Ez a törpe kell nekem! – döbbent rá Cserna-Szabó András

Az arútluK podcast vendégeként Cserna-Szabó András elmondja, hogy olyasmit szeret enni, főzni és írni, amivel személyes kapcsolatban áll. Mivel Szentesen született, ahol az átlagosnál jóval többen sejtik, hogy arrafelé volt a hun birodalom központja, gyerekkorában gyakran elmélázott azon, hogy szülőhelyét valamikor egy Volgától Rajnáig tartó birodalom fővárosként ismerte a világ. 

Cserna-Szabó kedves írói, Móra Ferenc és Tömörkény István életművük számos helyén, újságcikkekben, novellákban számoltak be arról, hogy a huszadik század elején még szakajtószámra találtak aranypénzeket és egyéb kincseket a földet megbolygató parasztemberek arrafelé. Beszélgetőtársunk még a hatvanas évekből is talált olyan újsághíreket, melyek szerint befőttes üvegben vitték be a múzeumba a földből véletlenül előtúrt régi érméket.

Szerinte nagyjából Anonymus és Kézai Simon óta tart a hivatalos magyar Attila-láz. Azt viszont nem érti, hogy ezek a krónikások miért ragaszkodtak ahhoz, hogy a magyarokat a hunokhoz kapcsolják. Az meg végképp nem fér a fejébe, hogy került a képbe Góg és Magóg.

Maradjunk annyiban, hogy kevés annyira sátáni személy van a Bibliában, mint Góg és Magóg. Hogy miért pont kettejüket pécézi ki Anonymus dinasztikus ősnek, az érthetetlen. Kézainál már Nimród van, ami eggyel jobb választás. Aztán mindketten megérkeznek a hunokhoz és magyarokhoz.

– elemzi marketingszempontból a két krónika genealógiai tartalmát.

Ő maga bőven talált volna szalonképesebb családfát a hun rokonságnál. Népszerűsítési szempontból egyáltalán nem tartja észszerű választásnak a hunokat, már az Árpád-kori Európában erősen favorizált keresztény vallás miatt sem, hiszen Attiláékat pont hidegen hagyták Jézus szenvedései.

akik felvették a keresztséget? – teszi fel az író költői kérdését a Gesta Hungarorum és a Gesta Hunnorum krónikásainak, majd hosszan sorolja Attila további hiányosságait, melyet az Árpád-ház píárosai figyelmen kívül hagytak. 

Őt ettől függetlenül mindig is érdekelte a hunok története, amelyről meglepően kevés bizonyított történelmi tényt ismerünk. Szerencsére kortársként írt a hunokról egy bizonyos Priszkosz rétor, akiről Gárdonyi Géza is megemlékezik A láthatatlan ember című regényében. Cserna természetesen elolvasta az egykori konstantinápolyi követ emlékiratainak ránk maradt töredékeit. Szerepel bennük egy lakoma leírása, melyben a bizánci diplomata viszonylag részletesen ejt szót a mór törpéről, akit Zerkónak vagy görögül Zerkonnak hívnak, és akin a hun királyon kívül mindenki jól szórakozik.

Nekem ez a törpe kell!

– szólalt meg Cserna-Szabó András fejében a belső hang. Neki is látott, hogy kitalálja a törpe regényes életét. Bár arról még fogalma sem volt, hogy lábjegyzet, Facebook-bejegyzés, novella vagy mi lesz belőle, foglalkozni kezdett vele. Tudjuk, hogy ennek mi lett a vége.

A beszélgetésen mindenesetre határozottan leszögezte a szerző, hogy az írás munka, és nem hobbi. Ennek megfelelően az író nem élvezkedik, hanem keményen dolgozik hivatása gyakorlása közben, akkor is, ha szórakoztató könyvet ír. Ezeken túl is elhangzott még néhány fontos és szórakoztató információ a stúdióban. Például az,

• miként befolyásolja a kortárs irodalmat, ha egy alkotónak az apanyelve az őzés,
• mi történik a kortárs prózával, ha egyszer csak nem nyüzsögnek orosz turisták a világ legnagyobb természetes termáltava körül,
• melyik korban úszta meg az emberiség a világvége-kultúrát (egyikben sem),
• miért elégedetlenek mégis az apokalipszis lovasai,
• és mi kellett a káposztába.

Aki pedig lemaradt volna a múlt heti adásról, amelyben az URH és az Európa Kiadó zenekarok alapító tagja, Kiss Llászló új szólólemezéről meg a világ egyéb dolgairól beszélgettünk, itt  meghallgathatja. 

(Borítókép: Cserna Szabó András. Fotó: Szollár Zsófi / Index)