A fiú, aki még a napkeleti bölcseket is összezavarta

Kultikus filmes alkotások sorát díszítik a Monty Python társulat mozis gyöngyszemei, ezek közül is a nagyközönség számára leginkább meghatározó remekművek, a Gyalog galopp és a Brian élete. Sokan kedvelik, sokan elvetik a hírhedt brit humort, de az vitán felüli, hogy ezek az alkotások óriási hatást gyakoroltak a filmes és a komédiás társadalomra.

Negyvenhárom éve ezen a napon startolt el az amerikai mozikban a júdeai történet, amely annyira megosztó volt, hogy számos országban betiltották, és van, ahol a mai napig sem vetítik nagy mozikban. Ez volt a Brian élete.

Van, ami még nekik sem vicces

A filmet nem sokkal a Gyalog galopp után kezdték el tervezgetni. Az Artúr-kori történet sikere és a rajongók újabb filmes remekek utáni vágya kezdte el mozgatni a Pythonok elméjét, hogy miről lehetne még forgatni. Mivel a társulat alapvetően osztozott a vallásokkal szembeni bizalmatlanságban, erősen elgondolkodtak, hogy a következő sztorit az Újszövetség eseményei köré kellene építeni. Megvolt a témakör, a lelkesedés, már csak egy jó alapötlet kellett.

Eric Idle és Terry Gilliam, a társulat két oszlopos tagja még a Gyalog galopp promóciós időszakában szórakozott azzal, hogy milyen érdekes lenne, ha Jézust nem tudták volna megfeszíteni, mert annyira rossz ácsmunkával gyártották a keresztet, hogy folyton szétesik, majd Jézusnak kell elmagyaráznia az ácsoknak, hogy mit csináltak rosszul. Ez alapján gondolkodtak el, hogy

Végül elvetették az ötletet, mert hiába nem volt vallásos egyikük sem, abban megegyeztek, hogy a tanai alapvetően nem röhejesek, nincs semmi, amit ki akarnának rajta karikírozni, hisz korrekt dolgokra próbálja rávezetni az embereket. Ezután jött a gondolat, hogy mi lenne, ha a 13. tanítvány karakterét alkotnák meg, aki pusztán csak akkor és ott született, ahol Jézus, és folyton összekeverik vele.

Segítség, amikor nem számítunk rá

Ennek mintáján kialakult a végső forma, de mire az írási folyamatok is befejeződtek, közel két év telt el. Már csak pénzre volt szükség, hogy elkezdődjön a forgatás, de valahogy mindenki kihátrált mögülük. A támogatók nem látták benne a pénzt, a stúdiók féltek a vallási visszhangtól, így partra vetődött az ötlet. Ekkor sétált arra a The Beatles legendás gitárosa, George Harrison, aki régi Monty Python-rajongó volt, és szerette volna látni ezt az őrült filmet, ezért létrehozott egy saját filmstúdiót, hogy hárommillió dollárral beszálljon az alkotásba. A The Guardian szerint Terry Jones úgy hivatkozott Harrison beruházására, mint

a világ legdrágább mozijegye.

Ezután megindultak a folyamatok. A forgatás Tunéziában történt, azokon a helyeken, ahol Franco Zeffirelli legendás, A názáreti Jézus című alkotását vették fel. Rengeteg helyi statiszta még játszott is a másik filmben, így a Pythonoknak többször végig kellett hallgatniuk az öregektől, hogy „Mr. Zeffirelli nem így csinálná”.

A filmben sokszor alkalmaztak hirtelen jött ötleteket, mint az űrhajós jelenet, amikor a szkript szerint Brian menekül, és a toronyban köt ki. A gond csak az volt, hogy nem találták ki előre a kiutat, így a semmiből jött az ötlet: „oké, űrhajót neki”.

