Kiss Llászló feltalálta a gerontopunkot

Megfejtjük a beszélgetésben, miért lehetett a nyolcvanas években olyan erős a magyar underground szcéna, miért akkor születtek azok a dalok, amelyeket a mostani koncertközönség harmadik generációja is himnuszként énekel. A zenész úgy véli, hogy ilyen esetben

nem géniuszokról, hanem szcéniuszokról érdemes beszélni.

Abban az időszakban, amelyben ehhez hasonló dalok születtek (ezt történetesen Kiss Llaci írta és énekli),

az is segítette őket, hogy a mostaninál kevésbé volt meghatározó a pénz, az elnyomás pedig a megfelelő ellenállás segítségével épp kezelhető szintű volt, ráadásul lehetett arról ábrándozni, hogy nyugaton minden jobb.

Ez az ábránd a rendszerváltással szertefoszlott. Vagy Kiss Llászló lírai megfogalmazása szerint:

Azt hittük, hogy csak mi szívunk, de kiderült, hogy másutt se jobb.

A vasfüggöny eltűntével úgy tapasztalta, hogy itt a kapitalizmus is magyar típusú lesz, az meg a szocializmusban sem volt tökéletes típus, ezért – mint akkoriban elég sokan – ő is világgá ment. Mivel már nem számítottak disszidensnek, benne volt a pakliban, hogy ha nem jön be a kaland, simán hazatérnek.

Sokan haza is jöttek, ő meg évtizedek óta ingázik Ausztrália és Magyarország között. Itt is van, meg ott is, vagy ha rosszabb a kedve, akkor itt már nincs, ott meg soha nem is lesz. Ebből írt egy számot, amiből a VAGY SEHOL című lemeze címadó dala lett, amely a legtöbb nagy streamingfelületen ingyen meghallgatható. Pl. itt is.

Kitalált egy műfajt is: 

gerontopunk.

 – teszi hozzá.

Új lemezén csak az angol nyelvű dalok szólnak és harcolnak punkosan, magyarul líraibb, személyesebb a hangvétel. Kicsit a szerző anyanyelvén írt szövegeiben is benne van a harc, többnyire az idővel, de ebben a pogóban az elmúlás határozottan túlerőben van.  

A lemezen gitáron és stúdiómunkákban is közreműködött Barabás Béci. Ő Kiss Llaci barátja, továbbá kempo világbajnok és kiváló zenész.

Amikor épp Ausztráliában van, ott sem barátkozik össze valakivel csak azért, mert magyar, de azért ott is sok magyar barátja van.

A beszélgetés során fény derül arra is, hogy

• az élet vicces és szomorú,

• nem lehet jó érzés úgy meghalni, hogy valamit nem csináltál még meg,

• víz füst, por, robbanás – ezekre van szükség a filmekben,

• hol találkozik Lou Reed, Nick Cave, Brian Eno, Tom Waits és David Bowie,

• valamint arra is, hogy még most sem hiszi, hogy harminc év Európa Kiadó után április 23-án, szombaton régi zenekara előzenekaraként áll a nézők elé az A38 Hajó gyomrában.

Aki pedig lemaradt volna a múlt heti adásról, amelyben a magyar sci-fi műfaj atyjáról, Zsoldos Péterről beszélgettünk fiával, Zsoldos Dáviddal, itt meghallgathatja. 

(Borítókép: Karip Tímea / Index)