Puskás Tamás: A Centrál Színház mégis kap állami támogatást

Tíz este játszik Szigligeten a Centrál Színház. Most már nyáron se pihennek?

A színészek mindig is játszottak nyaranta. A szigligeti színpadot tavaly építették fel először, akkor még csak egy este játszottunk. Idén tíz előadást vállaltunk július 21. és 30. között. Florian Zeller Házassági leckék középhaladóknak című darabjának az első és második részét visszük el a Balatonhoz.

Ez olyan lesz, mint a streamingcsatornákon népszerű minisorozatok, csak élőben?

Nem egészen. Ez két önállóan is élvezhető darab. Mindkettő a házasság témájára épülő komédia, variációk egy témára, az is nyugodtan megnézheti a második részt, aki nem látta az elsőt, semmiről se marad le.

Izgalmassá teszi a dolgot, hogy ugyanazok a színészek – Balsai Móni, Kovács Patrícia, Stohl András és Schmied Zoltán – játszanak mindkét darabban.

Ez szerencsés és izgalmas is egyszerre. Két házaspárról van szó, és mindazokról a bonyodalmakról, amelyek megesnek velük. Kiváló komédiákat és bravúros színészi játékot ígérhetünk.

Mennyire megerőltető a színészek számára, hogy tíz egymást követő estén játsszák el a két előadást?

Minden relatív. Egy angliai színész egy évadban heti nyolcszor, azaz évi négyszáz alkalommal lép színpadra ugyanabban a darabban. Meg se nyikkannak. Ha ők kibírják a heti nyolc előadást egy éven keresztül, akkor összesen tízet egy magyar színész is kibír zsinórban. Ez az összevetés persze nem komoly, a mi színészeink ennél nagyobb „megpróbáltatásokat” is kiálltak már.

Fognak is még a jelek szerint. Milyen a helyszín?

Szigliget mindig is a Balaton gyöngyszeme volt. A színpadot a vár alatt, egy templom mellett építették föl 724 néző számára. Csodálatos a környezet, ráadásul a helyszínen gasztronómiai élvezeteknek is hódolhatnak a látogatók.

Nem túl nagy kihívás a hétszáz fős nézőteret megtölteni tízszer egymás után?

Ez még egy bejáratott brand esetében is hatalmas kihívás. A színpad méreteinek tervezésekor nyilván a koncertekre gondoltak, egy prózai színházi előadás számára ez valóban merész vállalás, de bízunk benne, hogy a Centrál neve, a két kiváló darab és a remek színészek bírnak akkor csáberővel, hogy megtöltsük a nézőteret. Egyelőre úgy tűnik, hogy remekül alakulnak a dolgok.

Szigliget fekvésénél fogva az egész északi partról számítanak nézőkre?

Húsz éven át mi csináltuk a Keszthelyi Nyári Játékokat. A Balaton mindkét partjáról, sőt még távolabbról is jöttek nézőink. Akkoriban a hasonló tihanyi játékok jelentették az egyetlen konkurenciát. Azt egyébként szintén mi kezdtük, lassan húsz évvel ezelőtt. Most viszont kis túlzással minden szilvafánál találunk kulturális programot a Balaton körül. Pop, jazz, rock és klasszikus koncertek, színházi előadások, gyermekprogramok… Hatalmas a kínálat, ráadásul a lángos ára is az egekben.

A lángos ára szomorú, de az jó, hogy már a Balatonnál se csak strandra és diszkóba járhatnak a nyaralók.

Reméljük, hogy a jól eltalált műsor és Szigliget varázsa hozzánk is telt házakat vonz.

Hogyan tudták egyeztetni a darabban játszó elsővonalas színészeket, hiszen a nyár hagyományosan a filmforgatások időszaka?

Valóban mind a négyen forgatnak, de mi már februárban szerződést kötöttünk a színészekkel is, tehát ehhez igazítják a többi felkérésüket. Segít a helyzeten, hogy este fél kilenckor kezdődnek az előadások, így mindenképp megoldható az egyeztetés.

Ez a Centrál Színház egész éves működése szempontjából  hasznos és előnyös vállalkozás, vagy inkább kockázatos?

Mi nem csinálunk olyasmit, ami a színház számára ne lenne hasznos és előnyös. A Centrál Színház magánszínházként saját igyekezetére, tehetségére és a közönséggel kialakult kapcsolatára támaszkodva dolgozik, tehát nem mehetünk bele bolondságokba. Persze egy 724 férőhelyes nézőtérrel mindenképp kockáztatunk, nem tudjuk, végül mennyire telik meg, de megfontoltan döntünk az életünk minden fontos kérdésében.

