Hitchcock úgy bánt a színészeivel, mint a barmokkal

Alfred Hitchcock angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer 1899. augusztus 13-án született Londonban, ír katolikus családban, és Los Angelesben halt meg 1980. április 29-én. Első filmje, az Always Tell Your Wife forgatásán ismerte meg későbbi feleségét, Alma Reville-t. 1928-ban született meg gyermekük, Patricia, aki később kisebb szerepekben feltűnt apja három filmjében is (Rémület a színpadon, Idegenek a vonaton, Psycho).

Első remekműve az 1927-es A titokzatos lakó, amelyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. 

Első hangosfilmje, az 1929-es Zsarolás egyben az első brit hangosfilm. A rendező már itt is felismerte és kihasználta a hangos technikában, például a zenében rejlő feszültségkeltő lehetőségeket. 1934-es Az ember, aki túl sokat tudott című filmből 1956-ban remake-változatot készített. 1935-ös filmje, a 39 lépcsőfok az első azon Hitchcock-thrillerek sorában, amelyek főhőse egy tévesen meggyanúsított személy, aki egyszerre próbálja kideríteni a valódi tettes kilétét és bizonyítani az ártatlanságát. 1938-ban elkészíti legnagyobb angliai sikerét, a Londoni randevút.

Népszerű cameók

A 30-as évek végén áttelepült Hollywoodba, itt születtek a legnagyobb művei. A Manderley-ház asszonya (eredeti címe Rebecca) volt az első hollywoodi filmje, amelyet aztán Oscar-díjjal is jutalmaztak. Ő maga az 1943-as A gyanú árnyékában című alkotását tekintette a legjobb filmjének, ami egy kisvárosban elrejtőzni próbáló gyilkosról szól. A John Steinbeck forgatókönyvéből készített 1944-es Mentőcsónak egyetlen csónak fedélzetén játszódik, az 1945-es Elbűvölve pedig a pszichoanalízist járja körül. Az 1946-as Forgószélben két kedvenc színésze, Cary Grant és Ingrid Bergman játssza a főszerepet.

Az 1954-es Gyilkosság telefonhívásra az első filmje, amiben együtt dolgozott Grace Kellyvel, későbbi nagy kedvencével. Az 1950-es években és 1960-as évek elején készített művei a legismertebb és a legjobbnak tekintett filmjei, ilyen a Hátsó ablak (1954), a Szédülés (1958), az Észak-északnyugat (1959), a Psycho (1960) és a Madarak (1963). A Psycho híres zuhanyjelenetét hét napon keresztül forgatták és hetven különböző kameraállásból vették fel.

Hitchcock szinte minden filmjében feltűnik egy-egy kisebb szerepben. Ezek a védjegyévé vált cameók olyan népszerűek lettek, hogy egy idő után attól tartott, elvonják a nézők figyelmét a történettől, ezért sokszor rögtön a film elején bukkan fel, például a Psychóban vagy a Madarakban is. Az alábbi videó bemutatja az összes cameóját:

Rendezői technikái közé tartozik a suspense, az általa kitalált feszültségteremtés, illetve a „vörös hering” (red herring), amelynek során elindít egy cselekményszálat, majd váratlanul „elvágja”, és egy másik, addig lényegtelenebb vonulatra irányítja a figyelmet. Ilyen vörös hering a Psycho eleje, amelyben a Janet Leigh által alakított titkárnő sikkasztási kísérletét láthatjuk, majd ez a szál átadja a helyét a skizofrén Norman Bates történetének.

Hitchcock híresen rosszul bánt a színészeivel.

Nem azt állítottam, hogy a színészek barmok, hanem azt mondtam, úgy kell bánni velük, mint a barmokkal

– jelentette ki. A Madarak forgatásán azt a jelenetet, amikor Tippi Hedren karakterére rátámadnak a madarak a padláson, állítólag úgy forgatták le, hogy a színésznőt kikötözték, majd ráeresztettek egy sereg madarat. (A filmben egyébként 3200 idomított madarat, köztük hollókat és sirályokat, emellett mechanikusan mozgatott műmadarak is használtak.) A film legvéresebb jelenetét egy hétig forgatták – ezt Tippi Hedren élete legszörnyűbb hetének nevezte. Annyira megviselte, hogy kórházba került. Erősebb idegzetűek itt megnézhetik a jelenetet: 

Hitchcockot az Amerikai Filmakadémia 1968-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett életműdíjjal tüntette ki. 1979-ben az angol királynő lovaggá ütötte, és megkapta az Amerikai Filmintézet díját is. Az alábbi kvíz segítségével tesztelheti, mennyire ismeri a rendező életét és munkásságát.

(Borítókép: Alfred Hitchcock. Fotó: Nbc / Getty Images Hungary)