Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMegvásárolta Tandori Dezső hagyatékát a PIM
A számottevő mennyiségű dokumentumegyüttes az írói, költői és műfordítói életmű szinte egészét felöleli: a gyűjtemény gerincét műveinek autográf és gépiratos kéziratai, mintegy hatezer darabos levelezése, relikviái, személyes használati tárgyai, rajzai és képversei, közel háromszáz órát kitevő hanganyagai és az unikális bejegyzéseket és dedikációkat tartalmazó könyvtárának fontosabb darabjai képezik.
Az Index kérdésére a múzeum munkatársa elmondta, az intézmény vállalja, hogy a kortárs magyar irodalom egyik legmeghatározóbb egyéniségének hagyatékát a beérkezés és a leltározás után teljes egészében kutathatóvá teszi. Arra a kérdésünkre, hogy milyen nagyságrendről van szó a vételi ár tekintetében, a család kérésére nem adtak tájékoztatást.
Tandori egyik legnagyobb, leghíresebb verse az Hommage, amely halálversként is értelmezhető.
Ki szedi össze váltott lovait?
ha elhulltak, ki veszi a nyakába?
ki teszi meg mégegyszer az utat
értük, visszafelé, hiába?
Kardél-nyargalásod két oldalán
még kettészelve is ez állatok
hozzád lassult múlásukkal bevárják,
amíg kidől utolsó hátasod:
most még, nem deszka-földes-álruhásan
visszanézhetnél e hűlő vetésre —
hogy zokogás kockázzon koponyádban,
kopogjon tört szemük dióverése.
(Borítókép: Tandori Dezső portréja a Fiumei úti Nemzeti Sírkert ravatalozójában 2019. március 5-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)