Hangsúlyozta, hogy a Centrál magánszínház. A napokban az állami támogatással, illetve annak bizonytalanná válásával kapcsolatban erős kifejezéseket használva adott interjút.

Fontos tisztázni, hogy a magánszínházak a TAO szülöttei. Ez a támogatási forma lehetővé tette a magánszínházak jegyárainak kvázi piaci szinten tartását. Azt viszont tudni kell, hogy minden magyarországi magánszínház nonprofit szervezet, tehát az összes bevételt vissza kell forgatni a működésbe. 

A Centrál nem olyan, mint az Audi- vagy a Mercedes-gyár, ahol a megtermelt profitot elosztják valamilyen arányban. Azok, akik magánszínházaknál dolgoznak és abból élnek – színészek, háttérdolgozók, kreatív szakemberek –, csak a munkájukért vannak megfizetve. Mivel itt jóval kisebb az állami támogatás, mint a nem magánszínházaknál, kénytelenek vagyunk úgy működni, hogy megtermeljük azt a pluszt, ami szükséges az életben maradásunkhoz.

Mit jelent az, hogy a Centrál Színház kiemelt minősítésű?

Magyarországon vannak nemzeti színházak, amelyek az állam számára elsőrendű jelentőséggel bírnak, ezért igen magas támogatásban részesülnek. Ez után következnek a sorban a kiemelt státuszú színházak, amelyek, ahogy a nevük is mutatja, szintén „kiemelkednek” a színházak tömegéből. A Centrál ugyanúgy kiemelt színház, mint a Vígszínház, a Katona József Színház, az Újszínház vagy a Madách Színház. Ezzel kapcsolatban még megjegyzem, hogy bár 

Különben borul a rendszer, a bili, és minden egyéb.

Azóta, hogy azt nyilatkozta, 250 millió forint támogatástól eshetnek el, ami felér egy tarkólövéssel, miként alakult az ügy?

Úgy alakul, ahogy alakulnia kell, nem esünk el a támogatástól.

Ez min múlik?

A fenntartó bölcsességén.

Tehát az állam illetékes szerveinek bölcsességén?

Igen, pontosan a területért felelős Kulturális és Innovációs Minisztérium vezetőinek bölcs döntésén. Meggyőződésem, hogy ez rendben lesz, hiszen emellett szól a méltányosság és észszerűség is. Ígéretet kaptunk rá, hogy minden rendben lesz.

Tehát folynak a tárgyalások és bizakodik?

Túl vagyunk a tárgyalásokon, rendeződik a probléma.

Ezek szerint megkapják azt a 250 millió forintot, ami elúszni látszott?

A pontos összegekről most még nem nyilatkoznék, hiszen valóban nagyon nehéz helyzetben van az ország, a költségvetés, ami nyilván minden területre érezhető hatással van, de azt biztosan állíthatom, hogy a dolgok megfelelő irányba tartanak.

Jó ezt hallani, kevesen mondanak ilyesmit manapság. Hogyan érinti a színházat a biztosra vehető rezsinövekedés?

Még mi sem tudjuk pontosan, milyen mértékű lesz a növekedés. A színház műszaki vezetője mindenesetre arról biztosított, amikor erről kérdeztem, hogy a következő évad költségvetését már a megnövekedett rezsiköltséggel állították össze a szolgáltatókkal kötött szerződések alapján. Remélem, ebben sem fogok csalódni.

Kimondhatjuk, hogy Puskás Tamás és a Centrál Színház nem dobja be a törülközőt?

Biztos, hogy nem, semmilyen körülmények között se tennék ilyet, de ennél jobb a helyzet, bizakodva nézek a jövőbe.

Tehát tarkón lövésről szó sincs?

Az egy érthető újságírói fogás, hatásvadász cím volt. Én azt nyilatkoztam, hogy amikor júniusban megtudtuk, hogy július elején nem kapjuk meg a nekünk járó 250 millió forintot, a hír felért egy tarkón lövéssel, közelről.

Talán nem is talált az a lövés, vagy vaktöltény volt?

Egész pontosan vaktöltény volt.

(Borítókép: Puskás Tamás. Fotó:  Horváth Judit)