A szobor alkotója Erős Apolka Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, aki az önkormányzat meghívásos pályázatán a három résztvevő közül – a szakmai zsűri javaslata alapján – nyerte el a lehetőséget.
A szobor leleplezésén jelen volt Szepesi György családja is. A Pulitzer-emlékdíjas és Prima Primissima díjas újságíró sokszor mondta magáról:
Sportriporter vagyok, se több, se kevesebb.
A szoboravatón a kerület polgármestere, Tóth József szintén Szepesi Györgyöt idézte, aki a kerülethez fűződő viszonyát egyszer így fogalmazta meg:
Lelkem mélyén a mai napig látom gyermekkorom Angyalföldjének minden utcáját, házát, minden egyes szegletét. Bennem nem tűnt el a régi Angyalföld képe.
Szepesi György – Friedländer György néven – 1922. február 5-én született Budapesten a Váci út 97.-ben, a Váci út 87.-be járt általános iskolába, majd lakott a Váci út 197.-ben is. A szoboravató alkalmából kiadott közleményben leírják, hogy a neves riporter interjúiban gyakran beszélt gyerekkorának világáról, az egykori Tarnai-rét környékéről, a grundokról, ahol – miként Szepesi György mondta – „a futball szeretetét igazán magába szívhatja az ember, az ilyen miliő gyógyíthatatlanul megmételyezi a halandót”. Fájdalmasan élte meg a hajdani angyalföldi kis csapatok megszűnését. Így vallott erről:
Lakásunk a Váci úton volt. Akkoriban sok focicsapat koptatta a gyepet a környéken, de mára eltűntek. Ezt nagyon fájlalom. A Lánggyár, a Hajógyár, a Magyar Acél csapatai már csak szép emlékek... De azért ha rossz kedvem van, kocsiba ülök, s kimegyek Angyalföldre. Mert az első otthonom az igazi, az örök szerelem.
Szepesi György 1945-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol riporterként, 1975-től három éven át bonni tudósítóként dolgozott, majd 1981-től 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig a Magyar Rádió Szórakoztató és Sportfőosztályát vezette. 1954-ben tanári diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán, 1982-ben doktorált.
Már gyermekkoromban szenvedélyes rádióhallgató voltam, azonban nem csak a sportközvetítéseket szerettem hallgatni. Az operák, operettek, táncdalfesztiválok dallamai mellett is szívesen időztem. Carusón nőttem fel. Számomra a zene mindig is életszükséglet volt
– mesélte annak idején Szepesi György.
1948-tól 2012-ig közvetített olimpiákról – Londontól Londonig. Tizennégy labdarúgó-világbajnokság kommentátora volt 1954-től 2010-ig. Bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe – mint a világ leghosszabb ideig tevékenykedő sportriportere: a 2005-ös Magyarország–Argentína barátságos futballmérkőzésnek hatvan évvel azután lehetett a rádiós kommentátora, hogy az 1945-ös magyar–osztrákon debütált sportriporterként. Sporttörténeti mérkőzés volt ez: a 12. percben született meg Puskás Öcsi első válogatott gólja – és ezzel Szepesi Györgyé is a mikrofon előtt. Mindig úgy közvetített, mintha rajta is múlna a győzelem.
1979 és 1986 között a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke volt, később tiszteletbeli elnöke. MLSZ-elnökként fontos szerepe volt abban, hogy Puskás Ferenc 1981-ben először tért haza 25 éves emigrációját követően.
Szepesi Györgyöt az Aranycsapat 12. játékosaként is emlegetik, amit így kommentált:
Annak köszönhető, hogy végigkísértem a zsenik útját. Mert ha tizenkettedik játékos, a szövetségi kapitány Sebes Gusztávot inkább megilleti a titulus, meg mindenkit, aki valóban tett a sikerekért. Magyarán: túlzásnak tartom a címet, de ha már adták – nem vagyok álszerény –, tisztelettel köszönöm.
A Puskás Ferencné által létrehozott Puskás Nemzetközi Futball Alapítvány 2015-ben díjat nevezett el Szepesi Györgyről, amellyel a hazai sportújságírás egy-egy meghatározó alakját díjazzák évente. Szepesi Györgyöt 1997-ben az elsők között választotta díszpolgárává a XIII. kerület.
A XIII. kerületi önkormányzat képviselő-testülete még 2020-ban döntött úgy, hogy az önkormányzat szobrot állít Szepesi György emlékére születésének századik évfordulója alkalmából a Hajdú utcai pihenőparkban. A meghívásos pályázaton három alkotó vett részt, és Erős Apolka Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész Az Aranycsapat tizenkettedik tagja című pályaművét javasolta megvalósításra a szakértői bizottság.
(Borítókép: Szepesi György-szobor-avató 2022. február 4-én. Fotó: Budapest XIII. kerületi önkormányzat / Sajtó)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
