Nádas Péter beszédének két rejtett üzenete

„Szónoki képességek híján valami olyasmiről szeretnék beszámolni, amiről ebből az alkalomból, ilyen ünnepélyesen, a könyvhetek majd százéves történetében minden bizonnyal egyetlen nagyra becsült elődöm nem beszélt: a földigiliszták veszélyes életéről” – kezdte a megnyitót a Kossuth- és József Attila-díjas író, és ezek után mint – legalább – két egymásba fonódó szál bomlott ki a mondandója konkrét és átvitt értelemben is.

Romeltakarítás, újjáépítés

Nádas Péter először egy harkályról beszélt, aki „az etető peremén kapaszkodik meg, ahol egyetlen más madár nem kapaszkodna így. Hosszú csőrét belevágja, egyszer-kétszer, szünet. Drága, japán gyékénylemezekkel borított tetőzetét áttöri, hétre hét, szemem láttára kapja szét. Újra kell építenem, megint elölről kezdenem.

Hosszú életemben legalább hatszor kellett mindent elölről kezdeni. Romeltakarítás, újjáépítés.

Beszéde végén visszatért ugyanerre a képre: „Bizony mondom néktek, kedves testvéreim, embernek az ember a legnagyobb természetes ellensége, s így aztán nála tényleg nem él csodálatosabb lény e földtekén.

Ha valamit mások szétszednek, földig rombolnak és meggyaláznak, ő fölépíti. Romvárost, jogot.

Ő persze mindig saját maga a mások is. Egy más ő. Legalábbis emberemlékezet óta így teszi, és nem is lehet őt önmagáról soha többé leválasztani. Habár egészen odáig felér a saját kis eszével, hogy építkezéseit ajánlatos az alapoknál kezdeni. Annyiszor kell összeraknia, ahányszor a vele azonos mások szétszedik – gondolná az ember. De nem. Sajnos többször. Pontosan eggyel többször kell összeraknia. Nincs mese.”

Mit eszik az író?

Nádas Péter azonban – „aki Esterházy Péter szavai szerint az utolsó paraszt író lennék”, mondta a megnyitón – még egy fontos dologról beszélt a természetet és termékeny talajt emlegetve, ez pedig szó szerint értendő.

„Arcom verejtékével és lelkem roppant örömével termesztem meg asszonyommal, ha nem is mindennapi kenyerünkhöz a búzát, hanem a salátát, a spenótot, a kelbimbót, a kelkáposztát, a rukkolát, a mizunát (más néven mustárspenót, kiotói vízizöld, sárkányfogó saláta – a szerk.), a brokkolit, az édesköményt, a tárkonyt, még savanyítom is a saját csúcsos káposztáimat, legnagyobb büszkeségem, a krumplit télire, a kaprot, a babokat, mind az ő nemök szerint, a borsót, a bazsalikomot, a répát, a cukkinit, a céklát, még a nevüket is élvezet kimondani. A paradicsomot, a paprikát, a zellert, a fokhagymát, a hagymát, még a medvehagymát, a tormát is!”

Utóbbiaknak speciális szeszélyeit is ismerni véli – „nem a vélekedésüket, ó nem, a véleményüket nem, amelyekkel különben is torkig lennénk, a könyökünkön jönne ki, hanem létük megannyi feltételét. Ugyanígy a kakukkfüvet, a szurokfüvet, a rozmaringot, a koriandert, a lestyánt, a mentát, a zsályát, maga magát mindet.”

Ízek és alapanyagok kultúrája

Nádas Péter Gombosszegen él, és Salamon Magda, az író felesége írt egy szakácskönyvet, amelyből már képet kaphattunk arról, mi terem az otthonuk kertjében, melyek a kedvenc fogásaik. Az Egy csipet józan íz második, javított kiadása 2019-ban került a boltokba a Jelenkor Kiadó gondozásában, a Libri Kiadói Csoport igazgatója, Sárközy Bence elragadtatott szavaival:

„Sem szakácskönyvekre szakosodott kiadó, sem szakácskönyvek lelkes gyűjtője nem vagyok. Viszont nagy becsben tartom a műfaj néhány emlékezetes darabját, amilyen ez a könyv is.

A jó étel – legyen egyszerűbb vagy bonyolultabb kompozíció – éppúgy feltölt és boldogít, mint bármely más jól sikerült alkotás.

Miközben kutatjuk az alapanyagok természetét és a kombinációk titkát, a világ természetes rendjét kutatjuk: ízek és állagok újabb harmóniái nyílnak meg, szinte végtelenül. Számomra ezért a maradandó szakácskönyv nem holmi fényképészeti és nyomdatechnikai remek, nem is tévéséfek színes-vaskos dedikálókártyája, hanem – mint ez a könyv – bevezetés az ízek és alapanyagok kultúrájába. Salamon Magda rengeteg receptet kínál, de ami ennél is fontosabb: olyan konyhai gondolkodásmódot, amellyel saját magunk is szabadon alkothatunk és a környezetünk ehető alapanyagaiból elkészíthetjük a magunk józan ízeit.”

Minden bizonnyal Nádas Péter is fontosnak tartja a józan ízeket, az ízek és alapanyagok kultúráját, nem véletlenül sorolta olyan áhítattal az általuk megtermelt zöldségeket, fűszernövényeket, beszédének tehát – bár a legtöbb beszámolóban elsikkadt, de – ez is szerves és fontos része volt.

(Borítókép: Nádas Péter Kossuth-díjas író a 93. Ünnepi Könyvhét megnyitóján, 2022. június 9-én. Fotó: Mónus Márton / MTI)