Mick Jaggerék így tüntettek el százmilliókat az adóhatóság elől

A Rolling Stones legutóbbi, No Filter néven futó, a pandémia miatt végül négyévesre nyúlt koncertkörútja összesen 546 millió dolláros bevétellel zárult.

A sorozat 2017. szeptember 9-én indult Hamburgban, és 2020-ban zárult volna, de a koronavírus-járvány félbeszakította. Majd 2021. szeptember 26-án St. Louisban újraindult, hogy november 23-án Hollywoodban fejeződjön be. (Charlie Watts tavaly szeptemberi halála miatt újratervezésre volt szükség, a legendás dobos helyét Steve Jordan vette át.)

A zenekar ugyanakkor már évtizedek óta kreatív adózást folytat: bevételeit egy amszterdami székhelyű cégen, a Promogroup nevű gazdasági társaságon futtatja át, amelynek három részvényese Mick Jagger, Keith Richards és a tavaly elhunyt Charlie Watts (pontosabban örökösei). Mármost – a Daily Mail oknyomozó írása szerint – a 2021-es esztendőben a vállalkozás 36 millió font bevétel után mindössze 325 000 font nyereségadót fizetett. Mivel a zseniális könyvelők szinte mindent leírnak költségként, a tavalyi évre csupán 1,3 millió font nyereséget mutattak ki, ez után fizették be a 325 000 font nyereségadót. No nem a brit (HMRC – Her Majesty’s Revenue & Customs), hanem a holland adóhatóságnak...

Jaggerék ugyanis 1971 óta életvitelszerűen nem Nagy-Britanniában élnek és dolgoznak. Szakkifejezéssel élve valutakülföldiek, vállalkozásaik külföldön vannak bejegyezve, ott is adóznak.. Ötvenegy évvel ezelőtt megelégelték az ő jövedelmi szintjükön kilencvenszázalékos (!) brit adókulcsot, és elköltöztek Franciaországba. 

Megéri a drága adószakértő

A hetvenes és nyolcvanas években sok nagymenő rocker külföldi adóparadicsomokba vagy legalábbis viszonylag kedvező adózási feltételeket biztosító országba menekült Nagy-Britanniából. David Bowie és Marc Bolan Svájcba költözött, Cat Stevens Brazíliába, Rod Stewart és a Bad Company Kaliforniába. Ringo Starr Monte Carlóba tette át székhelyét 1975-ben. Egy elhíresült rádióinterjúban azt találta mondani Howard Sternnek, hogy zéró adót fizet. Még a Police frontembere, Sting is lelépett Írországba két évvel később. Dacára annak hogy 1978-as, Dead End Job című számában ezt énekelte: „I don’t wanna be no tax exile”, vagyis „Nem akarok adódisszidens lenni.”

Mára annyiban módosult a szituáció, hogy a dúsgazdag rockzenészek Hollandiában, Luxemburgban vagy a Brit Virgin-szigeteken adóznak. Azaz legyünk pontosak: nem adóznak. Ehhez felbérelik a világ legjobb – természetesen méregdrága – adószakértőit, de még így is bőven megéri.

Ha egy kicsit megvizsgáljuk a Rolling Stones történetét, hajlunk arra, hogy valahol megértsük Jaggeréket. A banda már a hatvanas években milliószám adott el lemezeket, dőlt a pénz, de szinte az egész az államkasszát gazdagította a kilencvenszázalékos jövedelemadó-kulcs miatt. A helyzet odáig fajult, hogy 1971-re a Stones a csőd szélére került. Az együttes mindegyik tagja negyedmillió fonttal tartozott az HMRC-nek, ami akkoriban óriási pénz volt. Ekkor döntöttek úgy, hogy Franciaországba költöznek, a bevételeiket pedig a fent említett, Promogroup nevű holland cégbe csorgatták. 

El kellett hagynunk a szülőhazánkat, hogy elég pénzt kereshessünk az adótartozásunk törlesztésére – mondta Jagger egy 2002-es CNN-interjúban. – A kilencvenszázalékos angliai adókulcs megölt bennünket. Ha kerestünk száz fontot, abból kilencven a HMRC számlájára ment. Franciaországban legalább a keresményünk felét megtarthattuk.

Nos, azóta sokat finomodtak a módszereik, gyakorlatilag már alig adóznak, hiszen az egy-másfél százalék, amit befizetnek, az ő szintjükön a nullával egyenlő.

Az Exile on Main St. című, 1972-es – tizedik – albumuk számait már Keith Richards nizzai villájának alagsorában játszották fel, enyhe heroinmámorban, ahogy ez Richards visszaemlékezéseiből kitűnik. 

Azóta a srácok – vagy inkább bácsik – külföldön élnek. Évente csak pár hónapot tölthetnek otthon, Angliában, jóllehet például Jaggernek Chelsea-ben is van egy luxuslakása, továbbá az egyik karibi szigeten, Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Richards többnyire Connecticutban tartózkodik, de van egy birtoka a Turks- és Caicos-szigetek egyikén, nem messze Kubától.

Jagger egyébként ért a pénzügyekhez, hiszen tanulmányokat folytatott a London School of Economics gazdasági főiskolán, csak amikor beindult a Stones, unalmasnak találta a tanulást, és ott hagyta az iskolát.

Megadták a módját

Egy 2006-os Die Welt-cikkben a német lap már írt arról, hogy az azt megelőző húsz évben 242 millió font volt az együttes bevétele, ami után a zenészek mindössze 3,9 millió fontt adót fizettek.

A pénzgyártásnak azonban még mindig nincs vége, jóllehet Jagger már 79 éves lesz júliusban, Richards pedig decemberben tölti be a hetvenkilencet.

Június elsején a madridi koncerttel elkezdődik 14 állomásos, július 31-ig tartó turnéjuk, amelynek stílszerűen a Sixty nevet adták, megalakulásuk hatvanadik évfordulója tiszteletére.

Jómagam ott voltam 1990. augusztus 18-án, szemerkélő esőben a prágai Strahov Stadionban a 107 000 néző között, amikor a Rolling Stones Urban Jungle turnéja a cseh – akkor még csehszlovák – fővárosba érkezett. Tízezren zarándokoltunk ki Prágába Magyarországról, nem sajnáltuk az akkor nagy pénznek számító 250 koronát (tíz dollárt) a jegyért, hiszen a koncert minden centjét megérte. A fiúkat Vaclav Hável elnöki gépe hozta Prágába, Hável a koncert délutánján a Hradzsinban fogadta Jaggeréket – szóval megadták a módját. 

Senkinek se legyen kétsége afelől, hogy Jaggerék a nyolcvanhoz közel is kitesznek magukért. És ha a Rolling Stones játszik, ugyan kinek jut eszébe a kreatív adózás gondolata?!

(Borítókép: A Rolling Stones 2021. november 15-én. Fotó: Scott Legato / Getty Images)