Meghalt Claes Oldenburg

Halálát az őt képviselő New York-i Pace Gallery és Paula Cooper Gallery megerősítette. Mr. Oldenburg korábban elesett, éppen ebből lábadozott − közölte Adriana Elgarresta, a Pace public relations igazgatója.

Fred A. Bernstein, a The Washington Post kritikusa úgy fogalmazott, hogy egyetlen pop art művész, még kortársai, Andy Warhol és Roy Lichtenstein sem alkotott olyan nyilvános műveket, amelyek vetekednének az ő munkásságával.

A művészetnek többet kellett jelentenie annál, mint hogy tárgyakat készítsen a galériák és múzeumok számára. Azt akartam, hogy a művészet a mindennapi élet tapasztalatában legyen jelen

− nyilatkozta Oldenburg 1995-ben a Los Angeles Timesnak.

2017-ben a The New York Times művészeti írója, Randy Kennedy Oldenburg pályafutásáról szólva megjegyezte:

könnyű elfelejteni, hogy milyen radikális volt a munkássága, amikor először megjelent, és hogy a szobrászat definícióját kibővítette azzal, hogy valahogy emberibbé és egyben intellektuálisabbá tette.

Oldenburg szabadtéri installációi közé tartozott egy hatalmas, kanálon egyensúlyozó cseresznye a minneapolisi Walker Art Center szoborkertjében; egy monumentális acél ruhacsipesz a philadelphiai Centre Square-en; egy 20 tonnás baseballütő a chicagói társadalombiztosítási hivatal épülete előtt és egy 12 méter magas zseblámpa a Las Vegas-i Nevada Egyetemen.

Washingtonban, a National Gallery of Art szoborkertjében egy gigantikus, acélból és üvegszálból készült írógépradír képviseli a munkásságát. Bár a szobor tárgya sok fiatalabb látogató számára rejtély, óriási rózsaszín kereke és hullámos sörtéi lenyűgöző formát kölcsönöznek neki − írja a lap.

Egy furcsa Oldenburg-terv az Egyesült Államok fővárosában azonban soha nem valósult meg: a Washington-emlékművet egy óriási ollóval szerette volna helyettesíteni.