A tehetség, melyre minden szó kevés – döntő előtt a Virtuózok

4KMS Virtuozok ED 20210719 289
2021.12.11. 12:25
Megvan az öt újabb tehetség, akik a Virtuózok V4+ döntőbe továbbjutnak: a cseh Daniel Matejča hegedűn, a szlovák Ryan Martin Bradshaw zongorán, a magyar Braun Áron ütőhangszereken, a horvát Kiara Janko harmonikán és a lengyel Milena Pioruńska hegedűn játszik majd az egyetlen hátramaradó adásban, a Virtuózok V4+ döntőjében.

A második nemzetközi elődöntő első versenyzője a 13 éves, különleges ütőhangszereken játszó Braun Áron, akit a hazai előválogatóban már volt szerencsénk megismerni. Most látványosabb, nagyszabásúbb darabbal, Vivaldi Négy évszakjának Tél részével, annak is első tételével érkezik, ami először furcsán cseng marimbával, de aztán találkoznak a hangszerek, mi pedig ismerkedünk ezzel az új megszólalással. Áron kiválóan működik együtt a karmesterrel, Hollerung Gáborral, és kiválóan logisztikázik a különböző ütőivel, illetve hangszereivel, ezt a zsűri is díjazza. Könnyedén, invenciózusan, fürgén játszik, rengeteget szaladgál a hangszerek között, zenélése egyfajta sportnak is felfogható. Jó nézni. 

A lengyel Milena Pioruńska hegedűs szeret meditálni, hosszan sétálni a természetben és kedveli az extrém jógát is. Ez a nyugalom, lelki béke jellemző a játékára is, Eugene Kohn karmester, a második elődöntő szüperzsürora meg is jegyzi, az egyik motívumnál erőteljesebben, dinamikusabban kellett volna játszani. Ezt leszámítva a zsűri dicséri játékát, a lengyel Alicja Węgorzewska érett interpretációról beszél. 

Sára Sokolová fest és harmonikán játszik. Azt mondja, amikor játszik, olyan világban érzi magát, ahol minden lehetséges. Különös művet, Albin Repnikov Koncertinójának III. tételét játssza. − Ez egy olyan mű, ahol a világ összes színét, összes árnyalatát láthatom, mondja a zsűri azon kérdésére, miért ezt a darabot választotta. Az ítészek energikusságát, dinamikáját dicsérik, elismerik, hogy Sára egy különleges világban utazik, de Gabriela Boháčová cseh producer megjegyzi, számukra, zsűritagok számára ez a világ nem nyílt meg, pedig fontos lett volna. 

Daniel Matejča a második elődöntő egyik legígéretesebb tehetsége, akit talán már nem is ígéretesnek, mint inkább kiforrottnak kéne nevezni. Bátran választ bemutatkozó darabot, 

Sosztakovics a-moll hegedűversenyét adja elő, ami ugye intellektuális feladat is a befogadónak, vállalva a kockázatot, hogy a kakofónia határán billegő mű a hallgatóság egy részét elriasztja.

A mostani verseny teljes eddigi tartama alatt a leginkább koncertközeli élményt ő adja. A zsűrielnök Eugene így összegez: előadását a karizma, a technika és a figyelem egyszerre jellemzi, s nemcsak az övét, a Budafoki Dohnányi Zenekaré is. Egy ilyen műnél fontos is az összhang, hisz a befogadáshoz kell némi nyitottság, illetve zenei pallérozottság is, így szólista és orkesztra segítheti egymást. A tűz és az izgalom tökéletes dinamikával és szép frázisokkal párosul. Gabriela megjegyzi, nagyon jól tette, hogy ezt a kontrasztos és groteszk művet választotta, jól áll az egyéniségéhez. Miután megtudtuk, hogy Daniel szereti a jazzt és zongorán is játszik, a zsűri természetesen egy szabad improvizációt is kicsalogat tőle, ezzel a nemrég elhunyt Chick Coreára emlékezik, s itt is látszik, kiforrott egyéniségről van szó. 

Nagyon fontos egy zenésznél, s a legtehetségesebbeknél ez már ilyen fiatal korban is látszik, hogy összhangban legyen önmagával, hangszerével, a világgal, vagy ha esetleg mégsem, a maga külön világát megalkossa. Megfigyelhető, hogy azok a művészek találják meg a hangot leginkább a közönséggel, azok teljesednek ki a fellépés során, akik a zenélés öröméért, a megmutatkozás lehetőségéért vannak itt elsősorban. Ők sosem szoronganak, feszengenek, a reflektorok kereszttüzében is átadják magukat a játék élvezetének. 

