„Egy szinkronszerepet ugyanúgy meg kell fejteni, ugyanúgy fogást kell találni rajta, mint egy színpadi szerepen a próba során. Apróságokon múlik, hogy vissza tudjuk-e adni az adott figurát, egy apró félmosoly is többletjelentést hordozhat a szöveghez képest” – véli Csőre Gábor, aki ugyanannyira szereti Eric Cartman hangját szinkronizálni a South Parkból, mint Jake Gyllenhaalét az Éjféli féregből vagy Joaquin Phoenixét a Her (A nő) című filmből.
A legnehezebb számára a Tornatore A csillagos ember című filmjében szereplő pásztor hangja volt, amit újra és újra fölvetetett, megcsúsztatva az egész produkciót, mert még nem érezte tökéletesnek.
Megbízom a szinkronrendezőkben, de néha késhegyig menő csatákat vívunk például Tabák Katával, mert lehetnek fordítási hibák, szituációs félreértések, és van, hogy másképp értelmezzük azt, amit látunk vagy hallunk.
Csőre szerint a nagy színészek, akiknek a hangját kölcsönzik, tele vannak titkokkal, bonyolultabban, sok apró különleges eszközzel játszanak, és ez a kiismerhetetlenség teszi bonyolulttá a szinkronizálásukat is.
Meg kell fejteni ezeket a titkokat, egyébként egysíkú marad a magyar szinkron, sérül a szerep.
Két olyan esetre emlékszik, amikor nem feküdt neki a szinkronszerep: az egyik egy Ben Affleck-film volt, a Túlélni a karácsonyt (a kétszeres Oscar-díjas színész magyar hangja általában Széles Tamás), a másik pedig a Joker című filmben a Joaquin Phoenix magyar hangjára kiírt casting volt, amikor mindent beleadott, de érezte, hogy Rátóti Zoltán attitűdje sokkal jobban illett ehhez a szerephez. „Amit a Her című filmben meg tudtam csinálni, azt itt nem. De a nagy színészeket nem is lehet egy szinkronhanggal lefedni.”
Csőre szerint nagy veszteség lenne, ha nem készülnének magyar szinkronok, mert nyelvi megőrző szerepük van: a beszélt nyelv lenyomatai beépülnek a szinkronba.
A gyerekfilmek értelmezhetetlenek lennének enélkül, és egyáltalán nem biztos, hogy a feliratozás segítené a nyelvtanulást, annál is inkább, mert csupán a filmek 30 százaléka angol nyelvű. A sok beszédre épülő vígjátékoknál pedig a feliratot olvasva elcsúszik időben az elhangzó és a kiírt poén, s ha nem tudjuk követni a történetet, csorbul a művészi érték.
Angolul persze meg lehet tanulni angol nyelvű tartalmakat nézve, de itt művészi teljesítményről beszélünk, nem nyelvleckéről.
Nem is beszélve arról, amikor a szinkron hozzáad az eredeti alkotáshoz, hogy csak Frédit és Bénit említsük a Romhányi József rímeiben beszélő Csákányi László és Márkus László hangján. Ugyanígy őrzik a filmek Bubik István, Selmeczi Roland, Kaszás Attila vagy a közelmúltban elhunyt Józsa Imre hangját is. „A Forest Gumpot meg lehet nézni eredetiben is, de minek, ha megvan Bubik István hangján” – mondja Csőre Gábor.
A Magyar hangja...című, egész estés dokumentumfilm tisztelgés szeretne lenni a legendás magyar szinkron és a szinkronszakma előtt. Csőre Gábor mellett megszólal benne többek között Szacsvay László, Csankó Zoltán, Gáti Oszkár, Hevér Gábor, Kálid Artúr, Nagy Ervin, Pogány Judit, Seszták Szabolcs, Stohl András és Zsigmond Tamara, valamint olyan legendás szakemberek, mint Dallos Szilvia és Haber Ferenc. A Vertigo Média gyártásában készülő film rendezője Csapó András. Az alkotás várhatóan ősszel kerül a mozikba.
(Borítókép: Csőre Gábor a Pesti Színházban 2014. április 2-án. Fotó: Kallos Bea / MTI)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
