Lőkös Ildikó: Az elején még rosszulesett, hogy nem engem ünnepelnek

• Hányszor lehet büntetlenül sokadjára feltenni ugyanazt a kérdést?
• Hányszor lehet le ugyanarra a kérdésre másként válaszolni?
• De tényleg, mit is csinál egy dramaturg?
• És miért kellene erről amúgy sokat beszélni?
• Megbecsülik-e a dramaturgokat?
• Miért egy dramaturg írja az ajánlók szövegét?
• Kinek a lelke fáj jobban, ha egy dramaturg teszi a dolgát: a rendezőé vagy a szerzőé?
• A magyar közönségnek nem biztos, hogy magyar drámákra van szüksége.
• Jé, vannak drámák, amelyekhez hozzá sem nyúlni, mert önmagukban színpadra állíthatók?

Lám, ilyen izgalmas egy dramaturg munkája. Lőkös Ildikó, aki vallja, hogy valahová mindig tartozni kell, hosszú idő óta a budapesti Játékszín dramaturgja. Dolgozott vidéken, nem kevés évet töltött távol a fővárostól, és ott volt a kőszegi szabadtéri színjátékok születésénél is, részt vett programsorozatának kialakításában. 

Mestertanár: Ungvári Tamás és Bacsó Péter

Most pedig díjat kapott, a Szabadtéri Színházak Szövetségének Gedeon József Amfiteátrum-díját, amire azt mondja, hogy persze, ez boldogsággal tölti el, de úgy érzi, hogy ezzel azok munkáját is elismerték, akik nem állnak kint a színpadon, s bár a közönség minden színdarab végén tapsol, a nyilvános elismerést többnyire azok élvezheti, akiket a nézők látnak.

Lőkös lldikó tanárnak készült, ám szíve már kamaszként a színház világa felé húzta. A tanári diploma megszerzése után elvégezte a Színművészeti Főiskola dramaturg szakirányát, ahol Ungvári Tamás és Bacsó Péter volt a két mestertanára. A podcastban arról is mesél, hogy mi mindent tanult tőlük, szemléletet, látásmódot, s bár azt is elárulja, hogy a színművészet is vonzotta, hiszen kit ne érintene meg a lehetőség, hogy különböző szerepekbe bújva tegye színesebbé és gazdagabbá az életét, mégis a függönyökön túli szakmai munkát választotta.

És a végén taps

A drámaírás szelleme is megérintette, van olyan színdarab, amelyben a neve társszerzőként is megjelenik, de azt mondja, hogy

Ebből aztán olykor furcsa helyzetek adódnak, hiszen nem mindegyik író olyan, hogy örömmel nézi, amint egy dramaturg át-, fel- és megdolgozza remekművét, adaptálja prózáját színpadra, és olykor vérre menő viták dúlnak szerző, rendező és dramaturg között, ám ezek soha nem örök haragok, mint inkább szakmai egyeztetések, és a végén függöny, majd taps. Mert a jól elvégzett munkáért jár az elismerés.

A Lőkös Ildikóval készült beszélgetésből az is kiderül,

• hogyan és miért lett ő dramaturg,
• miért került közel a színház világához,
• hogy már anya volt, amikor felvételizett a Színművészetire,
• hogy más élmény drámát írni, mint drámát szerkeszteni,
• hogy a szerzővel összeveszni nem rossz dolog, csak legyen értelme, 
• hogy a tapsot többnyire azok gyűjtik be, akik meghajolnak.

Az arútluK mai vendége tehát Lőkös ldikó Jászai Mari-díjas, Gedeon József Amfiteátrum-díjas dramaturg, aki arról mesél bárkinek, üljön bár budapesti kávézóban, hallgassa a tenger moraját Genovában, másszon hegyet a Tátrában, hogy a taps azoknak is jár, akiket a nézők nem látnak, ha véget ér az előadás.

Aki pedig lemaradt volna róla vagy újra meghallgatná, miről mesélt Galambos Ádám a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke az Ünnepi Könyvhét megnyitása előtt, az ide kattintva megteheti.

(Borítókép: Lőkös Ildikó. Fotó: Kaszás Tamás / Index)