Lukácsy György, a Magyar Mozgókép Fesztivál igazgatója a beszélgetés előtt elmondta, hogy a Nemzeti Filmintézet által támogatott egyetemi filmklubhálózat immár 25 helyszínen működik, Csíksomlyótól Sopronig. Azt már a fesztivál előtt tudni lehetett, hogy Udvaros Dorottya, Huszti Péter és Rófusz Ferenc is életműdíjat kap.
A veszprémi beszélgetést az idei filmfesztivál programjaként szervezték meg Rófusz Ferenccel. A világhírű magyar rajzfilmes, aki a Pannónia Filmstúdió munkatársaként 1981-ben Oscar-díjat kapott A légy című háttéranimációs filmjéért, röviden mesélt arról, hogyan lett belőle animációs filmrendező, minek köszönheti, hogy elkészíthette világhírű és akkor minden szempontból úttörő technikájú filmjét.
Ma már mosolyogva említette meg, hogy az Oscar-díjat egy Los Angelesbe delegált filmes elvtárs vette át helyette.
A beszélgetésen levetítették néhány korai munkáját is, így a Nepp József ötletéből született, A kő című első önálló animációját. A rendező jóval később maga is meglepődött rajta, hogy talán ez az egyetlen filmje, amelyben nem hal meg a főszereplő. Pedig alapjában véve jó humorú, életigenlő embernek tartja magát.
A légy Oscar-díja után készítette el Holtpont című animációját, amit a Doors együttes egyik száma ihletett. Itt már kivégzik a főszereplőt, akinek a szemével látjuk az eseményeket és a sortűz előtt a cipőjére szálló legyet. Mivel a tűzparancsot oroszul vezényli valaki. A film nyert két díjat nyugat-európai filmfesztiválokon, majd itthon a filmet rendszerellenesnek nyilvánították és azonnal betiltották a filmgyár cenzorai, és csak nemrég találta meg az egyetlen fennmaradt kópiáját.
Levetítették a beszélgetésen a Gravitáció című 1984-es munkáját is. A filmen egy almafa elevenedik meg, rajta emberarcú, fonnyadt gyümölcsökkel és egy fiatal, egészséges almával, aki mindenáron meg akar szabadulni a fától. Végül sikerül neki, lezuhan, majd földet érve szilánkokra robban szét.
Rófusz elmesélte, hogy a fonnyadt, színtelen, fakó almákkal szemben a főszereplőnek eredetileg lángoló vörös színe lett volna. A stúdió vezetése természetesen lendületből megtiltotta a munkásmozgalmi kármin használatát. Tulajdonképpen a sárgát és a zöldet se támogatták.
Rófusz elmesélte, hogy egész estés rajzfilmről az Oscar-díj után is hiába álmodozott, ezért szerencsét próbált Nyugaton. A németeknél még a zenészek számára elérhető külföldi munkavállalási engedéllyel dolgozhatott, bár egyetlen hangszeren se játszik. Karrierje következő állomása a legnagyobb kanadai animációs stúdió volt, ahol azzal szembesült, mennyi mindent nem tudtak akkoriban itt Európában a rajzfilmkészítésről, ami a tengerentúlon már alapnak számított. Később önálló stúdiót alapított, és Kanadán túl az USA-ban is sok megbízatása volt.
Fiai ma is külföldön dolgoznak, ő maga a kétezres évek elején hazatért Magyarországra, majd 2019-ben elkészítette Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című remekműve alapján készült nyolcperces animációs filmjét. A zseniális freskón ábrázolt Krisztus és a tanítványok megmozdításának ötlete negyven évvel ezelőtt merült fel benne, de a klerikális tartalom miatt akkor esélye se volt a megvalósításra. Ma már úgy gondolja, hogy szerencsére, mert ezután fogott neki A légy című ötletének, és a mai technikai eszközökkel sokkal magasabb színvonalon valósíthatta meg négy évtizede dédelgetett tervét.
Azóta készített még egy, háttéranimációs technikával megrajzolt filmet, melynek a Ticket címet adta. A történet a főszereplő szemével kíséri végig az emberi életet a szülőágytól a koporsóig.
Erre a produkciójára nem talált szponzort, még a temetkezési vállalat is túl pesszimistának találta.
Legutóbb Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című triptichonjának pokol szárnyáról készített egy kétperces animációt, mintegy előtanulmányként a tervezett nyolcperces filmhez.
Ez a filmes vázlat, amit szintén levetítettek Veszprémben, a Szépművészeti Múzeum Bosch-kiállításán is látható. Baán László, a múzeum főigazgatója azonnal lecsapott rá, miután értesült létezéséről.
Bosch képei szinte kiáltanak az animáció után – állítja Rófusz Ferenc, aki szerint ez a munkája talán még nagyobb kihívás lesz, mint amivel Az utolsó vacsoránál szembesült.
(Borítókép: Rófusz Ferenc. Fotó: Czimbal Gyula / MTI)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