Már nem a legifjabbak közé tartozik a 21 éves, Marko Antolkovic horvát operaénekes, bár az énekléshez ez a kor még nagyon fiatal. Női szopránra emlékeztető hangja, de főleg előadásmódja nagyon kifejező, ahogy a zsűri fogalmaz, külső és belső szabadság egyszerre érezhető rajta. Händel Rinaldo áriájával összekovácsolja a zsűrit, tagjait egytől egyig maga mellé állítja. Szerény, igaz, szimpatikus személyiség. 

A 17 éves, sokoldalú budapesti klarinétos, Mészáros Jázon megnyerő egyéniségét és megnyerő játékát már megismertük korábban. Jázon állítja, úszásedzés után jobban mozognak az ujjai, jobban tud gyakorolni. 

Legnagyobb álma, hogy klarinétos, néptáncos és koreográfus legyen. Majd rájön, hogy sajnos választani kell.

Mentora, Plácido Domingo Junior azt mondja, olyan, mintha a teste része lenne a klarinét, amikor játszik rajta. Jázont szereti a zsűri, ez már korábban is kiderült, különösen Miklósa Erika, de többen elmondják, használja egy kicsit jobban a fantáziáját, legyen tüzesebb, vagányabb, bátrabb. Weber Concertinóját játssza, a mű hallatán kedvünk támad vezényelni. 

Zongorán játszik a 12 éves cseh Nora Lubbadova, méghozzá olyan művet, amivel csak a legjobb pianisták tudnak megbirkózni. Beethoven C-dúr zongoraversenyéről neki is van egy saját interpretációja, és talán ha még két évet vár, 14 évesen még érettebb felfogásban tudja majd a művet játszani. De könnyedségével, tehetségével és meggyőző erejével így is elkápráztatja a zsűrit, ami 12 évesen tényleg elképesztő. 

A 18 éves horvát Kiara Janko szomorú-melankolikus művet, Piazzola Oblivionját játssza harmonikán. Érzelmeket csal elő a zsűriből, a horvát Petar Čulić gitárművész azt mondja, több mint százszor hallotta az Obliviont, ezért nem gondolta, hogy őt még meg lehet győzni, de Kiara rácáfolt az előfeltevésre, és életre keltette a milongát.  

A lengyel Zoja Syguda ifjú hegedűművész Henryk Wieniawski Koncert polonézét játssza. Sajnos mire idáig jutunk a műsorban, kissé már elfáradunk és az értékítéletünk, de a befogadóképességünk mindenképp megkopik. Benne az a szenzációs, hogy még csak három és fél éve játszik hegedűn, és ahhoz képest hihetetlen, meddig jutott muzikalitásban, virtuozitásban. 

A 14 éves Ryan Martin Bradshaw eddig 16 nemzetközi versenyen vett részt, jelenleg a bécsi zenei egyetemen tanul. Úgy látszik, mindig a műsor végére hagyják a legnagyobb tehetséget, s csak örülhetünk, hogy Ryan, aki már koncertező zongorista, nem az előző heti nemzetközi előválogató legnagyobb tehetségével, a szintén zongorista Ivan Petrovič-Poljakkal egy országból indul, mert 

ha a kést a torkunknak szorítják, akkor se lehetne megmondani, melyikük a tehetségesebb.

Ryan mentora szerint Jevgenyij Kiszinre emlékeztet, egy biztos, ennek az előválogatónak ő a legnagyobb tehetsége, a zsűri állva tapsol neki. Pedig Saint-Saëns g-moll zongoraversenye pokoli nehéz mű, mely egyszerre igényel virtuóz könnyedséget és pokoli erőt. Mindkettő megvan Martinban, aki 14 éves és tehetsége elképesztő, emberfelettinek tűnik. Az ilyen fiatalemberek hallatán még a legnagyobb ateisták is elgondolkodnak, ki teremthet ehhez hasonlót. A művet és játékát újra és újra meg kell hallgatni, drámai és elképesztő. A zsűrielnök Eugene levegőt venni is elfelejt bámulatában. Mi is. Azon már nem csodálkozunk, hogy a legnagyobb tehetségek mindig a zongorát választják vagy a zongora választja őket. Bármit mond is produkciója végé a zsűri, tehetsége szavakkal nem kifejezhető. Ő is csak szabadkozik, azt mondja, csak azt próbálja kifejezni, mit jelent neki a zene. Valószínű, a mindenséget.  

(Borítókép: Ryan Martin Bradshaw. Fotó: Virtuózok V4+)



  • Hírek
  • Személyi kölcsön