Nemzetközi nyomozást indítottak Budapesten egy fél évezredes azték maszk miatt

Új kiállítással vonzza a látogatókat Budapesten a Néprajzi Múzeum, ahol a dél-amerikai azték birodalom emlékeit is megidézik. A ZOOM nevű kiállítótermükben zártak üvegkalitkába egy nagyjából 1500 körül készült azték maszkot. A kutatók elmondása szerint az efféle tárgyakat gyógyítási szertartásokon alkalmazták, vagy halotti szemfödőnek gyártották. A fából, alabástromból és agyagkőből készült műtárgy színezésére vasban gazdag földfestéket és hamu-, valamint szénalapú színezőanyagot használtak.

A nyelvükön égi kőnek nevezett anyag szakrális helyek ékesítésére szolgált, fennmaradt templomaikban ma is megtalálható. Korabeli feljegyzések és ábrázolások szerint a mindenkori uralkodó rengeteg, türkizből készült ékszert és tárgyat hordott magánál.

Az Azték Birodalom azon részein, ahol köztudottan türkizlelőhelyek voltak, még az adózásba is belevették a kékeszöld kőzetet. Volt, ahonnan mint nyersanyag szállították tovább, de másutt rögvest szertartási maszkokat készítettek belőle, és úgy küldték el a fővárosba, Tenochtitlanba.

Gazdaság, pompa, félelem, halál

Az azték metropolisz jelen tudásunk szerint több mint kétszáz évig állt, és a spanyol invázió okozta vesztét. Hernán Cortés spanyol hódító, konkvisztádor úgy említette a helyet, mint a világ legnagyobb városát, melyet ma nagyjából 200 ezres lakosságúra saccolnak a kutatók, de egyes becslések megkockáztatják a 300 ezret is. Akkori szemmel Európában is párját ritkította volna egy ilyen kiterjedéssel és ekkora lakossággal bíró település, melynek fejlettsége több ponton is az ókori Rómát idézte. A városlakók életének rendezettsége, utcáik tisztasága, épületeik pompája lenyűgözte a spanyolokat.

A város egy félig természetes, félig mesterséges szigeten állt, a szárazfölddel magas töltéseken épített utak kötötték össze. A városban virágoskertek színesítették a látképet, a lakók ügyeltek a tisztaságra és a higiéniára, a fennmaradt információk alapján naponta kétszer fürödtek (a legenda szerint Montezuma császár négyszer is).

Az úszó aranyváros olyan pompával és renddel fogadta a spanyolokat, ami Európában abban a korban nem volt jellemező. A hódítók, akik kezdetben csak a kincseket vitték el, egyre többet és többet akartak. A Cortés vezette spanyol hódítókat békével fogadták, ám ők úgy döntöttek, hogy ez a nép a sátánt szolgálja.

Nekiláttak elfoglalni Tenochtitlant és elpusztítani az Azték Birodalmat. Hatékonyan tették a dolgukat, hiszen az a néhány hispán hódító sikeresen lerombolta a fővárost, a lakók zömét lemészárolta, ezzel még mai szemmel nézve is a világ egyik legnagyobb kulturális rombolását és népirtását vitte véghez.

A mexikói szerzetesektől Budapestig

Az akkor zsákmányolt kincsekből a Mexikóban térítő domonkos szerzetesek sok mindent hoztak át Európába 1533-ban. VII. Kelemen pápának ezzel akarták bebizonyítani, hogy a spanyolok által leigázott mexikói indiánok fejlett kézművességgel rendelkező, értelemmel bíró emberi lények.

Azóta eltelt néhány évszázad, a budapesti múzeumban kiállított maszk sorsa az lett, hogy a hetvenes években hazánkba kerüljön egy kulturális cseresorozat révén.

Míg az akkori technológia még nem adott lehetőséget arra, hogy többet megtudjanak a tárgyról, a mára rendelkezésünkre álló eszközökkel rengeteg titokra fény derült a műemlék múltjáról. Eredetileg mindössze pár címszó kíséretében került Budapestre a maszk, anyagának leírásában a fa, a kagyló és a türkiz szerepelt.

A műtárgy eredetiségének tisztázása végett a Néprajzi Múzeum muzeológusa, Gyarmati János indítványozta, hogy behatóan vizsgálják át. Ehhez a kutatáshoz segítségül hívták az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot, az ATOMKI-t (Atommagkutató Intézetet), valamint több nemzetközi laboratóriumot és kutatási intézetet, amelyeknek munkatársai speciális módszerekkel – többek között XRF- és Raman-spektrum-mérésekkel, valamint elektronmikroszkópos vizsgálatokkal – kiderítették, hogy az anyaga biztosan eredeti.

Az égi kő titka

A türkiz jellegzetessége, hogy a különféle lelőhelyekről előbukkanó kövek között kimutatható a különbség, így meghatározható a forrásuk. Amikor megvizsgáltak a köveket, arra az érdekes felismerésre jutottak, hogy bár összetételét nézve leginkább a már korábban templomokban felfedezett „égi kőhöz” hasonlít a maszkon lévő berakás, nincs olyan, ma ismert lelőhely, mellyel egyezik, így valószínűleg egy feledésbe merült türkizbánya a valódi forrás.

Ezzel a kutatók már nyugodtan állítják, hogy a maszk eredeti, és a nagyjából 500 éves műemlék a Néprajzi Múzeum egyik legkiemelkedőbb kincse. Az azték hagyaték most egy üvegkalitkában pihen a múzeum ZOOM termében, ahol a berakásokat és az aprólékos munkákat a műtárgyon akár nagyításban is megfigyelheti a közönség.

Kemecsi Lajos, a múzeum főigazgatója kiemelten fontosnak tartja ezt a kutatást, mivel úgy véli, egy múzeum életében a legfontosabb a hitelesség. Mikor kiteszik egy épületre a múzeum feliratot, akkor az emberek még megadják azt az előfeltevést az intézményeknek, hogy az ott tárolt műemlékek valódiak, a róluk kint lévő információ megbízható. Nekik mint szakembereknek kötelességük mindent megtenni, hogy ez a hit a kulturális intézményekben tovább éljen.

Az azték kori maszk több ezer más műtárggyal kiegészülve várja a látogatókat a megújult Néprajzi Múzeumban az Ötvenhatosok terén.

(Borítókép: Azték halotti maszk a Néprajzi Múzeumban. Fotó: Nagy Tamás / Index)