Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMFelszólalnak a hatalom ellen – színpadon az Antigoné
„Felemelő, amikor valaki ki mer állni magáért és az értékrendjéért, azért, amiben hisz – még akkor is, sőt akkor még inkább, ha tudja, hogy ezért retorziók érik majd – mondja Porogi Dorka, amikor a darab megformálásáról kérdezik. – Ez a közösségnek mindig erőt és bátorságot ad, segít. Megmutatja, hogy néha akkor is érdemes végigcsinálni valamit, ha látszólag esélytelen elérni a célt, mert a másik fél oldalán van minden erő és pénz és hatalom.”
Az Antigoné alaphelyzetét olvashatjuk úgy, hogy valaki nemet mond a hatalmi önkényre. Az elmúlt időszakban több ilyen pillanatnak lehettünk a tanúi.
Antigoné azzal, hogy állandóan a holtakra hivatkozik, a holtak istenére, a holt családjára, szerintem nem a múltba réved vagy valamilyen misztikus kultusznak hódol. Hanem bennük lát valamilyen emberi minőséget, erkölcsöt. A halottak – ezt kicsit bizarr kimondani – nem változnak. Kiszámíthatók, nem okoznak csalódást. Remek életvezetési mércék, iránytűk a válsághelyzetekben
– mondja a rendező.
A darabot május 22-én mutatják be a Radnóti Színházban, zenéjét Kákonyi Árpád szerezte, a címszerepben Mészáros Blankát láthatjuk.
(Borítókép: Dömölky Dániel)