Varjak eszegetik a döglött galambot, de rügyet bont a parkolóóra

Pandémia az egész világ, és futár benne minden férfi és nő, fellép, s lelép, ha más nem, a biciklire vagy a társasház hatodik emeletére, futár a pakisztáni, aki alig tud magyarul, hétszasztiszenketó, mondja akcentussal a Király utcai gyrososnál, futár, aki majd elüt a járdán hátulról, futár a jó fej és futár a rossz fej, futár a cingár és a drabális, az égimeszelő és a pöttöm, a munkáját vesztett színész, a number one költő, a tanár, a költő gyereke, futár a mindenség, 

egészen addig, míg be nem rakják az önvezető autóba, motorba, rollerre stb., hogy kivigye, szóval egészen addig ott lesz a futár, aki applikáción keresztül értesül a tejallergiádról, akinek megvan rólad a véleménye, hisz tudja rólad, hol laksz, neked meg róla van meg, hisz tudod a foglalkozását, előítéletek tömkelege, ő egy szám, te egy cím vagy, másnap nem ismeritek meg egymást, de anyázni addig is lehet, ha nem jön meg időre, ha nincs borravaló, ha nem ezt rendelted, közben a Bank Center Platina Tower előtt egy öregember babakrémmel keni a bakancsát, a Falk Miksa utca elején varjak esznek egy döglött galamb beléből, a Nanuschka előtti parkolóóra apró, sárga rügyet hoz, az Erzsébet téri levegőminőség-mérő állomás adatai szerint pedig Budapesten elfogyott a levegő.

Budapesti életképek, kis pesti futáranziksz a biciklinyeregről, ahonnan az égre éppúgy lehet pillantani, mint a kéregető vagy a hajléktalan lapos horizontjára, a kettő összefügg persze, ha hiszed, ha nem, ha nem, akkor még inkább.

Erdős Virág ezúttal pizzafutárnak állt, a woltos ételszállító sorsát énekli meg, a költőszerepet mossa át a futárléttel, gazdagodik, nő ezáltal a tapasztalat, ilyet kitalálni se lehetne, minden jó valamire, mindennek a vége a költészet, ennek meg pláne, Erdős Virág könnyei a kötet címe, Mallarmé mondta, meg Esterházy, a világon minden avégből létezik, hogy könyv váljék belőle, itt könyv is, könny is lett, ha elolvassuk, felitatjuk ezeket a könnyeket, eggyel kedvesebben, megértőbben bánunk a futárokkal, talán nem csak a pénzünket és a perceinket számoljuk, meg nagyítóval nézzük a pizzavastagságot, talán megtanulunk a másik oldalról nézni, ez mindkettőnknek jó lesz, adónak s vevőnek, 

ki nem vette át a megrendelést az adott időben, ki volt paraszt az előző körben, hogy nem most jelezte-e az applikációja, hogy késésben van, nem most lengették-e be neki a szerződésbontást, hogy kontakthibás lett a biciklije, kulcsos volt a lift, a pultos megváratta. Honnan tudjuk.

Erdős Virág pizzafutára átszeli az egész várost, és ahogy eddig, most is a végletekkel élőket veszi észre, akiket persze nem is olyan nehéz észrevenni, egyre többen vannak, de a költőből futár lét és az eleve elrendelt szociális érzékenység is segít ebben, a hungarocellen vagy a vattakabáttal kitömött törött vödrön székelő észrevevésében, az elgázolt galambéban, a Zeneakadémia előtt kolduló egykori évfolyamtárséban, a minket meg sem ismerő megrendelőben, és különben is, minden félrecsúszott nyakkendőben.

A kötet tartalmilag a megdöbbentéssel, formailag a ritmussal operál, kíméletlen sorba rendezi, gondolatritmussá fűzi a durvábbnál durvább látleleteket, az elviselhetetlenséget, a társadalmi igazságtalanságot, a részvétlenséget, az egyéni és kollektív pechet, az egyéni és kollektív szemétségeket, felhív és apellál, pedig nem tesz mást, csak leír, számba vesz, de azt nagyon kegyetlenül és erősen, erős a prózaiság is, a formai párhuzamok, állítások és összecsengések, de ez a prózaiság épp hogy színtiszta költészet, erős a látás, a láttatás, a szemünk felnyitása, vedd már észre a jobb sorsra érdemest, aki a kukát túrja, aki az aluljáró matracainak mélységéből pillant rád, vedd már észre, vedd már észre.

Erdős Virág könnyei, Magvető, 2022

(Borítókép:  Artyom Geodakyan / Getty Images)