Vérdíj karácsonyi ajándékba

Noha nem annyira elengedhetetlen kelléke az ünnepeknek, mint a Reszkessetek, betörők! vagy az ajándékok, a díszített fa, esetleg a halászlé, így is sokszor terítékre kerül Bud Spencer és Terence Hill egyik klasszikusa, a Bunyó karácsonyig. A 27 évvel ezelőtt bemutatott spagettiwestern volt az ikonikus duó utolsó közös alkotása, amely kicsit más megvilágításba helyezte a meghitt, családi hangulatot.

Nem mintha a pofozkodás olyan ördögtől való volna karácsonykor, főleg a sportvilágban, ahol még a legszentebb piros betűs napokon sem áll meg az élet. Mint például az NHL-ben, ahol a játékosokat végképp nem érdekli, milyen nap van, ha verekedni kell, akkor verekedni kell.

Ezt pontosan tudta a Boston Bruins egykori kőkemény hátvédje, „Terrible” Ted Green is. Beceneve önmagáért beszél, soha nem riadt vissza a test test elleni harctól, és ha kellett, a kesztyűt is szívesen ledobta egy-egy ad hoc bokszmeccsért, főleg ha egy gyűlölt csapat volt az ellenfél.

1965. december 26-án pont ez volt a felállás, a Boston a Madison Square Gardenbe látogatott a New York Rangershöz, a két csapat pedig finoman szólva sem ápolt baráti viszonyt. Mondjuk ez nem túl meglepő, akkor még hat klub alkotta az NHL-t, és majdnem mindenki utált mindenkit. Persze karácsonykor el lehetett volna ásni a csatabárdot, de Green máshogy gondolta.

Mindössze 29 másodperc telt el a meccsből, amikor máris kiállították két percre dulakodás miatt, a 10. percben aztán tízperces büntetést kapott, mert az egyik játékvezetőnek nem megfelelő stílusban adta át karácsonyi jókívánságait. A második harmad végén ismét kiküldték két percre akadályozás miatt, a harmadikban pedig teljesen megőrült: először gyomron szúrta a botjával Phil Goyette-et (újabb öt perc a büntipadon), majd egy kis kardozás után összeverekedett Vic Hadfielddel, ezekért még összesen kapott hét percet, plusz még extraként egy tízest, mivel két ötpercese már volt.

És az ünnepi hangulat csak a meccs után hágott a tetőfokára.

A Rangers 6–4-re győzött, ám a klub elnöke, William Jennings a saját játékosai helyett Greennek adott karácsonyi ajándékot az összecsapást követő sajtótájékoztatón:

Azt hiszem, a Bocsoknál játszik pár vadállat. Amikor Maine államban elszabadulnak a medvék, a kormány vérdíjjal jutalmazza a vadászokat, akik lelövik őket. Én most Ted Green fejére tűzök ki vérdíjat.

Jenningsnek végül nem kellett a zsebébe nyúlnia, bár ez nem múlt sokon. 1969. szeptember 21-én egy felkészülési meccsen Green, valamint a St. Louis Blues csatára, Wayne Maki minden idők egyik legsúlyosabb párbaját vívta meg a jégen, amelyben nem puszta kézzel, hanem ütőkkel verték egymást. Maki betörte Green koponyáját, akinek ráadásul az agya is megsérült. Előbbit harminc napra, utóbbit tizenhárom meccsre tiltották el, de Greennek az egész szezont ki kellett hagynia. Szerencsére azonban felépült, és még majdnem hatszáz profi meccsen léphetett jégre visszavonulása előtt. Játékosként kettő, edzőként pedig további öt Stanley-kupát nyert.

A jégkorong karácsonyi antihőse 2019-ben, 79 évesen hunyt el.