Gyurcsány Ferenc karácsonyi DJ-nek álltNem szűnik az érdeklődés az Aranyvonat iránt, sokan voltak rá kíváncsiak tegnap is. A díszkocsira autentikus egyenruhába öltözött koronaőrök vigyáztak az Alkotmány utcában, nemcsak azért, nehogy lába keljen a korona, a jogar, az országalma, illetve az ereklyetartóban fekvő Szent Jobb hiteles másolatának, hanem azért is, hogy beszélgessenek a látogatókkal, akik szép számban érkeztek augusztus 19-én, az első napon.
Ha igazi őrséget állnának, amire gyakran felkérik őket, megszólalniuk sem lehetne, most viszont szívesen meséltek a legendás Aranyvonat történetéről és az újjászületéséről is, hiszen a cél éppen az, hogy népszerűsítsék „az ügyet”. Elmondták azt is, hol látható máskor, és milyen terveik vannak még vele. A látogatók legfőbb célja mégis az volt, legalábbis ottjártunkkor, hogy az Aranyvonattal a háttérben lefotózkodjanak.
Az impozáns kocsiszerelvény az államalapító Szent István halálának 900. évfordulójára készült 1938-ban, ami azért is fontos év volt Magyarországon, mert ekkor rendezték meg hazánkban a 34. Eucharisztikus Világkongresszust, és mindezt nagyszabású ünnepségsorozat kísérte. A két ünnep közös csúcspontja volt, amikor a Szent Jobbot körbevitték a történelmi Magyarország területén. Összesen huszonkét olyan magyar várost látogatott meg 1938 és 1942 között az ereklye, ahol az Aranyvonat megállt, és a Szent Jobbot a városban közszemlére is tették. Az érintett helységek száma azonban ennek a többszöröse volt. A pontos menetrend szerint meghatározott útvonalon közlekedő vonat az állomásokon lépésben haladt át, az emberek pedig
fedetlen fővel, térden állva köszöntötték a Szent Jobbot, amelyet csak a kocsi üvegfalán át láthattak.
Szállításához egy gazdagon díszített, különleges műszaki megoldásokkal létrehozott vasúti kocsit épített a Szent István Emlékév Országos Bizottsága megbízásából a Magyar Államvasutak (MÁV): a kocsi a magyar ipar, valamint a tervező- és díszítőművészet remeke volt, kivitelezésben a korszak egyházi művészetének ismert alakjai, Urbányi Vilmos iparművész, Márton Lajos festő-grafikus és Hodina Adolf Mihály ötvösművész is részt vett. Ezt és a hozzá kapcsolódó kocsikat nevezzük Aranyvonatnak. Egy mozdonyból és öt kocsiból állt: az egyházi és világi méltóságokat szállító két-két luxuskocsi fogta közre az ereklyét szállító, bizánci stílusban díszített aranykocsit, amelyet egy négytengelyű szalonkocsiból alakítottak ki a MÁV Dunakeszi Főműhelyében.
A kocsi belseje egy nagy és két kisteremből állt. A nagyterem a Szent Jobbot bemutató dísztér, a két kis terem a kocsi végein a szolgálaton kívüli koronaőrök tartózkodási helye volt. A nagyterem közepén állt az a különleges rugós állvány, amelyen a Szent Jobb az ezüst ereklyetartóban útközben nyugodott, hiszen az ereklyét a vasúti szállítás közben óvni kellett a rázkódástól.
Az Aranyvonat a második világháború végén elpusztult: levéltári adatok szerint 1944-ben a szövetséges bombázásokra hivatkozva megfosztották a díszítésétől és átadták a közforgalomnak. További sorsa ismeretlen.
Az egykori ereklyeszállító díszkocsi rekonstrukcióját a Magyar Koronaőrök Egyesülete – amelyet a magyar királyi koronaőrség még élő kilenc tagjával 1991-ben alapítottak e történelmi hagyomány ápolására – és a Budakeszi Kulturális Alapítvány kezdeményezte 2010-ben. Az ügyet felkarolta a magyar kormány, és 2015-ben a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg a rekonstrukció elkészítésével. Az újjáépítés koncepcióját a múzeum a rekonstrukciót kezdeményező egyesületekkel egyeztetve alakította ki, és a tervezésbe bevonta a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot és a Vasúttörténeti Parkot. A tervezési és kivitelezési munkák szintén Dunakeszin zajlottak, a Dunakeszi Járműjavítóban.
A munkafolyamat izgalmas része volt a korhű belső tér kialakítása, amelyhez például az eredetire nagyon hasonlító, és a Vasúttörténeti Parkban ma is látható, Da 6404-es, úgynevezett Dreher-kocsit használták fel. A rekonstrukció a fennmaradt fényképek, filmrészletek, illetve a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött dokumentumok alapján készült. A hosszú távú tervek között már az elején rögzítették, hogy a díszkocsi ne csupán helyhez kötött kiállítási tárgyként funkcionáljon, hanem a vasúti forgalomba kapcsolódva országszerte bemutatható legyen. Műszaki megoldásai megfelelnek a kor elvárásainak és vasúti szabványainak, így vasúti pályán 120 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedhet.
Ilyen utazásra került már sor egyszer Jászberénybe, és hamarosan Szolnokra is ellátogat az újjászületett Aranyvonat. Egyelőre azonban az Alkotmány utcában áll, augusztus 21-ig. Aki körbejárta, láthatta, hogy a külső díszítőfestés meghatározó elemeit alkotják az Árpád-kor magyar szentjei: az egyik oldalát Szent Gellért, Szent Imre, Szent István és Szent Kinga egész alakos képe díszíti, a másikra Boldog Margit, Szent Mór, Szent László és Szent Erzsébet alakját festették. A kocsitető szélein anyafejek és hármashalmok láthatók, középen pedig koronakompozíció négy angyallal.
Idén először benne van a Szent Jobb és az ereklyetartó mása is, ami 3D-s nyomtatással készült. És hogy vajon hogyan került a Belvárosba a vasúti kocsi, hiszen bár alatta sín húzódik, előtte meg utána nincsenek sínek az Alkotmány utcában, az a fenti videóból kiderül.
(Borítókép: Szabó Réka/Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
