A lányt elsiratták, pedig meg sem haltGärtner Sándor (eredeti nevén Grünwald Jakab) már középiskolásként humoros jeleneteket írt a revüszínház számára, majd később hivatalnoki munkája mellett, az 1900-as évek elején kezdett kabarékban fellépni és pénzért bohózatokat írni. „Kettős életét” – ahogyan ő hívta – nem kellett sokáig fenntartania, hiszen az 1910-es években már elismert színészként és színpadi szerzőként zárta szívébe a hazai, sőt a bécsi és berlini közönség is.
Kortársai későbbi visszaemlékezései alapján a róla keringő anekdoták kellő fenntartással kezelendők, hiszen a mindig jókedélyű Gerő Jenő a valóságot is a lehető legszórakoztatóbb formában szerette elmesélni.
Így nem tudható teljes bizonyossággal az sem, hogy pontosan mikor és hogyan ragadt rá a Szőke Szakáll név. Az egyik anekdota szerint a revüszínházban hívták így, ahol Nagy Endre meghagyta a jegyszedőnek, hogy a szőke szakállas kölyköt mindig engedjék be, hogy élőben hallhassa saját humoreszkjeit a színészek előadásában, egy másik alkalommal viszont azt mesélte, hogy egy pesti fellépésén viselt vörösesszőke álszakáll miatt hivatkozott rá így az egyik kolléganője, aki elfelejtette a nevét.
Az első világháború ideje alatt szerepelt először filmben, ebből az időből származik az a történet is, amely szerint a Pozsonyban állomásozó Szőke Szakáll az odalátogató Ferenc József autogramjával szerette volna gyarapítani aláírás-gyűjteményét, a császár pedig ahelyett, hogy visszaküldte volna a füzetet tulajdonosának, Bécsbe rendelte a színészt, hogy személyesen adja át neki. Beszélgettek színházról, színészekről, és
amikor az uralkodó megkérdezte, mit szeret a legjobban a pályájában, Szőke Szakáll csak annyit felelt, hogy a kolléganőit, amin a császár jót nevetett.
Az 1920-as években Berlinben élt, ahol számos film mellett Németország legnagyobb színházainak produkcióiban szerepelt, a Boulevard Theatert igazgatta is, filmprodukciós céget alapított. A Gogol Revizorja alapján készült német filmvígjáték müncheni bemutatóján állítólag Hitler is részt vett, aki a művet „ostoba, bárgyú filmnek” tartotta és ezt el is mondta Szőke Szakállnak, aki nem sokkal ez után egyébként is jobbnak látta visszatérni Budapestre.
1935-ben főszerepet kapott a Barátságos arcot kérek című Karinthy Frigyes-filmadaptációban, a jóságos, de naiv fényképész, Blazsek Mátyás alakításával pedig ismét sikert aratott – ezúttal a hangosfilmnek köszönhetően. Több mint negyven magyar, német és osztrák hangosfilm elkészítésében működött közre, amelyekben mindig a kissé habókos, de kedves és szerethető mellékszereplőt alakította. Nem bánkódott miatta, gyakran mondogatta, hogy „a Jávor könyörög, hogy cseréljünk már helyet, de nem vagyok hajlandó, mert nem tudná megcsinálni, amit én”.
Ebben a szerepben sikerült később Hollywoodban is karriert építenie S. Z. Sakall néven, miután származása miatt hamarosan Magyarországot is el kellett hagynia – olvasható a Budapesti Klasszikus Film Maraton közleményében. A beilleszkedés nehézségein szintén emigrációba menekült régi budapesti barátai segítették át, közülük is kiemelkedik Michael Curtiz (Kertész Mihály), akinek a leghíresebb szerepét köszönheti a Casablanca Carl nevű főpincérének alakjában.
Mintegy negyven hollywoodi produkcióban játszott, annak ellenére, hogy igazán jól soha nem tanult meg angolul beszélni, az általa megformált aranyos, mókás figurákhoz azonban jól illett vicces kiejtése.
A Casablanca után a szintén Kertész Mihály által rendezett, Oscar-díjas Yankee Doodle Dandyben is feltűnt, játszott a világhírű magyar revütáncos nővéreknek emléket állító The Dolly Sistersben, szerepelt westernben, musicalben. A Karácsony Connecticutban című filmben egy jókedélyű séfet alakít, aki „fogadott unokahúga” segítségére siet a komikus történetben.
Élete utolsó éveit jólétben töltötte hollywoodi otthonában, ahol gyakran készíttetett magyaros ételeket családjának. Szőke Szakáll 1955 februárjában, tíz nappal a 72. születésnapja után hunyt el, önéletrajza, a Vonósnégyes Casablancában – Életem Ferenc József császár, Adolf Hitler és a Warner Brothers uralma alatt magyarul is olvasható.
A Budapesti Klasszikus Film Maratonon látható Barátságos arcot kérek! (1935) című vígjátékot még Magyarországon forgatta, a Karácsony Connecticutban (1945) pedig hollywoodi karrierjének egyik gyöngyszeme.
(Borítókép: Hulton Archive/Getty Images)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
