Először nyerte fekete-afrikai író a Goncourt-t

A számunkra különös, már-már kimondhatatlan nevű Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író nyerte idén a Goncourt-díjat Az emberek legtitkosabb emlékezete (La plus secrète mémoire des hommes) című, idén augusztusban az Éditions Philippe Rey és a szenegáli Jimsaan kiadó gondozásában megjelent könyvével. Személyében először kapta meg fekete-afrikai író a franciák legendás, minden író által vágyott trófeáját, ami nagyon nagy szó.

Az immár négykötetes szerző, aki nemcsak az első fekete-afrikai, de az eddigi legfiatalabb Goncourt-díjas is, így nyilatkozott, miután megtudta, ő nyerte a legnagyobb francia irodalmi díjat.

Nagyon-nagyon boldog vagyok, hálás és elmondhatatlanul megérint ez a díj. A Goncourt Akadémia ezzel egy nagyon érdekes jelet küldött a frankofon világnak.

Mohamed Mbougar Sarr 1990-ben született a szenegáli fővárosban, Dakarban. Hétgyerekes értelmiségi családban nőtt fel a szenegáli Diourbelben, majd az ország egyik legelitebb fiúiskolájába, a Saint-Louis katonai akadémiára járt. Ennek elvégzése után Párizsban iratkozott be egyetemre, irodalmat és filozófiát tanult, ám a doktori iskolát már nem végezte el, mert a fikció elsodorta. 

A 461 oldalas regény mintegy száz évet fog át és 2018-ban indul azzal, hogy egy fiatal szenegáli író, a szerző alteregója Párizsban rábukkan egy legendás könyvre, az 1938-ban kiadott Az embertelenség labirintusa című kötetre. A mű szerzőjét „a néger Rimbaud”-ként emlegették annak idején, aki a könyve megjelenését kísérő botrányok miatt nyomtalanul eltűnt. Diégane, a főhős nyomozni kezd a titokzatos T. C. Elimane után, és

A regény helyszínei Szenegál, Argentína és Franciaország.

Diégane Párizsban összejár egy csoport fiatal afrikai íróval, akik rendszeresen beszélgetnek, vitatkoznak, isznak, szeretkeznek, és rengeteget töprengenek azon, mit is jelent száműzetésben alkotni. Diégane két nőhöz vonzódik: a démoni Sigához, aki nagy titkok tudója, és az öntörvényű fotóriporterhez, Aidához.

A könyv középpontjában az írni vagy élni állandó döntési kényszere áll, és az Afrika és a Nyugat között feszülő ellentét leegyszerűsítő képletének meghaladási vágya. A gazdag nyelvezetű regény úgy is olvasható, mint egy óda az irodalomhoz és az irodalom időtlen hatalmához, melynek hangja könnyedén vált líraiból akár szikáran tényszerűvé is.

A regény a tervek szerint 2022 őszén, tehát egy év múlva jelenik meg magyarul a Park Kiadó gondozásában.

Mohamed Mbougar Sarrnak nem ez az első regénye, a magyarra Testvériségként fordított Terre Ceinte korábban már elnyerte a Grand Prix du Roman Métist, a Prix Ahmadou Kouroumát és a French Voices Grand Prize-t. A szerzőt az utóbbi időben egyre nagyobb szakmai odafigyelés kíséri, mely közönségsikerrel párosul.

A Goncourt-díjat Edmond de Goncourt író, kritikus után nevezték el, aki egész vagyonát a Goncourt Akadémia alapítványára hagyta, amely 1903-óta adományozza minden évben egy francia írónak a rangos irodalmi díjat. Az elismerés történetének 118 éve alatt többek között Simone de Beauvoir, Marcel Proust vagy a nálunk is rendkívüli népszerűségnek örvendő Michel Houellebecq lett díjazott, utóbbi 2010-ben A térkép és a táj (La carte et le territoire) című, azóta világhírűvé vált művével. Romain Gary volt az egyetlen író, aki a Goncourt-t kétszer is megkapta, igaz, másodjára Émile Ajar álnéven a La vie devant soi (Előttem az élet) című fantasztikus regényéért, mely magyarul is nagy sikert aratott, közel nem csak irodalmi körökben. 

(Borítókép: Mohamed Mbougar Sarr. Fotó: Bertrand Guay / AFP)