Háy Jánost és Tóth Krisztinát exportálja Amerikába a Petőfi Kulturális Ügynökség

Többek között Tóth Krisztina és Háy János került be első körbe abba az angol nyelvű negyedéves folyóiratba, melynek legfőbb célja, hogy bemutassa a magyar, valamint a régió irodalmát az angol nyelvű közönségnek, és megteremtse azt a platformot, amelyen keresztül a kortárs magyar és közép-európai szépírók beléphetnek az észak-amerikai irodalmi piac sodrába. Noha Demeter Szilárd miniszteri biztos a napokban olyan kijelentést tett, hogy a kortárs magyar irodalom nyolcvan százaléka kuka, a szintén általa vezette Petőfi Kulturális Ügynökség most mintegy tucatnyi magyar írót exportál a tengeren túlra. Az első számban az alábbi szerzők írásai, novellái jelennek meg:

• Babarczy Eszter
• Hász Róbert
• Háy János
• Jászberényi Sándor
• Szilasi László
• Szántó T. Gábor
• Takács Zsuzsa
• Terék Anna
• Tóth Kinga
• Tóth Krisztina

A The Continental Literary Magazine-ban térségünk szerzői mellett világhírű angol nyelven publikáló szépírók is szerepelnek. A nem angol nyelvű írások fordításait minden esetben anyanyelvi fordító végzi szoros együttműködésben a szerzővel, ezzel is biztosítva, hogy a szövegek megfeleljenek az angolszász irodalmi piaci elvárásainak. – hangzott el a magazin indulásáról tartott sajtótájékoztatón.

A lapszámok egy-egy meghatározott téma köré szerveződnek. Az első szám témája az előítélet (prejudice), itt 

(Hail Pariah), Hász Róbert egy vajdasági kocsmáról hozott családi történetet (The Polyglot Pub Key), Háy János pedig az előítélethez és diszkriminációhoz kapcsolódó előnyöket vizsgálja (The Dog Is Barking).

A folyóirat amerikai írói közt olyan nevek tűnnek fel, mint a Bad Feminist című bestseller esszégyűjtemény szerzője, Roxane Gay, aki a Power Of No cikkében a két világsztár, a teniszező Naomi Osaka és a tornász Simone Biles körül kirobbant botrányokra reflektál. Judith Newman író-újságíró, akinek a publicisztikái a legtöbb neves amerikai lapban megjelentek, a kerekesszékesek szexualitáshoz való jogait tárgyalja az I'm Here, I'm Disabled, Get Used To It szövegében. Lance Henson, cheyenne indián költő írása (Indians) pedig azért is érdekes, mert a lap szerkesztőinek meghívására személyesen látogatott el Magyarországra és találkozott az úgynevezett magyar indiánokkal.

A The Continental Literary Magazine 5500 példányban készül, ebből 2500 példány kerül kereskedelmi forgalomba az Egyesült Államokban. A magazin 239 Barnes and Noble üzletben az USA 41 államában lesz megvásárolható. A fennmaradó 3000 példányt részben a közép-európai régióban árusítják, illetve nyomtatott vagy online formában bárki számára elérhető és előfizethető a www.continentalmagazine.com weboldalon.

Háy János szerint, akinek egyébként már jelentek meg írásai amerikai folyóiratokban, mindenféleképp jó kezdeményezés ez a mostani, és noha az eredményét nem tudhatjuk, ha a negyedévente megjelenő számokkal néhány év múlva valamiféle kép kialakulhat a tengeren túlon a magyar irodalomról, az már nyereség, hiszen nagyon lassú folyamat egy tízmilliós kultúrát a világ  nyolcmilliárdjába integrálni.

ami azt jelenti, hogy nálunk a szerzőt nem képviseli semmiféle ügynök a kiadóknál. Ha ezzel a kezdeményezéssel ki tudna épülni valamiféle ügynökségi rendszer, mely nyugatra exportálja a magyar irodalmat, ha vannak olyan „ügynökök”, akik beajánlják bizonyos helyekre a kortárs írókat, akkor az segíthet abban, hogy kialkudjon rólunk egy kép. Ahogy történt például a 90-es években az ír drámával, nem volt olyan színpad Európában, ahol ne ír drámát játszottak volna. Nálunk is előszeretettel tűzték műsorukra ezeket a színházak, az ír dráma egyszerűen divat lett. Hasonló szerepe volt a Paris Review-nak Dragomán György A fehér király című regénye külföldi pályafutásának elindításában.

A magyar irodalom nemzetközi népszerűsítésére korábban is létezett kezdeményezés a Hungarian Quarterly nevű folyóirattal, de az megállt egy bizonyos szinten, ráadásul az magyar irodalmat jelentetett meg angol nyelven, míg a Continental Literary Magazine-ban nemcsak a magyar, de a térség irodalma is megjelenik, valamint angolszász irodalom is, mindjárt az első szám közöl például egy interjú a már-már celebszámba menő nyelvésszel, Noam Choamskyjal. 

Háy az első számban egy parodisztikus-novellisztikus betéteket tartalmazó esszével jelentkezik, melyben az előítéletekről mint önvédelmi mechanizmusról ír Darwintól napjainkig, melynek címe Ugat a kutya és melyből itt közlünk egy részletet.

A néprajzkutató eldugott falvakban kóricál, anyagot gyűjt. Gondolta, az volna

jó, ha azt hinnék, hogy közülük való, akkor biztosan könnyebben ki tudná őket

faggatni. Megpróbál integrálódni, felvesz valami helyi hacukát és harsányan

odakurjant az éppen arra járó ottlakosnak, Bátyám, oszt máma nagyon süt, vagy

mama nagyon esik, ha épp esik. Bátyám, oszt emlékszik-e valami régi szokásra,

valami jó nótára. A bátyám, aki feltehetőleg fiatalabb volt a néprajzkutatónál,

csak a vidéki élet, meg a szilvapálinka beledolgozta a testét az öregségbe,

értetlenül néz vissza, mi a faszt akar ez a városi idióta, mért beszél úgy, ahogy

senki nem beszél, csak a régi filmeken és a népszínművekben a fővárosba került

vidéki lány. Mi van, kérdezi, mire a néprajzkutató, hogy oszt bátyám,

agyonisten, oszt emlékszik-e? A bátyámnak nevezett férfi hallgat, aztán csak

annyit mond, hogy figyelj, húzz el innen a büdös picsába, amíg nem vágom át a

nyakad a sarlóval, ne üsd bele az orrodat az életünkbe.

(Borítókép: A Térey-ösztöndíjjal 2020-ban elismert Háy János József Attila-díjas író költő, festő, illusztrátor budapesti otthonában 2021. május11-én. Fotó: Czibal Gyula / MTI)