Nem hölgyek, még véletlenül sem. Nők.

Hullan Bea amatőr festőművész. Így szokták őt körülírni, de ez nem biztos, hogy jó. Annyit kéne mondani, körülírás nélkül, hogy festőművész. Mert ahogy színész is lehet diploma nélkül az ember, mindjárt van itt nekünk egy Csákányi Eszterünk, egy Pogány Juditunk, egy Jordán Tamásunk vagy egy Scherer Péterünk, és a sort folytathatnánk, ha nem is a végtelenségig, de egy jó darabig.

A képzőművészeti tehetségnek is elidegeníthetetlen velejárója, hogy előtör és megnyilvánul papír nélkül is. Hullan Bea képeit látva én sem érzem a diploma hiányát. Érzem viszont a hatni akarást, az érzékenységet, a lendületet, és valami nagyon erős, megkérdőjelezhetetlen, elpusztíthatatlan női energiát.

Ezt is mondják róla, hogy elsősorban a női energiák festője, s ha ránézünk markáns, sokszor megdöbbentő vitalitású portréira, a legkülönbözőbb nőket látjuk, de egy valami, az erő, a kraft, a határozottság mindegyikben azonnal szembetűnik. Se megfáradt asszonyok, se mimózák, se nebáncsvirágok nincsenek közöttük.

Csupa felkiáltójel. Én legalábbis így látom őket.

Aktív, identitásukkal nagyon is rendben lévő, elbűvölő nők ezek, akik tisztában vannak erejükkel, hatásukkal, női hatásukkal is, de sebezhetőségüket sem szégyenlik megmutatni. Szóval nem hölgyek, még véletlenül sem. Kedvencem a ciklámen kalapos nő, ezt azonnal kitenném bárhová. Meg a két nővér, nekem legalábbis az, egyik profilból, a másik szemből, lehet, hogy valójában ugyanaz a nő, két nézetből. Ahogy lehet, hogy az összes nő mind Hullan Bea, mind egyfajta önarckép. Vagy nem lehet, biztos. Némelyik még hasonlít is.

Mindenesetre mindegyik nemhogy szép, de gyönyörű nő, a napra lehet nézni fajtából. És még csak nem is mű, megrajzolt szemöldökű, agyonszoláriumozott, teletetkózott külvárosi ideál, akinek mankó kell, a trend mankója, mert nem mer önmaga lenni.

Igazodjanak hozzájuk.

Hullan Bea képei a Bartók Béla úti Próféta Galériában láthatók, de sajnos csak délután négy óra után. A galériatulajdonos válasza erre az, hogy délelőtt, illetve napközben a kutyát nem érdekel a kortárs művészet. Persze így, hogy zárva van, ez nem is derül ki.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)