Meghalt Peter Brook

Peter Brook angol színházi és filmrendező 97 éves korában elhunyt.

Péter Brook 1925-ben született Angliában. Másodéves oxfordi egyetemista korában, 1942-ben, egy amatőr társulattal színre vitte Marlowe Doktor Faustus című tragédiáját. Ezt követően több kisebb társulattal dolgozott együtt, de már nagyon fiatalon kiderült róla, hogy gondolkodása a színházról alapjaiban változtatja meg a szakmáról alkotott képet.

A XX. század egyik legnagyobb rendezőjeként emlegetett Brook a világháború utáni években Shakespeare-rendezésekkel híresült el, később a Royal Shakespeare Companynál dolgozott. Fontosabb filmjei közé tartozik A legyek ura 1963-as megfilmesítése, több Shakespeare-műből is filmet készített. De nem csak Európa és Amerika érdekelte, legnagyobb munkáinak egyike az indiai hőseposzból, a Mahábháratából készített kilencórás színpadi darab és hatórás film. 1974 óta Franciaországban élt – írja a HVG.

Brook azt állította, hogy karrierútját két, mára már elfeledett embernek köszönheti. Ebből az egyik Sir Barry Jackson, neves színházigazgató, aki meghívta Brookot birminghami társulatához G. B. Shaw Ember és felsőbbrendű ember című vígjátékának rendezésére, majd a stratfordi Shakespeare Színház igazgatójaként megbízta a Felsült szerelmesek (Lóvátett lovagok) színpadra állításával, miközben a rendező mindössze 24 éves volt.

A másik személy, aki nagy hatással volt rá, az Binkie Beaumont, brit színházigazgató és producer, aki a West End egyik legsikeresebb és legbefolyásosabb producere volt, és Brook szerint rendelkezett valamivel, ami ritkának számított a szakmában: ízléssel. Így ő volt az, aki ha felhívta Brookot, hogy változtasson valamit a színpadi világításon egy darabjában, vagy bármi más tanáccsal látta el, akkor azt szinte kérdés nélkül elfogadta.

Brook 1946 és 1971 között dolgozott rendszeresen Angliában, emellett több ízben vendégeskedett Párizsban és New Yorkban: majd félszáz drámát, hét operát és hét filmet rendezett. Shakespeare művei közül színre vitte a Hamletet Paul Scofield, a Szeget szeggel-t és a Vihar-t John Gielgud, a Titus Andronicus-t Laurence Olivier és Vivien Leigh, a Lear király-t Paul Scofield főszereplésével, a Szentivánéji álmot és az Athéni Timon-t.

Miután Párizsba költözött, megalapította a Nemzetközi Színházkutató Központot. Ott dolgozott a Bouffes du Nord munkatársaival, hogy megválaszoljon néhány alapvető színházi kérdést. Nagyon foglalkoztatta, hogy a nyelvi különbségek milyen gátakat szabhatnak a színházban, például, hogy ha egy Shakespeare-művet angolról franciára fordítunk, nem vész-e el a lényege. Ahogy fogalmazott „az angolok szavakat beszélnek, a franciák pedig gondolatokat”.

Alapjaiban változtatta meg a színházról alkotott fogalmakat, lényegében lecsupaszította a műfaj évszázadok alatt felfestett mázait. A színházi minimalizmusa szinte új löketet adott a szakmának.

ha valaki átmegy egy üres téren, és azt valaki nézi, az már színház

– állította a neves rendező.

Azt vallotta, hogy a színházlátogatásnak legalább olyan hatással kéne lennie az emberre, mint egy orvoslátogatásnak: kifelé jövet mindig jobban kell éreznünk magunkat, mint befelé menet. Ahogy egy interjúban fogalmazott:

A nézők több órára ránk bízták magukat, nekünk pedig meg kell adnunk számukra azt a tiszteletet, hogy bízunk abban, amit csinálunk. Az est végén lehet, hogy te bátorítottad fel bennük a durvaságot, az erőszakot vagy a destruktivitást. Vagy segíthetsz nekik. Ez alatt azt értem, hogy a közönséget meg lehet érinteni, el lehet bűvölni, vagy - ami a legjobb - olyan csendre lehet késztetni, amely körbelengi a színházat.

Ez a csend most az egész színházi szakmát lengi körül.

Peter Brook utoljára 2016-ban járt Budapesten, az általa színre vitt Csatamező (Battlefield) című előadást kísérte el, amely a párizsi Theatre des Bouffes du Nord produkciója. Ezen kívül 2020-ban fűződött össze neve a magyarokéval, amikor Cate Blanchett, vagy Salman Rushdie oldalán  fejezte ki tiltakozását  a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásával kapcsolatban.