A hónap magyar asztrofotója: Messier 13 gömbhalmaz

Borotvaéles felvétel az északi félteke egyik legfényesebb gömbhalmazáról Majzik Lioneltől – júniusban ezt a képet választotta a hónap fotójának a Magyar Asztrofotósok Egyesülete.

Közkedvelt célpont

A Messier 13 vagy M13 egy jól ismert mélyég-objektum, közkedvelt tavaszi célpont távcsöves bemutatók alkalmával, hiszen fényes, kiterjedése sem olyan kicsi, mint a többi gömbhalmazé, és akár kisebb távcsővel megfigyelve is megpillanthatjuk fényes centrumának egyedi csillagait is.

Mi az a gömbhalmaz?

A gömbhalmaz sok-sok csillag egy kis helyen. Az égbolt és az univerzum érdekessége is egyben, hogy a csillagok nem egyenletesen és teljesen véletlenszerűen oszlanak el benne, hanem bizonyos típusú sűrűsödésekbe tömörülhetnek egy galaxison belül is. Legfőképpen kétféle csillagsűrűsödést, vagyis halmazt különböztetnek meg a csillagászok: a nyílthalmazt és a gömbhalmazt. A nyílthalmazok a Tejútrendszer fő síkja mentén helyezkednek el, ilyen például a Perseus-ikerhalmaz. Ezekben néhány tucat, legfeljebb néhány ezer csillag található, melyek jellemzően fiatalok, a halmaz alakja pedig szabálytalan. A gömbhalmaz a nyílthalmazzal ellentétben viszont szabályos, gömbszimmetrikus, sok ezernél is több csillag található benne, melyek jellemzően öregek, mint az egész halmaz maga. A gömbhalmazok ugyanis több milliárd évesek is lehetnek, és további érdekességük, hogy szinte bármerre előfordulnak a Tejútrendszerben, akár a Tejútrendszer körül is.

Miért pont az M13-gömbhalmaz? És mi az a galaxis a háttérben?

A gömbhalmazok nagyon hasonlítanak egymásra. Éppen ezért érdemes kis távcsővel megpróbálni megörökíteni a leglátványosabbat, legfényesebbet, ami Magyarországról az M13 jelű objektum. A felvétel elkészítése azonban sohasem ennyire egyszerű, még ha asztrofotós szemszögből „könnyű” célpontot választ is az ember. Jelen fotó esetében érdemes megfigyelni az NGC 6207 nevű távoli, 30 millió fényévnyire lévő apró spirálgalaxist a kép bal pereménél, hogy mennyire részletes és mély a felvétel.

És hogy milyen trükköket kellett a remek felvétel elkészítéséhez a szerzőnek, Majzik Lionelnek bevetnie, azt elolvashatjuk a személyes beszámolójából:

„A nyári éjszakák rövidsége finoman fogalmazva sem kedvez az asztrofotósoknak. Sokszor egy-egy halványabb nyári mélyég-objektumról akár évekig is eltarthat az esztétikus feldolgozáshoz szükséges fotonmennyiség begyűjtése. Igyekeztem ezt az akadályt elhárítani azzal, hogy nem egy halvány ködösséget, hanem a Magyarországról megfigyelhető legfényesebb gömbhalmazt választottam témámnak.”

„A publikált kép nyersanyagát 2021. július 7. – 2021. augusztus 14. között hat éjszakán keresztül gyűjtöttem a pest megyei Tápióbicskéről. Ebben segítségemre volt a kiváló Sky-Watcher 80/400 mm-es triplet apokromát, illetve a ZWO ASI 183 MM Pro mélyég-objektumokra fejlesztett speciális monokróm kamera is, melyet LRGB-szűrőszettel együtt használtam, hogy színes képet kapjak. A feldolgozásnál kizárólag a legjobban sikerült fényképekkel dolgoztam, így végül 170 db, 3 perces expozíciós idővel készült felvételt integráltam, vagyis 8,5 órányi összesített expozíciós időt használtam fel.”

„A gömbhalmaz rendkívül széles dinamikájú objektum. A központi régió hamar beéghet, a külső halványabb csillagok pedig alig látszódnak, ha nem fényképezzük ki rendesen, ezért döntöttem a 3 perces záridők mellett. Ez volt az »arany középút«, ahol a központi régió beégését pont elkerültem, miközben a halványabb peremcsillagok már megjelentek. Ez a fotográfiai kihívás az utómunka során is végigkísért. A Messier 13-at 400 mm-es fókusztávolságon (ami mélyég-objektumoknál még rövidnek számít) nehéz élvezhető méretben bemutatni, ezért mindenképp egy mélyebb vágásban kellett gondolkodnom. A megoldást a Hubble-űrtávcső képei feldolgozásához használt, matematikai alapon működő metódusban találtam meg, vagyis az úgynevezett »Drizzle« integrációban. A »Drizzle« alkalmazásával kétszeresére növeltem a kép méretét, miközben a kép tartalma nem sérült, így bátran alkalmazhattam a szűkebb kivágást. Külön öröm volt számomra, hogy a gömbhalmaz látszólagos környezetét semmilyen porfelhő nem veszi körül, így ha jobban szemügyre vesszük a hátteret, akkor rengeteg aprócska, akár 1 milliárd fényévnél is távolabb található galaxisra is rácsodálkozhatunk.”

(Borítókép: Majzik Lionel)