Nem ufók, nem is migránsok: megoldódik a sivatagi múmiák rejtélye

Victor H. Mair professzor, a University of Pennsylvania School of Arts and Sciences kínainyelv- és irodalomtanára 1988-ban bukkant rá a Takla-Makán sivatagban a később Hsziao-ho-kultúrának elnevezett nép mintegy négyezer éves múmiáira.

Mairt sokkolta, hogy valamennyi múmia europid vonásokat mutatott, és nem értette, honnan pottyantak Ázsia szívébe ezek a semmilyen manapság ott élő népcsoporttal rokonságot nem mutató emberek. Már-már arra kezdett gyanakodni, hogy ufók maradványaira bukkant, de természetesen egy tudós nem juthat ilyen valóságtól elrugaszkodott következtetésre. Ezért arra gondolt, hogy a mumifikálódott emberek indoeurópai nyelvet beszélő, valahonnan Európából, lóháton érkező népek voltak. 

Ez az elmélet harminc éven át elfogadottnak számított tudományos körökben. Egészen mostanáig.

A minap ugyanis egy nemzetközi tudóscsoport ettől merőben eltérő következtetésre jutott: ezek a bizonyos szőke hajú, hosszú orrú emberek az utolsó kilencezer évben biztosan nem keveredtek másokkal, tehát sokkal régebb óta éltek ezen a területen, mint hogy akár a han népek – vagyis a kínaiak –, akár az ujgurok megérkeztek volna a Tarim-medencébe. Magyarán autochton, tehát őslakos népességről van szó, amely nem a távoli hegyekből ereszkedett le lóháton, hanem már a történelem előtti időkben itt élt – írja az El País. 

A Tarim-folyó medencéje a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Tartomány területén fekszik, valamikor erre húzódott a selyemút. Ezen a vidéken az utóbbi évtizedekben több száz mumifikálódott holttestet találtak körülbelül Krisztus előtt 1800-ból.

A közelmúltban Christina Warinner, a Harvard Egyetem antropológusa vezetésével nemzetközi tudóscsoport végzett a területen ásatásokat. Warinner kiemelte, hogy szinte valamennyi tetem szőke vagy gesztenyebarna hajú, a legtöbb férfinak sűrű szakálla van, és néhányan hosszú orrban végződő álarcot viseltek. Az egyik múmia, a világhírű loulani szépség színpompás, nemezből és gyapjúból készült ruházatot viselt, továbbá fehér gyapjúsapkát. 

Mármost a múmiák eredetére három, egymástól eltérő elmélet létezett.

Az első szerint ezek az emberek Szibéria déli részéről származó pásztorok voltak, a másik két hipotézis pedig Közép-Ázsia hegységeiből, illetve a mai Afganisztán oázisaiból érkező földműveseket említ. 

Christa Warinner és csapata viszont úgy véli, hogy egyik elmélet sem bizonyítható.

Az eltelt időben senkivel sem keveredő, tehát autochton populációról, másképp a régió őslakosairól beszélünk.

Érdekes módon azonban, bár genetikailag teljesen elszigetelt nép volt, kulturálisan abszolút kozmopolitának tekinthető. Az itteni lakosok búzát, árpát és kölest termesztettek, amelyek olyan növények, amelyek a Közel-Keletről vagy Kína északi vidékeiről származnak. Továbbá egyfajta kefirt is erjesztettek. Ez a technika viszont Szibériából, az ottani nomád pásztornépektől ered. A halottaikat pedig efedraágakkal – magyarul csikófark – együtt temették el; ez a növény Közép-Ázsia oázisaiban honos, ahol gyógyszernek használják. Szóval a Tarim-medence szőke, hosszú orrú őslakosai élénk kereskedelmet folytattak a környező népekkel.

Meglepett bennünket a tény, hogy genetikailag teljesen elszigetelt, senkivel sem keveredő népcsoport lakta a Tarim-medencét, amely azonban nagyon is élénk kulturális interakciót folytatott a szomszédos törzsekkel – mondta Warinner. – Egyelőre még nem világos, miért éltek szigorú genetikai elszigeteltségben, miközben előszeretettel adaptáltak kívülről behozott technológiákat. Talán ez a nagyfokú alkalmazkodóképesség a magyarázata annak, hogy sikeresen gyarmatosították a Tarim-medence oázisait. 

Az amerikaiak mellett kínai, német és dél-koreai tudósokból álló expedíció a Nature című tudományos folyóiratban publikálta kutatásai eredményét. Victor H. Mair, aki harminchárom éve rábukkant a szóban forgó múmiákra, tévesnek tartja Warinnerék következtetéseit. 

A Tarim-medence múmiáinak van aktuálpolitikai vonatkozása is. Amikor jó három évtizede rábukkantak a 3800 évesre becsült múmiákra, a területen élő ujgurok azonnal kisajátították, és büszkén bizonygatták, hogy lám-lám, ők jóval régebben élnek itt, mint a kínaiak, akik körülbelül kétezer évvel ezelőtt települtek be, tehát ők a régió őslakosai. 

Csakhogy ez Warinnerék kutatásai szerint nem igaz, amennyiben a Tarim-medence őslakosai legalább kilencezer éve élnek itt, amikor az ujgurok még a fasorban sem voltak...

(Borítókép: A Tarim-folyó a Takla-Makán sivatagban. Fotó: George Steinmetz / Getty Images)