Bukta Imre: Lehidaltam a meglepetéstől

„Mindenki menjen hátra, hogy amikor Imre belép, ne láthasson senkit. A lámpákat is le fogjuk kapcsolni, és egyúttal azt is kérjük, hogy mindenki maradjon csendben!” A kinti perzselő forróságból jó volt belépni az óbudai Godot Kortárs Művészeti Intézet hűvös terébe, ahol már izgatottan gyülekeznek a vendégek, és most mindenki elindul a kiállítótér hátsó traktusa felé. Eddigre az ismerősök már köszöntötték egymást, és arra is volt idejük, hogy végignézzék a Bukta Imre születésnapi kiállítására felkért művészek alkotásait.

A meghívottak sorában ott van Máté Gábor, Dér András, Bérczes László vagy Trill Zsolt a színházi világból, Németh Gábor író, Korniss Péter fotóművész, Kieselbach Tamás műkereskedő, és a beszélgető csoportokban számos képzőművészt is fel lehet fedezni, akikre még fontos szerep vár az est folyamán. Egyelőre azonban mindenki elcsendesedik, és igyekszik elbújni, persze csak úgy, hogy ki tudjon lesni a bejárat felé, ahonnan Bukta Imre érkezése várható. És egyszer csak valóban belép a 70 éves mester, abban a hiszemben, hogy a novemberben esedékes életmű-kiállításának részleteit fogják Gulyás Gábor kurátorral megbeszélni, amikor pedig a vendégsereg kiözönlik a köszöntésére, valódi meghatottság van az arcán.

Nem megy ki semmilyen intrika

Lehidaltam, amikor megláttam ezt a sok embert – mondta az Indexnek később, már a tortaevés közben. – Amikor ugyanis megbeszéltük azt a találkozót, arról volt szó, hogy a kiállítás kapcsán műszaki és egyéb technikai dolgokat fogunk egyeztetni. Erre nem számítottam.

Most azonban még ott tartunk, hogy a meghívottak Gulyás Gábor vezetésével elindulnak a kiállítótérben, és az adott művész, akinek a képe, szobra vagy videóinstallációja elé érünk, elmondja néhány szóban, hogy miképpen kapcsolódik ez az ünnepelthez. 25 művészt kért föl a kurátor, és sokuk alkotásánál visszaköszönnek a mezőszemerei motívumok, hiszen Bukta Imre a párjával, Rékával húsz évig vezette az ottani alkotótábort. „Ez a mezőszemeri művésztelepet is fényezi, hogy úgy mondjam, mert szerintem abszolút nem volt betervezve, hogy olyanok állítsanak ki most, akik Mezőszemerén is megfordultak – meséli Bukta. – Nagyon szeretem ezeket az embereket, művészeket, és néhány kivétellel mind volt Mezőszemerén – ez a kettő tehát most találkozott.”

Ez a szeretet pedig kölcsönös, nem lehet nem érezni minden köszöntésben, minden elhangzó jókívánságban azt a rajongást, ami Bukta Imrét körülveszi. „Nagyon meglepődtem, szavakat sem találok, annyira jólesik – válaszolja, amikor erről a nem mindennapi szeretetről faggatjuk. – Ha azt mondom erre, hogy különleges, akkor nem mondok igazat, mert akkor magamat emelném fel: nem erről van szó. Inkább arról, hogy Gulyás Gábor és a Godot Galéria ezt összeszervezte, ami nagyon fontos, mert a művészek egyébként szeretik egymást, és bár véleménykülönbségek vannak, még soha nem hallottam, hogy egy művész szidta volna a másikat. Összetartozunk, és nem megy ki semmiféle intrika.”

A mezőszemerei remete metakapcsolatai

Ahogy sétálunk az alkotások előtt, a művészek egymásnak adják a szót és a mikrofont: Szurcsik József festménye például az Elhagyott ház címet viseli, ilyen elhagyott házakról sok szó esik Mezőszemerén is, Erőss István Depresszív idill című képén a zöld fűben kaparászó tyúkok fölött fekete füst gomolyog. Szirtes János videóinstallációval készült, amelyben maga az alkotó látható Munkácsy rőzsehordó asszonyának szerepében. Szirtes nem tudta, de Bukta Imre most elmondta neki, hogy hetedikes korában ez a kép volt az, amit először lemásolt és megfestett.

Bukta egyébként is minden művész rövid beszédéhez, köszöntéséhez fűzött valami kedves kiegészítést, felelevenítette a közös emlékeket. Így került sorra Csurka Eszter, Szűcs Attila és Jovián György egy-egy alkotása is. A nyár hatása azért érződött, Máriás vagy Lugossy László nem tudott személyesen részt venni a köszöntésen, alkotásaik azonban itt vannak és még egy napig megtekinthetők.

A nem képzőművész vendégek egy része közös munka révén kapcsolódik Bukta Imréhez, Dér András Nemzeti Színházbeli Cocteau-rendezéséhez tervezett például díszletet.

Mindegyikőjükhöz kötődöm, és az a jó, hogy ők is kötődnek hozzám. Ez a meglepetés. Az is előfordul, hogy meglátogatnak Mezőszemerén, mert ahogy a hosszú szakállamból is látszik, remeteként élek, nem nagyon mozgok, és bár néha fel kell jönnöm Budapestre, ott jól elvagyok.

Bukta Imre egyébként úgy látja, hogy a színészek-rendezők és közte van valami „metakapcsolat”, ami összeköti őket. „A tíz évvel ezelőtti kiállításomon a Műcsarnokban nagyon meg voltam hatódva, és meg is lepődtem, mert nagyon sok színész jött el. Valahogy mintha elterjedt volna ebben a szubkultúrában is, hogy ezt érdemes megnézni. Nagyon örültem ennek, hiszen ők a legelfoglaltabb emberek, mert vagy próbálnak, vagy játszanak, és most is nagyon örülök, hogy itt vannak.”

Láncfűrész alakú torta

Az ünneplés a rendhagyó tárlatvezetéssel nem ért véget, Bukta Imre láncfűrész alakú tortát kapott, hiszen ez visszatérő motívum a művészetében, ám mielőtt felvágta volna, megkérdezte, hogy ez stílfűrész-e vagy sem – a jó válasz az volt, hogy nem az, ezért fel lehetett szabdalni. A tortához pezsgő dukált, Bukta Imre pedig nem győzte fogadni a gratulációkat, jókívánságokat a Bukta feliratú pólójában, amiről megtudtuk, hogy egy angol sportruházati márka, és a fiától kapta a pólót és a hasonló márkájú és feliratú táskát is.

Gondoltam, ebben jövök, hogy kívül is Bukta legyek meg belül is.

A 2012-es Műcsarnok-beli életmű-kiállítás után tíz évvel pedig újabb nagyszabású tárlat nyílik a munkáiból a Godot Kortárs Művészeti Intézet összes termeiben, szintén Gulyás Gábor kurátorságával. A barátai, tisztelői munkáiból álló pop up tárlat egyben az újabb életmű-kiállítás felvezetése is, és a különlegessége abból áll, hogy csupán két napig látogatható: aki ma siet, még odaérhet.

(Borítókép: Bukta Imre. Fotó: Papajcsik Péter / Index)