Irány a Kiscelli Múzeum katakombái, ilyet még úgy sem látott sehol
További Kultúr cikkek
- Kiderült, mikor és hol temetik el Nemere Istvánt
- Donald Trump hatalomra került, mutatjuk, ki kaszálta ezzel a legnagyobbat
- Akár több évig nem lehet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenárison
- Meghalt Vic Flick, a James Bond-filmek ikonikus zeneszerzője
- Így öltözködik egy női magyar diplomata a távoli Szingapúrban
A jelmez, mint autonóm vizuális kifejezőeszköz, ebbe a gondolatba enged betekintést a Kiscelli Múzeum kiállítása május 2. – június 25. között.
A színházi látványra gyakran gondolunk úgy, mint a szöveges-dramatikus cselekményt kiegészítő környezeti világra: a díszlet- és jelmeztervező a színházi rendezővel szorosan együttműködve olyan látványvilágot alkot, mely a cselekmény kontextusát leginkább támogatja. Létezik azonban a színházi látványtervezésnek egy olyan megközelítése, amikor az előadásban a vizuális elemek önálló életre kelnek, és nem kiszolgálják, hanem megteremtik, inspirálják a színpadi események sorát.
Az ilyen előadások a látványszínház vagy vizuális színház műfajába tartoznak. A vizuális színházban a kosztümök, tulajdonképpen test-maszkok kilépnek az alkalmazott képzőművészet kereteiből és mintegy kifejezőeszközként közvetítenek tartalmakat, jelölnek érzelmi állapotokat vagy akár társadalmi jelenségeket. Ezen a kiállításon három olyan női alkotó munkái szerepelnek, akik ennek a színházi formanyelvnek képviselői, és akik számára a jelmez vizuális nyelven „beszélő” animálható burok, mozgatható-változtatható lágy szobor.
Nagy Fruzsina jelmeztervező és vizuális színházi rendező, Bérczi Zsófia látványtervező, vizuális színházi alkotó, fotóművész és Szűcs Edit jelmez-öltözéktervező számára a színházi jelmez a vizuális közlés autonóm eszköze. Társadalmi jelenségeket, érzelmi állapotokat kifejező „testmaszkjaikat” rendhagyó módon a Kiscelli Múzeum rejtélyes katakombájában mutatják be.
Amikor a ruha teszi
Nagy Fruzsina, aki a Soharóza nevű kísérleti, improvizatív magyar kórus és egyben színtársulat jelmezeit állította ki a Kiscelli katakombáiban. Alternatív színházaknál kezdte pályafutását, de kőszínházakban is sokat dolgozott, jelenleg főként Budapesten és európai színházakban alkot. 2002-ben a Trafóban rendezett egy divatszínházi előadást (Divatcirkusz), amit sikeres széria követett (Álmok a szekrényből, Recycled és PestiEsti). 2016-ban Halas Dóra karnaggyal megalkották a Soharózát, vele együtt pedig a catwalk koncert műfaját, ami a színházi élményt ötvözi a kóruskoncertek és az extrém divatbemutatók világával. A catwalk koncertekben tehát éneklő modellek mutatják be a jelmezeit: Tabu kollekció, Az Ügy, Dalok a kamrából.
A Soharóza előadások mindegyike világszínvonal, így ha bárki teheti, látogasson el az előadásaikra, ha pedig kíváncsi rá, hogy magukban miről mesélnek a jelmezek, akkor nézze meg a Kiscelli Múzeum alatti katakombákban a kiállított darabokat.
(Borítókép: Testmaszkok a Kiscelli Múzeum kiállításán)