Ha már Brian: a főszereplőt alakító Graham Chapman mindennél jobban akarta a szerepet. Akkoriban alkoholizmussal küzdött, de annyira elszánt volt, hogy kikúrálta magát olyan mértékben, hogy amikor szükség volt rá, ő volt megbízva az ügyeletes helyszíni orvosként a forgatáson.

Ami sok, az sok

Végül 1979-re elkészült a film, amelyre számtalan teszt várt még. Hónapokon át tartott a próbavetítések és vágási munkák végtelen sora, mire a kétórás nyersanyagból megszületett a végleges vágat. Az egyik kihagyott jelenet Otto karakterének nagy pillanata volt, akit végül csak az utolsó képsorokon lehet látni, ahogy berobog az emberivel, elűzi a rómaiakat, majd tömeges öngyilkosságot hajtanak végre. A kivágott jelenet ezt a végső megjelenést támasztotta volna alá történeti oldalról, de végül kihagyták.

Az egyik magyarázat az volt, hogy nem elég szórakoztató, és megakasztotta volna a filmet, de sokan úgy vélik, hogy ez öncenzúra volt, ami ritka a Pythonoktól. A dolog kettősségét talán az adja, hogy a cionista vezetőt Hitler-bajusszal ábrázolták, rengeteg náci utalást tettek a jelenetbe, és ezzel az alapvetően a kereszténységnek görbe tükröt mutató filmbe

A filmrészletről a társulat tagjai között sem volt egyetértés, de végül a kivágás mellett döntöttek. Az utolsó jelenetben mégis benne hagyták Otto karakterét, aminek szimplán az volt az oka, hogy nem tudták volna eltávolítani úgy, hogy ne sérüljön a zárójelenet.

Miután megjelent a végső változat, a kritika sem maradhatott el, a csapat pedig szokásos módon kapott hideget és meleget. A filmes szakemberek java elismerően nyilatkozott az alkotásról, és a film a négymillió dolláros költségei mellett húszmilliót hozott vissza a kasszába. Rengeteg újság és filmes szaklap a mai napig a világ legjobb komédiájának tartja a Brian életét, és a vígjátékok és paródiák egyik legnagyobb inspirációs forrásaként említik.

Minden jóban van valami rossz

Persze a vallási csoportok negatív reakcióira is számítottak a Pythonok. Írországban, Norvégiában, Szingapúrban és Dél-Afrikában is tiltólistára került a film, valamint a BBC sem merte leadni az elején, félve a keresztény egyház reagálásától. Svédországban viszont úgy reklámozták az alkotást, hogy

a film, amely annyira szórakoztató, hogy Norvégiában betiltották.

Mivel az amerikai bemutató jócskán megelőzte a britet, a szigetországban már fel tudtak készülni arra, hogy vajon miért tüntettek az USA-ban a mű mozikban való játszása ellen. A tiltakozások az Egyesült Királyságban is folytatódtak, illetve rengeteg kisvárosban helyileg tiltották be a filmet.

Az alkotás legvisszásabb jelenetének a keresztre feszítést tartották a vallási kritikusok, amelyről úgy vélték, hogy Jézus szenvedéseiből csinál viccet. Erre Terry Jones reakciója annyi volt, hogy „bármely vallás, amely egy kínzási módszert helyez a tanai központjába, elég brutálisnak hat számomra alapból is”.

Bár a fogadtatása kettős volt, a komikuma egyedi és különleges, mint az egész Monty Pythoné. A film és a csoport nevettetők generációit inspirálta. Hatalmas szállóigék végtelen tárháza, valamint rengeteg sikeres zenemű bölcsője lett a film. A cenzúrázatlan, eszes humor nehéz műfaj, és bár a szórakoztató filmek formája megváltozott az évek során, Rowan Atkinson vagy Sacha Baron Cohen munkáin látszik, hogy a Monty Python-művek hatása nem tűnt el nyomtalanul, komikumuk tovább él napjainkig.

(Borítókép: FilmPublicityArchive / United Archives / Getty Images)