Oszvald Mária Gertrúd művészcsaládban nőtt fel: Halasi Marika szubrett és Oszvald Gyula bonviván gyermekeként jött a világra Budapesten 1952-ben. Már gyermekkorától a színház világában élt, be-bejárt a debreceni Csokonai Színházba, ahol az apja operaénekesként kezdte a pályáját.
Már kisgyermekként állandóan énekelt, táncolt, hétévesen a Pillangókisasszony nagyáriáját is elénekelte. Négyévesen lépett először színpadra a Bánk bánban Somaként, amikor az egyik gyermekszereplő megbetegedett, és ő ugrott be helyette. De a szülei nem szerették volna, hogy gyerekszínész legyen, filmezni sem engedték el. Tanult zongorázni, úttörőként énekversenyeket is nyert, kipróbálta a balettot, a szteppet, az akrobatikát, a szertornát és a műugrást, toronyugrásban országos ifjúsági bajnokságot nyert.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja szerint nyolcéves volt, amikor a család Budapestre költözött, mert szülei a Fővárosi Operettszínházhoz szerződtek. Több iskolaváltást követően apja kívánságára a Széchenyi István Közgazdasági Technikumban érettségizett, majd a Színművészeti Főiskola próza szakára felvételizett, ugyanis abban az évben nem indult operett–musical osztály.
Akkor nem vették fel, mert nagyon kislányosnak találták, így egy évet a szegedi színházban töltött kóristastatisztaként, az évad végére megkapta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabban Birike szerepét. A következő évben felvették a főiskolára, ahol 1974-ben végzett operett–musical szakon Vámos László osztályában. Osztálytársa volt a későbbi férje, Hidvégi Miklós, egy lányuk született.
A Fővárosi Operettszínházban már elsőéves hallgatóként rábízták a kis szobalány szerepét A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabban. A róla megjelent első kritika így szólt: „Színpadra született eleven tehetség.” A második évben A mosoly országa című operettben rá osztották Szu Csong testvére, Mi szerepét úgy, hogy édesapja játszotta Szu Csongot.
Friss diplomával a zsebében szerződött az Operettszínházhoz, amelynek azóta is ismert és elismert tagja. Első főszerepét a János vitézben játszotta. Nagy álma volt, hogy primadonna lehessen, de kis termete miatt szubrettként foglalkoztatták, 150 centiméteres magasságával a legalacsonyabb magyar színésznők egyike.
Pályája egyenletesen, lépésről lépésre haladt előre, karrierje azóta is töretlen. Bejárta szinte az egész világot, külföldi vendégjátékokon fellépett többek között Németországban, az Egyesült Államokban, Izraelben, Kanadában, Ausztráliában, Japánban. Az operettirodalom valamennyi jelentős szubrettszerepét eljátszotta. Emlékezetes alakítása volt Juliette (Lehár: Luxemburg grófja), Zórika, Jolán (Lehár: Cigányszerelem), Valencienne, Olga (Lehár: A víg özvegy), Stázi (Kálmán: A csárdáskirálynő), Bessy (Jacobi: Leányvásár), Adél (Strauss: A denevér), Marcsa (Szirmai: Mágnás Miska), Daisy (Ábrahám: Bál a Savoyban), Mirabella (Strauss: A cigánybáró), Hunyadiné (Zerkovitz: Csókos asszony), Simone (Kálmán: A bajadér), Belotte (Fall: Madame Pompadour), Violetta (Kálmán: A montmartre-i ibolya), Liza (Kálmán: Marica grófnő), Hódel (Bock: Hegedűs a háztetőn).
Érdekesség, hogy élete első anyaszerepét túl az ötvenen kapta, a Csókos asszony című Zerkovitz-operettben. Sokszínű tehetségét prózai feladatokban is bizonyította, például 2015-ben az Átrium Film-Színházban Csehov Sirály című drámájában Arkagyinát játszotta. Számos tévéjátékban szerepelt (Róza néni elintézi, Eljegyzés lámpafénynél, Pompadour, A primadonna). A szinkronizálásba is belekóstolt, leghíresebb szinkronszerepe Walt Disney A kis hableány című rajzfilmjében Ariel. Feltűnt kereskedelmi televízióadókon is, 2008-ban egy népszerű szappanopera néhány epizódjában, 2020-ban pedig egy jelmezes énekes műsorban.
Nem foglalkozik az idő múlásával, és még a visszavonulását sem tervezi, de fizikai egészsége megőrzése érdekében már kihagyja az ikonikus cigánykerekeit és híres mutatványát, amelyben könnyedén felkapta nála két fejjel magasabb férfi partnereit. Egyszerre több előadásban játszik, köztük a számára írt Oszi Boszi, a repülő nagyanyó című zenés családi meseshow-ban.
Az örökifjú Oszvald Marika évtizedek óta a szakma és a közönség egyik nagy kedvence, frissességét, jókedvét hetvenévesen is megőrizte. Szerinte a sikerhez a tehetség mellett szorgalom, kitartás és a kritika elviselése is szükséges, meg persze szerencse. Az operetten kívül több mindenhez is ért, édesapjától megtanult fúrni-faragni, de varr és fest is. Szereti a kihívásokat, 2020-ban mitfárerként részt vett a Budapest–Bamako-ralin.
Művészi munkáját 1985-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2002-ben érdemes művész lett, 2003-ban Hevesi Sándor-díjat kapott, a Halhatatlanok Társulatának 1998 óta tagja. 2012-ben Gödöllő díszpolgára lett. 2015-ben Kossuth-díjat kapott emlékezetes, az operett műfajt éltető alakításai, valamint páratlanul sikeres művészi munkája elismeréseként.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
