Hogyan került az Aranyvonat a Belvárosba?

Nem szűnik az érdeklődés az Aranyvonat iránt, sokan voltak rá kíváncsiak tegnap is. A díszkocsira autentikus egyenruhába öltözött koronaőrök vigyáztak az Alkotmány utcában, nemcsak azért, nehogy lába keljen a korona, a jogar, az országalma, illetve az ereklyetartóban fekvő Szent Jobb hiteles másolatának, hanem azért is, hogy beszélgessenek a látogatókkal, akik szép számban érkeztek augusztus 19-én, az első napon.

Ha igazi őrséget állnának, amire gyakran felkérik őket, megszólalniuk sem lehetne, most viszont szívesen meséltek a legendás Aranyvonat történetéről és az újjászületéséről is, hiszen a cél éppen az, hogy népszerűsítsék „az ügyet”. Elmondták azt is, hol látható máskor, és milyen terveik vannak még vele. A látogatók legfőbb célja mégis az volt, legalábbis ottjártunkkor, hogy az Aranyvonattal a háttérben lefotózkodjanak.

 Az Aranyvonat története

Az impozáns kocsiszerelvény az államalapító Szent István halálának 900. évfordulójára készült 1938-ban, ami azért is fontos év volt Magyarországon, mert ekkor rendezték meg hazánkban a 34. Eucharisztikus Világkongresszust, és mindezt nagyszabású ünnepségsorozat kísérte. A két ünnep közös csúcspontja volt, amikor a Szent Jobbot körbevitték a történelmi Magyarország területén. Összesen huszonkét olyan magyar várost látogatott meg 1938 és 1942 között az ereklye, ahol az Aranyvonat megállt, és a Szent Jobbot a városban közszemlére is tették. Az érintett helységek száma azonban ennek a többszöröse volt. A pontos menetrend szerint meghatározott útvonalon közlekedő vonat az állomásokon lépésben haladt át, az emberek pedig 

Szállításához egy gazdagon díszített, különleges műszaki megoldásokkal létrehozott vasúti kocsit épített a Szent István Emlékév Országos Bizottsága megbízásából a Magyar Államvasutak (MÁV): a kocsi a magyar ipar, valamint a tervező- és díszítőművészet remeke volt, kivitelezésben a korszak egyházi művészetének ismert alakjai, Urbányi Vilmos iparművész, Márton Lajos festő-grafikus és Hodina Adolf Mihály ötvösművész is részt vett. Ezt és a hozzá kapcsolódó kocsikat nevezzük Aranyvonatnak. Egy mozdonyból és öt kocsiból állt: az egyházi és világi méltóságokat szállító két-két luxuskocsi fogta közre az ereklyét szállító, bizánci stílusban díszített aranykocsit, amelyet egy négytengelyű szalonkocsiból alakítottak ki a MÁV Dunakeszi Főműhelyében.

A kocsi belseje egy nagy és két kisteremből állt. A nagyterem a Szent Jobbot bemutató dísztér, a két kis terem a kocsi végein a szolgálaton kívüli koronaőrök tartózkodási helye volt. A nagyterem közepén állt az a különleges rugós állvány, amelyen a Szent Jobb az ezüst ereklyetartóban útközben nyugodott, hiszen az ereklyét a vasúti szállítás közben óvni kellett a rázkódástól.

 Az új díszkocsi születése

Az Aranyvonat a második világháború végén elpusztult: levéltári adatok szerint 1944-ben a szövetséges bombázásokra hivatkozva megfosztották a díszítésétől és átadták a közforgalomnak. További sorsa ismeretlen.

Az egykori ereklyeszállító díszkocsi rekonstrukcióját a Magyar Koronaőrök Egyesülete – amelyet a magyar királyi koronaőrség még élő kilenc tagjával 1991-ben alapítottak e történelmi hagyomány ápolására – és a Budakeszi Kulturális Alapítvány kezdeményezte 2010-ben. Az ügyet felkarolta a magyar kormány, és 2015-ben a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg a rekonstrukció elkészítésével. Az újjáépítés koncepcióját a múzeum a rekonstrukciót kezdeményező egyesületekkel egyeztetve alakította ki, és a tervezésbe bevonta a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot és a Vasúttörténeti Parkot. A tervezési és kivitelezési munkák szintén Dunakeszin zajlottak, a Dunakeszi Járműjavítóban.

A munkafolyamat izgalmas része volt a korhű belső tér kialakítása, amelyhez például az eredetire nagyon hasonlító, és a Vasúttörténeti Parkban ma is látható, Da 6404-es, úgynevezett Dreher-kocsit használták fel. A rekonstrukció a fennmaradt fényképek, filmrészletek, illetve a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött dokumentumok alapján készült. A hosszú távú tervek között már az elején rögzítették, hogy a díszkocsi ne csupán helyhez kötött kiállítási tárgyként funkcionáljon, hanem a vasúti forgalomba kapcsolódva országszerte bemutatható legyen. Műszaki megoldásai megfelelnek a kor elvárásainak és vasúti szabványainak, így vasúti pályán 120 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedhet.

A vonat további útja

Ilyen utazásra került már sor egyszer Jászberénybe, és hamarosan Szolnokra is ellátogat az újjászületett Aranyvonat. Egyelőre azonban az Alkotmány utcában áll, augusztus 21-ig. Aki körbejárta, láthatta, hogy a külső díszítőfestés meghatározó elemeit alkotják az Árpád-kor magyar szentjei: az egyik oldalát Szent Gellért, Szent Imre, Szent István és Szent Kinga egész alakos képe díszíti, a másikra Boldog Margit, Szent Mór, Szent László és Szent Erzsébet alakját festették. A kocsitető szélein anyafejek és hármashalmok láthatók, középen pedig koronakompozíció négy angyallal.

Idén először benne van a Szent Jobb és az ereklyetartó mása is, ami 3D-s nyomtatással készült. És hogy vajon hogyan került a Belvárosba a vasúti kocsi, hiszen bár alatta sín húzódik, előtte meg utána nincsenek sínek az Alkotmány utcában, az a fenti videóból kiderül.

(Borítókép: Szabó Réka/Index)