Otthon is lehet csinálni, ha valaki fél a koronavírustól

Bár öt film esetében talán túlzás karneválról beszélni, a cseh mozi ünnepe az idén a hagyományos februári időpontban tér vissza a Toldi moziba. A szervezők állítják, a tavalyi év a cseh filmgyártás kiemelkedően erős éve volt, ezt persze csak akkor tudjuk ellenőrizni, ha legalább néhányat megnézünk az egyébként nem túl nagy filmkínálatból. 

Az alkotások komoly témákat dolgoznak fel, az idegen környezetbe került ember talajt veszt, a családi kapcsolatok törékenyek, a társadalom mély traumákba süllyed, és ez jól látszik mikroszinten is, a megtévedt embereket provinciális álerkölcs sújtja, a diktatúrában élők pedig szürke hétköznapjaikban tengetik életüket.

A szervezők öntudatos, igazi európai filmekre invitálnak, amelyek nem véletlenül kaptak számos jelölést és filmes díjat.

Nota bene, a neves Oscar-díjas cseh rendező, Miloš Forman idén februárban lenne 90 éves, tíz éve éppen az ő születésnapja adta az ötletet az első filmkarnevál megrendezéséhez. Az eseményen a mester kalandos életútját a Forman vs. Forman című dokumentumfilmmel idézik fel, és levetítik a Tűz van, babám! című igazi örökzöldet. Na nem ám akármelyiket, a restaurált verzió lép színre. 

• A filmkarnevál nyitófilmje a Megszállás, Michal Nohejl filmje, ennek fordulatos története az 1968-as szovjet megszállást követő sötét időszakban játszódik. „Olyan ellenállás lesz, amilyet még nem látott a világ!” – ígéri a film főszereplője, és az is lehet, hogy a hősök gyávákká és a gyávák hősökké válnak. Sajnos ezt az „az is lehetet” már ismerjük. 
• Bohdan Sláma Árnyékba borult vidék című drámája egy határ menti kis falu életén keresztül villantja fel a II. világháború előtt, alatt és után történt tragikus eseményeket, amikor a történelem viharai kényes döntéshelyzetekbe kényszerítik a falu lakóit.
• A napjainkban játszódó Hibák főszereplői Jan Prušinovský rendezésében csak a jelennek élnek, azonban a múlttal való véletlen találkozás olyan események sorát indítja el, ami mindkettőjük életét teljesen felforgatja.
• Csehországból egyenesen Kabulba repíti a nézőt a Napocskám, Maad animációs nagyjátékfilm rendezője, Michaela Pavlátová, és azt mutatja meg, mi vár egy prágai lányra Afganisztánba költözését követően. Nemcsak sok meglepetés és öröm, de olyan veszélyek is, amelyekkel egy afgán férfi európai feleségeként kell szembenéznie. Milyen jó lenne ez játékfilmben. 
• A filmkarnevál zárófilmje pedig az Egy modern apa naplója Jan Haluzától, ez egy vígjáték, melynek főszereplői egy dologban egyetértenek: az a szülő marad otthon a gyerekkel, amelyik kevesebb pénzt visz haza. Ezért úgy döntenek, hogy az apa megy gyesre, és magára vállalja az újszülött gondozását az első évben. Igazi mai film.