Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMJózan László: A könnyem is eleredt, miközben néztem a CNN-t
További Kultúr cikkek
- Kétmilliárd forintot csengettek ki egy kődarabért, amit egykor útburkolatként használtak
- Csonka András: Pár éve kussoltam volna, de ez most fáj
- Galkó Balázs súlyos baleseteket szenvedett, közösségi oldalán osztotta meg kálváriáját
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
- Kiderült, milyen veszteség érheti a magyar kultúrát
A Vígszínház művésze a kárpátaljai Váriban született, a családja most is ott él. Félóránként-óránként beszél a családjával, akik már összepakolták a legszükségesebb holmikat, ruhákat, iratokat, és most azon gondolkodnak, hogy induljanak vagy ne induljanak el Magyarországra. Józan László a CNN-en követi az eseményeket, és amit lát, attól a könnyei is eleredtek. A bizonytalanságot az otthon maradottak körében az is növeli, hogy az a kósza hír járja, hogy éjfélkor lezárják a határokat.
Józan László szerint a szülőföldjén eluralkodott a pánikhangulat. Beszélt egy rokonával, aki egy boltban dolgozik, és azt mondta, hogy a legkeresettebb termék a gyertya, gyakorlatilag hiánycikk lett, mert az emberek attól félnek, hogy nem lesz áram.
„Beregszászban az összes hotelt lefoglalták, és az összes iskolát, óvodát bezárták, hogy tudják fogadni a menekülteket – mondja, a keleti országrészből ugyanis elindultak az emberek nyugatra. – Akinek van lehetősége, az átjön a Magyarországon lévő ismerőseihez, családtagjaihoz, de mi van, akinek nincs hova mennie? Azok a határon fognak, ki tudja, mennyi ideig táborokban élni? Mert nem tudhatjuk, meddig fog ez tartani. És mi van, ha mindenki elhagyta az országot?” – sorolja a kérdéseket a színművész.
„Reggel az unokanővérem üzenetére ébredtem, aki azt írta: most már rettegek. Azóta merő gyomorgörcsben vagyok, de ezt akkor is borzalmasnak tartanám, ha nem érintene családilag.”
Józan László szerint nem lenne szabad erőfitogtatással, fegyverrel törni előre, ő a verbális megoldások híve. „Így ártatlan emberek esnek áldozatul, akik nem tehetnek semmiről.”
Az 1987-ben született színművész a 90-es években Kárpátalján azt tapasztalta, hogy oroszok, ukránok, magyarok, lengyelek, románok békében éltek, elfogadták egymás nemzeti hovatartozását hosszú évtizedekig. „Kétségbeejtő a jelenlegi helyzet. A járvány miatt kétéves szenvedés után azt hittük, hogy mindjárt kint vagyunk a Covidból, jön a tavasz, kisüt a nap, erre kitör a háború. Azt hisszük, hogy ez távol van tőlünk, de nincs távol, a határtól 300 kilométerre már robbantások vannak.”
A Vígszínház művésze – akit többek között A Pál utcai fiúk Áts Ferijeként vagy A dzsungel könyve Mauglijaként ismerhetünk, de jelenleg játszik az RTL Klub népszerű sorozatában, a Keresztanyuban is – nem zárja ki, hogy magyarországi színházak szót emelnek a békéért, szolidaritásukat fejezik ki az ártatlan áldozatok mellett. Szerinte fontos is, hogy véleményt formáljanak ilyen húsba vágó kérdésekben, az ismertség ezzel is jár.
„A nagyszüleim a második világháború gyermekei, és azt gondoltam, hogy nekem a XXI. században már nem kell ilyennel szembenéznem, és lám, 35 évvel később megint előáll ez a helyzet. Nem tartom reálisnak, hogy ha az oroszok belementek ebbe, akkor egyszer csak visszavonulót fújjanak – ne legyen igazam. De a hatalom fitogtatása ne írja felül azt, hogy ártatlan emberéletek forognak kockán.”
Korábban Trill Zsolt és Szűcs Nelli, illetve Vidnyánszky Attila kárpátaljai születésű művészek nyilatkoztak az Indexnek az Ukrajnában kialakult helyzetről.
(Borítókép: Józan László 2011. október 6-án. Fotó: Mohai Balázs / MTI)