolytáborban történik?
A Szibériai csárdás egy valóságban is megtörtént eset alapján idézi föl a háborúban orosz fogságba esett magyar katonák kalandját. A legtávolabbi szibériai hadifogolytáborban mutatták be a Csárdáskirálynő című operettet, amelyben – jobb híján – az oda hurcolt lúdtalpas, karikalábú, szőrös honvédek és tisztjeik játszották a női táncos szerepeket is.
A nehézségeket fokozta, hogy részben emlékezetből, részben pedig orosz-francia fordítási töredékek alapján írt szövegkönyvből kottázták le a partitúrát. Ráadásul itt nem az volt a kérdés, hogy a közönség tapsol-e a az előadás végén. Ha ugyanis az orosz táborparancsnok tetszését nem nyeri el az előadás, akkor könnyen lehet, hogy nemcsak a sikernek lőttek, de a szereplőknek is.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
