Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMEzért látogatnak ezrek Magyarpolányba
A passiójátszás Magyarpolányban 1993-ban kezdődött húsvétkor, amikor a falu is bekapcsolódott a magyarországi Barokk éve rendezvénysorozatba. A 2001-ig játszott passiókat alkalmi színésztruppok adták elő, majd a Forrás amatőr színpad társulatának tagjai egy-egy neves színésszel kibővítve.
2000-ben a magyarpolányi passiószervezők meglátogatták a bajorországi Oberammergauban az úgynevezett megapassiót. Ott született meg az ötlet, hogy bajor mintára olyan passiót szervezzenek, amelyet a faluközösség ad elő. Magyarpolány ezzel a kezdeményezéssel belépett a több tucat tagot számláló Europassió Szövetség tagjai közé.
2015-ben Magyarpolányi Passió néven, teljesen új köntösben lépett ismét a közönség elé a darab. Pataki András, a Soproni Petőfi Színház rendezője gondolta újra, a zenét a Ghymes együttes billentyűse, Szarka Gyula írta. A koreográfus Demcsák Ottó. Az új rendezésű darab forrásanyagaként a szövegírók az I. századi passiójátékokat, a csíksomlyói misztériumokat, valamint a Károli Gáspár által fordított Bibliát használták.
A passiójáték jelentősége messze túlmutat önmagán: a Jézus szenvedéstörténetét feldolgozó előadásért ezrek látogatnak Magyarpolányba,
hogy a Kálvária-domb festői környezetében, a kort megidéző díszletek között éljék át a katarzist.
A Magyarpolányi Passiót megelőzően 18 órától Pál Feri atya is a helyszínre látogat, és A magánytól az összetartozásig címmel tart előadást.
(Borítókép:A Jézus szerepét alakító Horváth Andor színművész [k] a Magyarpolányi Passió című előadáson a települést övező Kálvária-dombon pünkösd vasárnapján, 2018. május 20-án. Fotó:Krizsán Csaba / MTI)