Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM„Össze kell raknod a két kezed, és meg kell hogy halj”
További Kultúr cikkek
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
- Kiderült, milyen veszteség érheti a magyar kultúrát
- Meghalt Kalmár Márton szobrászművész
- Az olasz playboy, aki elképesztő nélkülözés után vált legendává
- Sokan estek áldozatul a csonkításnak, amelyet ráadásul saját maguk hajtottak végre
„Végtelenül szomorú, ami most Ukrajnában történik” – mondja az Indexnek Trill Zsolt, a Nemzeti Színház művésze, aki feleségével, Szűcs Nellivel Kárpátaljáról származik, és aggódva figyelik az otthonról jövő híreket. Mint mondja, a férfiak elmennek az országból, mert senki nem akar háborúzni. Átjönnek Magyarországra vagy elmennek Németországba, mert hatvanéves korig bárkit behívhatnak. A családok, a nők és a gyerekek pedig otthon maradnak.
A helyzet nagyon szomorú otthon, az a fajta feszültség, hogy nem tudod, mi fog történni. Rettegésben tartják az embereket, hogy indul a háború, nem indul, ez megengedhetetlen.
S ha még fizikailag nincsenek is veszélyben a kárpátaljai magyarok, ha az ország keleti felén háború van, mi a garancia arra, hogy nyugati vagy déli részén nem lesz. Trill Zsolt szerint nem lehet egyértelműen az oroszokat hibáztatni a kialakult helyzetért, mert Ukrajna „belehúzta magát ebbe”. Harminc év alatt nem tudott az ország kinevelni olyan vezetőt, aki az emberekkel törődik. „Nem stabil ország Ukrajna.”
Szűcs Nelli szerint szörnyű, ami most történik.
Édesapám és a nővérem ott lakik a gyerekkel, mindennap beszélek velük telefonon
– mondja a Nemzeti Színház művésze. Aki tudott, elmenekült, aki például Magyarországon dolgozott eddig, és harminc évet ledolgozva már visszament volna, annak most újra át kell jönnie Magyarországra, mert bármikor behívhatják. Európa közepén ilyen dolgokat kell megélni a XXI. században.
De nem csak a háború miatt tarthatatlan Ukrajnában a helyzet. Nelli édesapja is 77 éves, ledolgozott egy életet, de nem tudja még a nyugdíjas éveit sem nyugodtan tölteni. Olyan drága az élelemszer, a gáz, a villany, hogy egy nyugdíjasnak képtelenség kifizetni. Ha kórházba kerülsz, akkor is neked kell megvenned mindent, a gyógyszereket, az injekciót, egyébként nem tudsz mit csinálni, csak „össze kell raknod a két kezed, és meg kell hogy halj”. Az árak olyanok, mint bárhol Európában, de munka nincs. Ha valakinek nincs olyan rokona, aki külföldön dolgozik, és tudja támogatni a családot, akkor nem lehet megélni.
Nem véletlen, hogy ma már kétmillió ukrán él Lengyelországban, és Csehországban is lépten-nyomon ukrán és orosz szót hall az ember. „A trianoni döntés által elcsatolt részek közül ma már mi élünk a legkegyetlenebbül. A határon az a minimum, hogy két órát kell állni, de karácsonykor vagy húsvétkor akár kilenc órát is. Először azt mondták, hogy bírjuk ki öt évig, megéltük, hogy jegyre lehetett kapni a cukrot, és a boltokban már savanyú uborka sem volt – nem baj, ezek csak megerősítik az embert –, de most már eltelt harminc év, és nemhogy jobb lett volna, de rosszabb lett” – mondja Szűcs Nelli, aki szerint az elvándorlás miatt a magyar iskolák is veszélyben vannak.
Lennék én hű ukrán állampolgár, hiszen amikor Kijevben tanultunk, jóban voltunk, oroszok, ukránok, magyarok, de most testvér testér ellen kell hogy fegyvert fogjon? Ezt nem lett volna szabad megengedni.
Nelli édesanyja is orosz, „a nagy Szovjetunióban keveredtünk mindenfelé, volt, aki magyarként Szibériában dolgozott, ott alapított családot”. Úgy véli, hogy a nagyhatalmak hergelik a népet, de hogy lehet elvárni, hogy fegyvert fogjon az egyszerű ember, amikor politikusok, megválasztott képviselők is elmenekülnek az országból, ami nevetséges.
Szűcs Nelli mindazonáltal úgy véli, hogy muszáj optimistának lenni és bízni abban, hogy a politikusok ép ésszel fognak dönteni és gondolkodni. Szerinte már a téli olimpián is háború zajlott, pedig a sportnak és a kultúrának mentesnek kellene maradnia ezektől a csatározásoktól. „Nem kellene azt gondolni egy másik ország sportolójáról, hogy ő is biztosan háborút akar. Egymás dalait énekeljük, egymást ünnepeit, kultúráját tiszteletben tartjuk, és így, a kultúra folyosóján közlekedve lehetne békét teremteni.”
(Borítókép: Trill Zsolt, kárpátaljai születésű, Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész és felesége, a szintén kárpátaljai származású Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítói a Hogy volt?! című tévéműsor felvételén az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának stúdiójában 2020. október 21-én. Fotó: Zih Zsolt / MTI)