Egy legendás újságíró halálára

A kezdetben fotósként alkotó biográfus Londonban született 1942-ben, majd a hatvanas években költözött családjával New Yorkba, ahol hamar a nyüzsgő underground szcéna közepében találta magát. Itt ismerkedett meg Andy Warhollal, a pop-art legendás alakjával, akinek az életrajzát is megírta, és az asszisztenseként is dolgozott. A Warholhoz való közelség formálta fiatalkori látásmódját,

1967-ben hallott először a Rolling Stone magazinról, amelynek energiája rögtön magával ragadta. Fotókat kezdett küldeni a magazin társalapítójának, Jann Wennernek, aki a vizuálok mellé feliratokat és képaláírásokat kért tőle. Ekkor kezdett először írással foglalkozni. Egyre több és tartalmasabb anyagot írt, aminek a csúcspontja 1970 volt.

Zenészek és szektavezérek

A Los Angeles Times írójával, David Feltonnal közösen nagyszabású riportot készítettek Charles Mansonnal, a hírhedt bűnözővel, akinek szektája, a Manson család kilenc gyilkosságért volt felelős a hatvanas évek végén. Az interjúért több díjat is kapott a két író, és a Rolling Stone ismertségét is széles körben növelte vele.

Ugyanebben az évben egy tartalmas anyagot készített Janis Joplinnal és akkori zenekarával, amely interjú az egyik utolsó volt az énekesnő halála előtt. A vele töltött idő ösztönözte arra Daltont, hogy megírja Joplin 1972-es életrajzi könyvét,

Ebben az irányban mélyült el a következő években, és miután maga mögött hagyta a Rolling Stone-t, ez vált az elsődleges iránnyá is. A Times magazinban mesélt arról, hogy fiatalkorában a rockzene gerincébe kapaszkodott, ott volt a tűznél, így alkotott, ez éltette. Ahogy azonban idősödni kezdett, a halandóság növekvő érzése arra késztette, hogy az életrajzokra fókuszáljon, jó érzékű kezeit a jelen ütőeréről a múltra helyezze.

Holtaktól az élőkig

Olyan legendás formációk és személyek történetét mesélte el, mint a The Rolling Stones és a Beatles, James Dean és Steven Tyler, Bob Dylan és Meat Loaf. A rockzene históriásai közül kevesen éltek együtt a letűnt korokkal úgy, ahogy erre ő képes volt. Finoman és elegánsan nyúlt érzékeny témákhoz, tisztelettel és megfontoltsággal mesélt élőkről és holtakról egyaránt.

Rendszeres vendége és támogatója volt a portlandi KBOO rádiónak. Az adó többek között arról is ismert, hogy hangot ad azoknak az embereknek, akiknek a helyi rádiókban nincs lehetőségük felszólalni szokatlan vagy épp ellentmondásos véleményük miatt. A rádiózás mellett 2019-ben egy rövid időre a The Beef Wagoos zenekar menedzseri posztját is elvállalta.

Huszonnégy könyv és számtalan életrajz hordozza gondolatait, zenei újságírók és biográfusok nemzedékei tanultak tőle titkokat a szakmáról. David Dalton az utolsó éveiben rákkal küzdött. Július 11-én, 80 évesen halt meg Manhattanben.